"Minden a megtévesztésen, a határozottságon, a tetteken keresztül igazzá váló hazugságokon múlik. Mint az élet minden területén."
Kormorán Baru számára bármilyen árat megér, hogy felszabadítsa a népét – még a lelkét is kész feláldozni. Amikor kislányként végignézi, hogy a Maszkák Birodalma leigázza az otthonául szolgáló szigetet, átírja a helyi kultúrát és hagyományokat, és megöli egyik apját, gyűlölet ébred benne, de csak úgy állhat eredményesen bosszút, ha minden lépését megtervezi. Beépül az ellenségei közé, egyre feljebb törve a szamárlétrán, hogy kellően magasra érve lesújthasson. Hogy teszteljék az időközben nővé érő lány hűségét, munkaadói birodalmi számvevőként a messzi Aurdwynnbe küldik, ahol rendet kell tennie a lázadók, informátorok és zavargó hercegek között. Barunak nincs könnyű dolga, de ha hatalmi játszmákról van szó, egyszerre könyörtelenül taktikus és a végsőkig eltökélt.
Kormorán Baru, az áruló könyvvel először tavaly év végén találkoztam, mikor a Gabo megmutatta néhány idei megjelenését, köztük ezt a regényt is. A fülszöveg elolvasása után várólistára is került, mikor pedig megjelenéskor beszereztem, azonnal neki is láttam a közös kalandunknak. Ami, kereken két hónapon keresztül tartott. Ez alapján gondolhatnátok, hogy valami gond volt a regénnyel, viszont nem ez volt a helyzet – egyszerűen csak maximálisan kiélveztem Kormorán Baru cselszövésekkel teli történetét.
Nem egyszerű írni erről a regényről, ugyanis utólag úgy érzem, könnyen elspoilerezhetek valamit. Ez természetesen a könyv összetettség dicséri, mert ebben a történetben mindennek jelentősége volt. Igaz ugyan, hogy az események lassan bontakoztak ki, viszont a végére annyira intenzívvé vált, hogy alig bírtam lerakni.
Nagyon szerettem ebben a könyvben, hogy aprólékosan, mindenre kiterjedően kidolgozta a szerző a világot és a politikai aspektust. Az egész regény tele volt intrikával, összeesküvésekkel, árulásokkal – mint egy hatalmas játszma, amely győztese egy hatalmas kérdőjel. Ahogy az is, milyen játékszabályok alapján játsszanak. Mindent összevetve egy szövevényes és komplex cselekménnyel volt dolgom, amelyet élvezet volt felfedezni (még ha az egyik fő fordulatot idő előtt ki is találtam – vagyis reménykedtem benne, hogy így alakulnak az események, és így is lett).
A Maszkabál működése is érdekes volt. Értékeltem, hogy az ellenség annyira erősen lépett fel a könyvben, mint ahogy le lett írva. Félelmetes volt az a rendszer, amit kiépítettek, ahogy mindent kézben tartottak, ahogy kiismerték az emberi jellemet és azt saját maguk ellen fordították. Az ideológiájuk az emberek egységességében rejtőzött, amelyet egy több lépéses programban valósítottak meg.
Emiatt a könyv egyik központi témája a nemek és az emberek szexualitása volt. Ebből a szempontból komoly diverzitás jellemzi a regényt, hiszen egyfelől némely kultúrában a poliamoria volt a jellemző, másrészt pedig több LMBT karaktert is alkotott a szerző. Habár a birodalom elképzelései miatt sokszor előkerült ez a téma, mégsem ezen volt a hangsúly, hanem inkább az emberi jellemen; többek közt a hatalomvágyon és a hazafiságon. Az író brutális őszinteséggel mutatta be, mi mindenre képesek az emberek a hatalomért és a függetlenségért is.
Spoileres bekezdés. Ez a könyv végül a végső fordulat miatt lett kedvenc, ugyanis nem gondoltam volna, hogy a szerző meg meri lépni ezt. Pedig elég sok utalás volt arra, hogy mik is voltak Baru valódi céljai, de nem akartam elhinni. Ugyanakkor ez a fordulat is beleillett abba, hogy mi mindenre képes valaki, hogy elérje a célját és függetlenségét. Azért kíváncsi vagyok, miképp lesz Baru képes önmagával élni, ha megvalósítja álmait, és vajon megbánja-e valaha is mindazt, amit ezért tett.
A szereplők mély nyomot hagytak bennem, ugyanis egyáltalán nem voltak hétköznapiak. Ebben a történetben nehezen találhatók hősök, szinte mindenki döntései morálisan megkérdőjelezhetők. Emellett az egyes szereplők által az író bemutathatta az ember hatalomhoz fűződő viszonyát (néhány esetben elég szélsőségesen jelent ez meg, ezáltal még ütősebben). Alapvetően igen kidolgozott, élethű karaktereket teremtett a szerző. Kormorán Baru önmagában egy külön jelenség volt. Ő volt a legkomplexebb szereplő, aki hiába volt a történet narrátora, mégis rejtély maradt.
A Kormorán Baru, az áruló egy izgalmas, üdítő fantasy történet volt, amely az első pillanattól kezdve magával ragadott, s aminek a felfedezése egy fantasztikus élményt adott. A cselekmény szövevényes és fordulatokban gazdag, a karakterek pedig komplexek voltak. Kedvencem lett, és bátran ajánlom azoknak, akik szeretnének egy érdekes, lassan kibontakozó, de ütős geopolitikai fantasyt olvasni.
Nem egyszerű írni erről a regényről, ugyanis utólag úgy érzem, könnyen elspoilerezhetek valamit. Ez természetesen a könyv összetettség dicséri, mert ebben a történetben mindennek jelentősége volt. Igaz ugyan, hogy az események lassan bontakoztak ki, viszont a végére annyira intenzívvé vált, hogy alig bírtam lerakni.
Nagyon szerettem ebben a könyvben, hogy aprólékosan, mindenre kiterjedően kidolgozta a szerző a világot és a politikai aspektust. Az egész regény tele volt intrikával, összeesküvésekkel, árulásokkal – mint egy hatalmas játszma, amely győztese egy hatalmas kérdőjel. Ahogy az is, milyen játékszabályok alapján játsszanak. Mindent összevetve egy szövevényes és komplex cselekménnyel volt dolgom, amelyet élvezet volt felfedezni (még ha az egyik fő fordulatot idő előtt ki is találtam – vagyis reménykedtem benne, hogy így alakulnak az események, és így is lett).
" Nem attól kellene félned, amit a Maszkabál tesz veled. [...] Hanem attól, amit a Maszkabált rávesz, hogy magaddal tegyél."
Emiatt a könyv egyik központi témája a nemek és az emberek szexualitása volt. Ebből a szempontból komoly diverzitás jellemzi a regényt, hiszen egyfelől némely kultúrában a poliamoria volt a jellemző, másrészt pedig több LMBT karaktert is alkotott a szerző. Habár a birodalom elképzelései miatt sokszor előkerült ez a téma, mégsem ezen volt a hangsúly, hanem inkább az emberi jellemen; többek közt a hatalomvágyon és a hazafiságon. Az író brutális őszinteséggel mutatta be, mi mindenre képesek az emberek a hatalomért és a függetlenségért is.
Spoileres bekezdés. Ez a könyv végül a végső fordulat miatt lett kedvenc, ugyanis nem gondoltam volna, hogy a szerző meg meri lépni ezt. Pedig elég sok utalás volt arra, hogy mik is voltak Baru valódi céljai, de nem akartam elhinni. Ugyanakkor ez a fordulat is beleillett abba, hogy mi mindenre képes valaki, hogy elérje a célját és függetlenségét. Azért kíváncsi vagyok, miképp lesz Baru képes önmagával élni, ha megvalósítja álmait, és vajon megbánja-e valaha is mindazt, amit ezért tett.
A szereplők mély nyomot hagytak bennem, ugyanis egyáltalán nem voltak hétköznapiak. Ebben a történetben nehezen találhatók hősök, szinte mindenki döntései morálisan megkérdőjelezhetők. Emellett az egyes szereplők által az író bemutathatta az ember hatalomhoz fűződő viszonyát (néhány esetben elég szélsőségesen jelent ez meg, ezáltal még ütősebben). Alapvetően igen kidolgozott, élethű karaktereket teremtett a szerző. Kormorán Baru önmagában egy külön jelenség volt. Ő volt a legkomplexebb szereplő, aki hiába volt a történet narrátora, mégis rejtély maradt.
A Kormorán Baru, az áruló egy izgalmas, üdítő fantasy történet volt, amely az első pillanattól kezdve magával ragadott, s aminek a felfedezése egy fantasztikus élményt adott. A cselekmény szövevényes és fordulatokban gazdag, a karakterek pedig komplexek voltak. Kedvencem lett, és bátran ajánlom azoknak, akik szeretnének egy érdekes, lassan kibontakozó, de ütős geopolitikai fantasyt olvasni.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Traytor Baru Cormorant (2015)
Kiadó: Gabo SFF (2017)
Oldalszám: 539
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése