2014. november 17., hétfő

Lakatos István: Óraverzum - Tisztítótűz

"Azt mondják, réges-régen, amikor még új volt a világ, az éjszakák is fényesen ragyogtak. Akkoriban még csillogott-villogott az Óraverzum oldala, nem száradt rá sok évezrednyi korom."

Sorozat: Óraverzum #1
Megjelenés: 2014. november 20

Óraverzum. Ősi, gigászi gépezet, fogaskerekek hajtotta, mechanikus naprendszer.
Mirkó, Seon királyának fia többnyire magányosan múlatja idejét a Fellegvár titkos folyosóin csatangolva. Egyetlen barátja a szórakozott, ám talpraesett nagynénje, Szaffi, aki szabadidejében hihetetlen masinákat bütykölget. A hétköznapok azonban izgalmasabbá válnak, amikor gőzhajók jelennek meg Seon egén. Szerte az Óraverzumból sereglenek a bolygóra, hogy megtekintsék az évszázad látványosságát, a légfelléreknek nevezett óriási lények vonulását. A betegeskedő Mirkót a felfordulás elől nagynénje egy szedett-vedett komédiás társulat rozzant hajóján a Holdra küldi, a nagyapjához – csakhogy a bolygót mozgató szerkezettel valami nincs rendjén, így könnyen lehet, hogy ami izgalmas kalandnak indult, lidércnyomássá változhat.




A Magvető Kiadó gondozásában jelenik meg Lakatos István új regénye, az Óraverzum sorozat első részeként a Tisztítótűz.
Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, és ismerjétek meg Mirkó kaladjait ebben a nem hétköznapi, izgalmas világban! A turné végén három nyereménykönyv várja gazdáját a kiadó felajánlásában!

Mint sokan, én is a Dobozvárossal kezdtem a Lakatos István-könyvekkel való kapcsolatomat, ami igen erős kezdés volt. Imádtam a világot, amit kitalált, az illusztrációkat, a történetet, gyakorlatilag mindent. Ezért is volt akkora öröm, hogy lehetőségem lett elolvasni a legújabb regényét – ráadásul mindezt kicsit korábban (igen, a fangirl előtört).

Már az első mondattal elvarázsolt ez a regény is. A háttérvilág, vagyis az egész Óraverzum ötlete lenyűgözött. Alig vártam, hogy minél többet megtudjak erről a világról, megismerjem a részleteit. Az volt a legérdekesebb, hogy minden egyes alkalommal, mikor elhittem, hogy mindent tudok, az író újabb és újabb elemeket hozott be, és kezdhettem elölről a teljes ismerkedést. Úgy éreztem, mintha egy felfedező lennék, aki bekerült Óraverzumba, és igyekszik minél többet felfedezni. Kíváncsi leszek, hogy vajon eljutok-e oda, hogy kijelenthessem, a-tól z-ig ismerem ezt a világot.

Egyébként annyira különlegesnek találtam ezt a világot – hogy jutott eszébe az írónak olyan, hogy egy óraműn alapuljon egy egész univerzum? Legalább millió kérdésem van ezzel kapcsolatban is. Itt meg kell jegyeznem, hogy a kedvenc részem a világfelderítésnél nem is a különböző lények voltak, hanem azok az elemek, amelyeket párhuzamba vonhattam a saját világunkkal – pl. vallás. Ebben a világban is vannak különböző vallások, vallásviták - hasonló véleménymegoszlással, csak itt az alanyokat változtatta meg. Ezek viszont abban a kontextusban annyira absztraktnak tűntek, pedig a mi univerzumunkban is hasonlók vannak. És ezért is imádtam annyira ezt a háttérvilágot.

A regényt kétfelé tudnám osztani – az egyik része a fiatalabb korosztálynak szól, akiket az köt le inkább, hogy Mirkó milyen csibészségeket csinál, illetve, hogy milyen kalandokat él át. Ezzel szemben van egy másik szegmens is, amelynek középpontjában Szoffi áll. Ő sokkal inkább az idősebb olvasókat foghatja meg. Nekem innen eredeztethető a kisebb nemtetszésem a regénnyel szemben. Úgy gondolom, hogy idősebbként zavaró lehet Mirkó karaktere (hiszen valódi rosszcsont, aki nem igazán foglalkozik a tettei következményeivel). Rendben, inkább úgy mondom, hogy néha nehezemre esett nem bosszankodni néha miatta. Szóval, azért volt számomra negatívabb ez a megközelítés, mert túlságosan is szétválik ez a két rész, és így kissé darabossá vált a regény.

Muszáj viszont megemlítenem a regény humorát, ami nagyon gyakran megmosolyogtatott. Bár néhol néztem, hogy párkapcsolati viccek miként illenek ide, de attól még nagyon jól sikerültek, és csak tovább növelték Szoffi iránti rajongásomat. A másik kedvenc humorforrásom a szereplők leírásánál található, ahol többek közt ilyen leírások olvashatók: Teofil, mihaszna.

A történeten nagyon érződik, hogy ez egyelőre csak bevezető rész. Sokkal többet foglalkozott az író az új világ szemléltetésével és a karakterek bemutatásával. Ez egyáltalán nem hiba, hiszen még bőven van ideje erősítenie a történetet. A történet végül is egy rejtély felvázolásából és kisebb-nagyobb kalandozásokból áll össze. Azt el kell ismernem, hogy volt egy-két laposabb pillanat, de túlnyomó többségében izgatottan vetettem bele magam az új kalandokba.

A karakterek, akikkel nagyon elégedett vagyok általánosságban, finoman szólva is sokszínűek voltak. De komolyan – nem volt egy árva szereplő sem, aki ne lett volna kissé flúgos (ezt természetesen a szó legjobb értelmében véve). A két főszereplőt emelném ki mégis közülük – Mirkót és Szoffit.

Mirkót könnyű utálni. Tudom, ez nem a legjobb kezdés, de mint írtam feljebb, igazi rosszcsont, és nem árt egy jó nagy adag türelem hozzá. Ugyanakkor olyan szeretetreméltó a kalandvágyával, a leleményességével és a végtelen fantáziájával. Néha úgy tudtam sajnálni, főleg, mert végig kellett néznem, miként veszít el egyre többet és többet a gyerekkorából (ez szigorúan gyerek, mert Mirkó utálja a gyermek szót). A személyisége igen kettősnek tűnik. Megvan benne a gyerekekre jellemző csintalanság és a vágy, hogy minél több butaságot csináljon. Ugyanakkor mélyebben nem tűnik nekem annyira gyerekesnek. Ráadásul igen sok traumán kellett átesnie szegénykémnek.

Szoffit könnyű volt megkedvelni. Ő a szerető nagynéni Mirkó szemében, aki maga is bolondozós, és egyáltalán nem szigorú. Nekem mégis akkor vált a kedvenc szereplőmmé, mikor az ő szemszögéből követtük nyomon az eseményeket. Imádtam, hogy ilyen független, nagyszájú, okos és figyelmes. Az pedig, hogy szabadidejében különböző kütyüket kreál, csak még inkább szimpatikussá tette számomra.

Mindent összevetve a Tisztítótűz egy jól sikerült kezdőkötet lett, amelynek az egyik legkülönlegesebb világa van, tele van képtelenséggel, amelyen csak ámultam és/vagy vigyorogtam és még a szereplők is szerethetők voltak. Csak azért nem tudok neki maximális pontot adni, mert tudom, hogy több van ebben a sorozatban, és ebből a részből még hiányzott az a kis plusz, amitől végképp rajongóvá tenne.



Könyv adatai
Eredeti cím: Óraverzum - Tisztítótűz (2014)
Kiadó: Magvető
Oldalszám: 264

Nyereményjáték


Keress olyan mesekönyvet, amit Lakatos István illusztrált, de nem ő a szerzője. Írd be a rafflecopter első sorába! Puskázhatsz innen is: http://moly.hu/alkotok/lakatos-istvan/illusztralasok A többi sor kitöltésével megnövelheted az esélyedet a három nyereménykönyv egyikéhez!

Figyelem! A könyveket a Magvető Kiadó fogja postázni, kizárólag magyarországi postacímre. A nyertesek e-mailben kapnak értesítést, melyre 72 órán belül kell válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Sok szerencsét!






További állomások

 

11/15 Kelly Lupi olvas
11/17 Always Love a Wild Book
11/20 Deszy könyvajánlója

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése