"Tudod, vannak ilyen emberek. A legsötétebb elmék a legvalószínűtlenebb ábrázatokat veszik fel."
Sorozat: Sötét elmék #1
Amikor Ruby a tízedik születésnapján felébredt, valami megváltozott. Olyan nyugtalanító dolog történt, hogy a szülei bezárják Rubyt a garázsba és a rendőrséget hívják. Olyasmi történt, aminek következményeként Thurmondba, a kormány brutális „rehabilitációs táborába" küldik. Túlélte a titokzatos betegséget, amelybe az amerikai gyerekek többsége belehalt, de mellékhatásként nála és másoknál is valami sokkal rosszabb tulajdonság fejlődött ki: félelmetes képesség, amelyet képtelenek uralni. A tizenhat éves Ruby most a veszélyesek egyike. Amikor az igazság kiderül, Ruby kis híján életét veszti Thurmondban. De sikerül elmenekülnie. Szökésben van és kétségbeesetten igyekszik eljutni a hozzá hasonló gyerekek egyetlen biztonságos menedékébe, az East River-hez. Csatlakozik a táborokból szökött gyerekek csoportjához. Bátor vezetőjük, Liam, nagyon odavan érte. Ám Ruby bármennyire is vonzódik hozzá, nem kockáztathatja, hogy közel kerüljön hozzá. Azok után, ami a szüleivel történt, semmiképpen. Amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik, legkevésbé a titokzatos vezető. Ám más erők is működésbe léptek; olyan emberek, akik semmitől sem riadnak vissza, hogy Rubyt felhasználják a kormány elleni küzdelmükhöz. Ruby borzasztó választás elé kerül, amely könnyen azt jelentheti, hogy fel kell adnia egyetlen esélyét, hogy élni érdemes élete lehessen.
A természet néha elképesztő dolgokat produkál. Olyanokat, amelyeket talán mi magunk sem értünk. S mivel nem értjük, félünk tőlük…
Így van ez azokkal a különleges képességű gyerekekkel is, akikről Alexandra Brachen november 18-án megjelenő ifjúsági regénye, a Sötét elmék szól. Tarts velünk a november 9-18-ig tartó blogturnénkon, ahol megtudhatjátok, mi miért is szeretjük annyira ezt a könyvet. Olvashattok továbbá kedvcsináló idézeteket a könyvből, megtudhatjátok, milyen különleges képességű fiatalok szerepelnek benne, és persze a könyv filmadaptációjáróll is hírt hozunk nektek! A nyereményjáték ezúttal sem maradhat el, a Maxim Kiadó által felajánlott 3 db nyereménykönyvet sorsoljuk ki a helyes megfejtők között!
Ó, Dearies, hol is kezdjem? Még frisskönyves korában ismertem meg Alexandra Bracken második regényét, a Sötét elméket. Emlékszem, el is kezdtem olvasni, azonban akkor a vizsgaidőszak annyira megnehezítette a kapcsolatunkat, hogy bármennyire is szerettem, letettem egy időre. Egészen a magyar megjelenésig, amiért még mindig szuper-boldog vagyok. Szóval, ismét nekiálltam a drágának, és ó, igen, egyszerűen fantasztikus volt! Alig bírtam lerakni, és most erősen gondolkodom azon, hogy mindent félredobva folytassam. De ami késik…
Miért is tetszett annyira ez a könyv? Kezdjük a listát a háttérvilággal, ami szerintem kiválóan kidolgozott lett. Van még jó pár kérdésem, amelyre biztosan választ kapok a további részekben, viszont enélkül is igen részletesen ki van dolgozva ez a világ, amelybe belecsöppentem. Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha a II. világháborúban és Észak-Koreában lennék egyszerre. Mármint képzeljétek el, hogy az USA, amely napjaink egyik szuperhatalma, gyakorlatilag a demokrácia és az emberi szabadságjogok fogalmának tökéletes ellentétét reprezentálja. És mindezt egy vírus elterjedése tetőzte be.
Egyébként pedig el sem tudom képzelni, milyen borzalom lehet ebben az országban élni. Gyakorlatilag az USA-ban nincsen egyetlen szabad serdülő sem (legálisan). Vagy meghaltak az IAAN vírus következtében (amely a serdülőkorba lépőket támadja), vagy egy internáló táborban vannak, amely, egyesek számára munka- mások számára pedig haláltáborként funkcionál. Ráadásul annyira hihetetlen, hogy ezek egyáltalán létezhetnek! Hát még az, hogy ezekben tizenéves gyerekek vannak, akik mindennemű támogatás nélkül kényszerültek bele egy ilyen helyzetbe. Kezdetnek végig kellett nézniük, ahogy a barátok, osztálytársak egymás után halnak meg, ezt követően pedig se szó, se beszéd bedugják őket egy táborba azért, mert különböznek másoktól. Még csak nem is tehetnek róla, még teljesen ártatlanok, és ez történik velük? Olyan megrázó volt olvasni ezeket. Ugyanakkor nem valószínű, hogy így éreztem volna, hogyha az írónő nem ilyen nyers és brutális realitással ír erről a témáról.
Nagyon tetszett még ez a besorolás, ami alapján megállapították, melyik gyerek milyen veszélyességi szintet ér el. Különlegesnek éreztem, főleg, hogy milyen érdekes pszichológiai folyamatokat indított el a gyerekekben. Érdekes volt arról olvasni, hogy miként azonosultak a gyerekek a színűkkel, és miként különültek egymástól. Ugyanakkor az is különös volt, hogy míg másokat a színük alapján ítéltek meg, saját magukkal szemben már nem működött olyan jól ez a definiálás (éljen az individuum – ha röviden szeretném mondani).
Térjünk át a történetre, ami szintén érdekfeszítő, izgalmas és fordulatos. Volt itt minden. Visszaemlékezések, rejtélyek, menekülés, még több menekülés, rengeteg veszedelem, és az érzés, hogy senkiben nem bízhatsz meg. Ennek ellenére mégis jobban lekötött az, hogy miként alakultak a karakterek kapcsolatai. Nem tudom, úgy érzem, az sokkal inkább előtérben volt, mint a nagy világmegváltás – ami természetesen jogos. De mégis karakterközpontúbbnak érzem ezt a regényt. Főleg, hogy a fő bonyodalmat a főhősnőnk titka jelentette.
Meg, hogy néha olyan elmejátékot folytatott az írónő, hogy teljesen elbizonytalanított néhány karakter indíttatásában. Szerintem egyébként a történeti rész volt a leggyengébb eleme ennek a regénynek – de ezt nem úgy értem, hogy az rossz volt, csak még nem állt annyira össze ez a szegmense a könyvnek: kicsit darabos volt. Úgy válnak el az egyes történetelemek egymástól, és olyan éles váltásként érződött minden egyes helyszínváltás, hogy néha kicsit kidobott a történetből. Főleg, hogy egy-egy helyszín kb. teljesen felborította a karakterek kapcsolatait is.
Karaktereket tekintve azt kell mondjam, hogy igen sokszínű szereplőket sikerült Alexandra Brackennek teremtenie. Van egy Rubynk, aki már kiskora óta olyan titkot őrizget, ami bármelyik pillanatban az életébe kerülhet. Ráadásul még olyan lélekölő és elmeromboló dolgokon is keresztül kellett mennie, amely egy életre hatással lesz rá. Én el sem tudom képzelni, hogy miként került ki egyáltalán ilyen erősen ebből a helyzetbe, amelybe akarata nélkül került. De ezt kedveltem benne leginkább – nagyon erős karakter, aki képes függetlenségre, ugyanakkor azt is képes felfogni, hogy nem minden esetben éled túl egyedül (bár azért ő sem veti meg a mártírságot, ami a „jaj, miért?” kategóriába esett – a jobbikba).
Mellette pedig van egy Liamünk, aki az egyik legártatlanabb, legtündéribb fiúnak tűnik első látásra. Ám benne is sokkal több van, mint elsőre tűnik. Ezért is várom annyira, hogy minél jobban megismerhessem, mert nem hiszem, hogy csak annyi lenne benne, amit az írónő eddig megmutatott.
A kedvencem azonban Dagi volt (egek, nem tetszik ez a névfordítás, de ez egyéni problémám). Ő volt az a karakter, aki a legtöbb józanésszel rendelkezik – és aki ennek ellenére, tisztában minden kockázattal, képes ezt eldobni, csak hogy segítsen azoknak, akik a családját jelentik. Az ő története annyira megható, és legszívesebben fognám őt, és addig ölelgetném, amíg nem mosolyog egyet (vagy, amíg el nem lök – valószínűleg, az előbb megtörténne). Dagi volt az, aki miatt még életben volt a kis csapat – mondhatni, ő egyféle csendestárs, akit csak másodszorra veszel észre. De akkor örökre megjegyzed a nevét.
Volt még egy karakter, akiről mindenképpen szeretnék nyilatkozni egy kicsit. Nevet sajnos nem írhatok, de ha véletlenül olvasás után tévednél ide – ó, egek de utáltam őt! És imádom, hogy utálhattam. Ő az a típus, aki annyira tenyérbemászó, hogy már az elején unszimpatikus. Viszont pont azt értékeltem, hogy az ő karaktere is eléggé kidolgozott ahhoz, hogy ilyen elborult legyen. Nagyon kíváncsi vagyok, vele kapcsolatban mik fognak még történni a folytatásban.
És végül lássunk egy kis romantikát is, mert nem hiányozhatott ebből a regényben sem. Szörnyen hálás vagyok azért, hogy nem egy tipikusan klisés, insta-love-t kaptam, mert az lehúzta volna az értékelésemet. Tetszett, hogy Liamék kapcsolata sokkal inkább úgy működött, hogy a sok szenvedés közepette egymás jelenléte egy csipetnyi boldogságot tudott okozni. Ezt pedig nagyon jól adagolta az írónő. Úgy éreztem, jól működik a kettejük közti kémia, és látszott, hogy ezek az érzelmek bár nem teljesen a szerelem kategóriába tartoznak (volt itt bőségesen szeretet és barátság is, amiért külön köszönet), mégis elég grandiózusak. Ugyanakkor a könyv végéért ilyen szempontból nem vagyok valami nagyon hálás. Az írónőnek sikerült bejátszania az egyik nem-szeretem fordulatot – főleg, hogy a főszereplőnő pont azt nem látja, hogy amit ő csinál, bizonyos mértékben megegyezik azzal, amit vele tettek? Persze, más az indíttatás, de a végeredmény egyáltalán nem változik. Na, mindegy, nem panaszkodom emiatt.
Mindent összevetve egyáltalán nem csalódtam a Sötét elmékben, sőt határozottan az egyik kedvenc disztópiámmá vált. Megvolt benne minden, amiért könnyen szeretni lehet – beleértve az olyan témák érintését is, amelyek nem épp a könnyed ifjúsági regény jellemzői közé tartoznak. A történet izgalmas volt, a karakterek könnyen szerethetőek (vagy éppen utálhatók), és a függővég miatt követelném a folytatást minél előbb.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Darkest Minds (2012)
Kiadó: Maxim (2014)
Oldalszám: 472
Extra - A könyvben szereplő színbeosztás eredete
A Sötét elmékben azok a gyerekek, akik nem haltak bele a gyors ütemben terjedő vírusba, egy táborba kerülnek, ahol minden gyerek egy adott színű csoportba kerül.
Ennek alapjai a Honvédelmi rendszer terrorcselekményekkel kapcsolatos kódolt színskálája adja, amit balra láthattok.
A könyvben a zöld és kék színű csoportba tartozó gyerekek jelentették a legkisebb veszedelmet, akárcsak ezen a skálán (itt a zöld az alacsony veszélyességi szintet, míg a kék egy általános szintet).
Innentől felfelé már elkülönítették a gyerekeket. Ahogy a skálán is látható, őket tartották a legveszélyesebbnek. És nem is ok nélkül. De erről többet a regényben olvashattok. :)
Szeretnénk, hogy játszva ismerhessétek meg jobban a Sötét elmék világát. Ezért a résztvevő blogokon 1-1 kérdést, a válaszokat pedig a turné állomásain találjátok majd.
A válaszokat a rafflecopter megfelelő mezőjébe írva, pedig részt vehettek a nyereményjátékon és tiétek lehet a könyv 3 példányának egyike.
Figyelem: A kiadó csak magyarországi címre postáz. A győzteseknek pedig 72 órájuk van áll rendelkezésükre, hogy válaszoljanak az e-mailre. Sok sikert, Dearies!
A mai kérdés pedig a következő: Melyik korosztályt támadja meg az IAAN?
11/09 Kristina Blogja
11/10 Always Love a Wild Book
11/11 Deszy Könyvajánlója
11/12 Roni Olvas
11/13 MFKata Gondolatai
11/14 Függővég
11/16 Kelly & Lupi Olvas
11/17 CBooks
11/18 Dreamworld
11/19 Könyvszeretet
Ennek alapjai a Honvédelmi rendszer terrorcselekményekkel kapcsolatos kódolt színskálája adja, amit balra láthattok.
A könyvben a zöld és kék színű csoportba tartozó gyerekek jelentették a legkisebb veszedelmet, akárcsak ezen a skálán (itt a zöld az alacsony veszélyességi szintet, míg a kék egy általános szintet).
Innentől felfelé már elkülönítették a gyerekeket. Ahogy a skálán is látható, őket tartották a legveszélyesebbnek. És nem is ok nélkül. De erről többet a regényben olvashattok. :)
Nyereményjáték
Szeretnénk, hogy játszva ismerhessétek meg jobban a Sötét elmék világát. Ezért a résztvevő blogokon 1-1 kérdést, a válaszokat pedig a turné állomásain találjátok majd.
A válaszokat a rafflecopter megfelelő mezőjébe írva, pedig részt vehettek a nyereményjátékon és tiétek lehet a könyv 3 példányának egyike.
Figyelem: A kiadó csak magyarországi címre postáz. A győzteseknek pedig 72 órájuk van áll rendelkezésükre, hogy válaszoljanak az e-mailre. Sok sikert, Dearies!
A mai kérdés pedig a következő: Melyik korosztályt támadja meg az IAAN?
További állomások
11/09 Kristina Blogja
11/10 Always Love a Wild Book
11/11 Deszy Könyvajánlója
11/12 Roni Olvas
11/13 MFKata Gondolatai
11/14 Függővég
11/16 Kelly & Lupi Olvas
11/17 CBooks
11/18 Dreamworld
11/19 Könyvszeretet
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése