2017. június 14., szerda

Jennifer A. Nielsen: Rise of the Wolf

"Emlékezz arra, hogy a győzelem a szeretteid megvédésében rejlik, nem az ellenségeid elpusztításában."

Sorozat: Mark of the Thief #2

Nic ugyan megmenekült a rabszolgasorstól, azonban a gondjai még nem értek véget. A Praetor Háború - egy harc Róma belső elpusztításáért - teljes erővel zajlik, és Nic a kereszttűzben találja magát. A titokzatos Praetorok eltökéltek, hogy kiszabadítsanak egy erős amulettet, amivel térdre kényszeríthetik a birodalmat. Ami még rosszabb, a Praetorok azt hiszik, Nicnél van a kulcs az amuletthez, és bármire képesek, hogy megszerezzék azt.



Rajongok Jennifer A. Nielsen írásaiért. A Hatalom-trilógia és a The Scourge is kedvenceim lettek. Mikor anno elolvastam a Mark of the Thief-t, nem éreztem ugyanazt a rajongást, de valahol reménykedtem, hogy egy ilyen alappal a folytatás még felrázhatja a rajongó énemet. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy olvasás közben szinte folyamatosan frusztráltságot érzek majd.

Nem azt mondom, hogy végig kínzás volt, hiszen akkor félbehagytam volna, de volt egy aspektusa, amellyel minduntalan kiverte nálam a biztosítékot: ez pedig a főszereplő döntéshozatalai… újra és újra. Engem nem zavar, ha egy főszereplő hoz rossz döntéseket, mert tanul belőle, fejlődik ezáltal a karaktere. Itt azonban Nic mindig a legrosszabb döntéseket hozta, és soha nem tanult belőlük. Vagyis utólag reflektált rájuk, majd két oldallal később egy még rosszabb lépést tett. A könyv cselekménye azáltal haladt csak előre, hogy Nic mindig mélyebbre kerül a saját maga ásta gödörben.

Azért bosszant ez annyira, mert egyébként az írónő fantasztikus, a stílusa lenyűgöző – néha amúgy itt is belefeledkeztem az olvasásba, amíg nem jött Nic egy újabb frenetikus ötlettel. Illetve az elvesztegetett potenciál miatt. Jennifer A. Nielsen a történetét a Római Birodalom kései korszakába helyezte, ahol a politikai csatározások mellett az istenek és a mágia is komoly szerepet kapott. Nagyszerű alap volt, és a kidolgozása is működött. De a történet lelohasztotta a lelkesedésemet.

Igen, megint ide térek vissza, mert minden rossz ahhoz kötődik, hogy ugyanazokat a köröket futották a szereplők. Viszont nem csupán a történetvezetés volt repetitív, hanem a romantika is. Az még nem is zavart annyira, hogy belekerült egy teljesen felesleges szerelmi háromszög, viszont az már unalmas volt, amikor százhúszadszorra is „már majdnem” alakult köztük valami, de mégsem. Itt sem láttam semmi előrelépést, mert hiába ismerte el Nic az érzelmeit, sőt vette rá magát, hogy megossza a lánnyal, ezt egy fejezettel később elfelejtette. Így igen nehéz volt drukkolni a párosnak

A karakterekkel magukkal sem voltam teljesen megelégedve, leginkább azért, mert néha a döntéseik szembementek a személyiségükkel, illetve nem mutattak karakterfejlődést. Ugyanakkor még mindig elmondható, hogy minden fontosabb személyt részletesen kidolgozott az írónő. Ráadásul nagyon tetszett Nic motivációja és célja. Szerintem annyira szép üzenetet hordoz ez által a sorozat (csak a kivitelezés még mindig). Ráadásul nagyon azt éreztem, hogy Nicből Saget akar csinálni az írónő (sikertelenül), holott persze, imádtam Saget, de ez egy új sorozat, új egyéniségeket szeretnék.

Sajnos nem nőtt egyik szereplő sem a szívemhez, pedig mindenkiben megvolt a potenciál. De mindenkinél akadt valami apró gát, ami megakadályozza a kötődést. A főszereplőknél tudjátok mi, Crispusnál viszont csupán a tény, hogy ebben a részben csak a szerelmi háromszög miatt szerepelt. Pedig neki olyan jó motivációt adhatott volna az írónő a történtek alapján, de annyira kerülni akarta a szereplők közti (jogos) drámát, hogy minden lehetőséget már hamvában elfojtott.

És itt kicsit meg kell állnom, mert a Nic – Crispus „barátság” olyan aspektusa volt a könyvnek, ami egy katyvasz volt. Alapvetően nem értettem, miért ellenségeskedett Nic a fiúval, mikor az végig mellette állt. Ráadásul Crispus végig hűséges volt hozzá, ő pedig előbb áll le barátkozni a nagyapjával, aki folyton keresztbe tett neki, mint vele? Ha reális lett volna a könyv, a fiú tuti behúzott volna Nicnek egy ponton.

Úgyhogy csalódott vagyok, és fogalmam sincs, mit kezdjek ezzel a sorozattal. Valahol be akarom fejezni, hiszen csak egy rész van hátra, és talán még ki lehetne hozni ebből valamit. Ugyanakkor viszont elolvastam a fülszöveget, és tudom… tudom, hogy nem mer az írónő semmit tenni.


Könyv adatai
Eredeti cím: Rise of the Wolf (2016)
Kiadó: Scholastic
Oldalszám: 358

Related Posts:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése