2017. június 29., csütörtök

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

"Igyekszem nem túl sokat gondolkodni. Más dolgokhoz hasonlóan ezt is adagolni kell. Sok mindennek elviselhetetlen a gondolata. A tépelődés csak rontja az esélyeket, márpedig én ki akarok tartani."

A ​regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…


Margaret Atwood 1985-ben megjelent disztópiája számos színházi és filmes feldolgozás után idén ismét rendezői kezekbe került. A szolgálólány meséje - a sorozat apropóján is - új külsővel jelent meg nemrégiben a Jelenkor Kiadó gondozásában. Miben rejlik a történet sikere? Milyen mesét tár elénk a Szolgálólány? A Blogturné Klub hat bloggere most arra vállalkozik, hogy bemutassa Nektek a könyvet, Gileád állam működését és eszméit. Tartsatok velünk, s a turné végén megnyerhetitek a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv egyikét!

Mikor elkezdtem olvasni Margaret Atwood egyik leghíresebb regényét, A szolgálólány meséjét, kicsit tartottam attól, hogy nem fogom úgy értékelni, ahogy mások tették. Hamarosan azonban azt vettem észre, hogy folyamatosan idézeteket jelölgetek a könyvben, és még mikor mással is foglalkoztam, akkor is eszembe jutott a regény. Magával ragadott, s úgy érzem, hogy egy valódi kincset olvashattam.

Nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni erről a könyvről, ugyanis olyan mély hatással volt rám. Az írónő ugyan disztópikus világot alkotott, viszont olyan elemekkel és emberekkel töltötte meg azt, amiről könnyedén el tudnám képzelni, hogy megvalósulhat. Annyira valósághű elemeket hagyott benne, ráadásul minden apróságra figyelt (például jártak turisták az országban, ami jelenet nagyon érdekes volt).

Rengeteget gondolkodtam olvasás közben, kilökött a komfortzónámból, és olyan kérdéseket vetett fel bennem, amelyek eddig nem különösebben foglalkoztattak. Ezen kívül folyamatosan az járt az eszemben, hogy miként volt lehetséges egy ilyen rendszer kialakítása? Egyszerűen nem tudom túltenni magam ezen a regényen, többek közt a válasz miatt.

Illetve a történet miatt. YA regények olvasójaként valahol hozzászoktam ahhoz, hogy a főszereplők kiválasztottak, és mindenféle összeesküvésekben vesznek részt (amit egyébként teljesen látványosak), majd nyíltan lázadnak, miközben a hatalom, mint valami béna gyerek, tétlenül nézi tettüket. Nem itt. Ez a történet is szólhatna erről; tele lehetne izgalommal, akcióval és miegymással, de Margaret Atwoodnak nem volt szüksége ezekre – ő a mindennapok leírásával lekötötte a figyelmemet. Ugyanis ebben a történetben senki nem volt biztonságban; bármikor beárulhattak, bármikor jöhetett érted az autó, és ott találhattad magad a falon vagy a telepen radioaktív anyagokat takarítva. A hétköznapok borzalmát örökítette meg az írónő, és az elég volt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincs története – csupán azt, hogy lassú folyású, mégis intenzív. Egy mese, egy rémálom, ahol a félelem csak úgy sugárzott a lapokról. Talán voltak hősök, ez azonban nem az ő történetük volt.

Ennek a történetnek a főszereplője egy egyszerű nő, Fredé (akinek saját neve az egyetlen megmaradt kincse), aki egykor ugyanúgy élt, mint bárki más, és aki a neme miatt elvesztette mindenét, önmagát is beleértve. A nő a regény folytán viszonylag passzív volt, ami tökéletesen illett ehhez a történethez, ráadásul az írónő így még inkább be tudta mutatni, mit tett ez a társadalom vele (a múltbeli és a jelenbeli énje ezáltal élesen eltért).

A többi szereplőt az ő narrációja alapján ismerhettem meg – beleértve a véleményét róluk -, így róluk nem alakult ki annyira élénk kép, mint Fredéről. A karakterek személyisége a cselekedeteik alapján rajzolódott ki, ami lehetővé tette azt is, hogy mi magunk formálhassunk véleményt róluk. Személy szerint nem igazán mertem kötődni egyetlen szereplőhöz sem a fentebb említett sugárzó félelem miatt.

Ez itt a vallomások helye, így meg kell osztanom veletek, mennyire nehéz volt erről a regényről írni. Olyan élményt nyújtott, amit pár szóval nem lehet átadni – habár már eltelt egy kis idő, hogy olvastam a regényt, még mindig ugyanúgy a hatása alatt állok. Az egész helyzet, a történet, a lehetőség elborzasztott, megrémisztett, olvasói szempontból pedig lenyűgözött és szíven ütött. Mindenkinek csak ajánlani tudom, különösen, ha szeretnének egy ütős, kísértetiesen valósnak érződő mesét olvasni. Mesét?

„Szeretném hinni, hogy ez csak egy kitalált történet. Hinnem kell. Muszáj. Azoknak, akik el tudják hitetni magukkal, hogy mindez csak mese, jobbak az esélyeik.
Ugyanis, ha ez csupán kitaláció, akkor befolyásolhatom a végkifejletet. Akkor a mesének egyszer vége lesz, ami után a való élet következik. Folytathatom ott, ahol abbahagytam.”


Könyv adatai
Eredeti cím: The Handmaid's Tale (1985)
Kiadó: Jelenkor (2017)
Oldalszám: 480

Nyereményjáték


Margaret Atwood regénye olyan nagy hatást gyakorolt az irodalomra (is), hogy felkerült az “1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz” listájára. A könyv megjelenésének évéből, 1985-ből további tizenkét kötet található ezen a listán, mi pedig arra invitálunk Titeket, hogy ismerkedjetek meg ezekkel is. Minden állomáson találtok egy-egy fülszövegrészletet valamelyik 1985-ben megjelent regényből, a feladatotok pedig, hogy beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába a könyv szerzőjének nevét!

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A regény főszereplője, Jean-Babtiste Grenouille olyan ember, aki eléri, amit akar. Magányos és szerencsétlen zseni ő, akitől viszolyognak a többiek már csecsemőkorában is, hiszen szagtalan. Tehetséges és gátlástalan parfümista, akinek legfőbb ambíciója, hogy olyan illatot állítson elő magának, melynek hatására mindenki szeretni, sőt imádni fogja.


További állomások

06.29. - Always Love a Wild Book

Related Posts:

2 megjegyzés:

  1. A filmsorozatot még nem kezdtem el (úgy vagyok vele, hogy majd ősszel, amikor amúgy is minden olyan szomorkás), és a könyv se vonzott túlságosan. Azonban egy munkatársam kiolvasta, azt mondta, nagyon jó. Amit említettél a turistákról, az pedig teljesen felcsigázott!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A sorozat határozottan jó őszre - bár több szempontból is különbözik a regénytől - pl. a főszereplő jelleme. Remélem, adsz végül egy esélyt a könyvnek, mert tényleg egy különleges élmény.

      Törlés