2014. június 26., csütörtök

Anthony Ryan: A vér éneke

"A hűség az egyetlen erősségünk. Némán felnevetett megvetésében. A hűség legyen csak a te erősséged, apám! Az enyém a gyűlölet lesz!" (43. oldal)

Sorozat: Hollóárnyék-trilógia #1

Vaelin Al Sorna apja legfőbb hadúr az Egységes Királyság uralkodójának szolgálatában. Mindössze tízéves fiát magára hagyja a Hatodik Rend kolostorának vasrácsos kapujánál. A Rendben árva gyermek módjára nevelkedő és jogos örökségétől megfosztott fiú meggyűlöli apját.

A rendtestvérek Vaelint és társait kegyetlen kiképzésnek vetik alá, ahol a sikertelenség következménye sokszor a halál. Megtanulnak viszont lovakkal bánni, kardpengét kovácsolni, életben maradni a vadonban, és nem utolsósorban embert ölni. Társául egy taszító küllemű, ám annál vérszomjasabb kutya és egy meglehetősen szeszélyes természetű ló szegődik, aki hősünket tűri meg legkevésbé a hátán.

Ekkor kezd el munkálni benne a vér éneke, egyfajta különleges képesség, amely segíti és vezérli útja során.

Miután kiképzése véget ér, a hírnevet és rengeteg sebet szerzett fiú a király befolyásának hálójába kerül, Hite és lelkiismerete ellenére, képességei végső határát feszegetve. Az őrült vagy lángész Janus király által kirobbantott igazságtalan háborúban tipródva Vaelin próbál az őt övező gyűlölet ellenére minél többeket megóvni, függetlenül attól, melyik oldalon állnak. Uralkodója hódítani küldte, de számol-e a háttérben munkálkodó erőkkel és Vaelin igazi céljaival?



A Blogturné Klub június 22. és 30. között bemutatja nektek Anthony Ryan A Vér éneke című epikus fantasy művét, amely a Fumax Kiadó gondozásában jelent meg. A könyv felveszi a versenyt az olyan művekkel, mint a Trónok harca és a Gyűrűk ura. A kiadási jogok már 13 országban elkeltek!

Tarts velünk Anthony Ryan különleges világába, ismerd meg a Hit Rendjeit és Vaelin izgalmas, de olykor szívfájdító történetét. A játék sem marad el! Kövesd az állomásokat, hogy tiéd lehessen a könyv egy példánya!

Nos, egy hosszú, ám annál érzelemdúsabb és izgalmakban gazdag út első részének végére értem. Te jó ég! Ez nem semmi volt!

Kezdjük a világfelépítéssel. Engem leginkább több történelmi idő és helyszín keverékére emlékeztetett az Anthony Ryan által kreált világ. A helyszínt úgy képzeltem el, mint a Fekete-tenger és a tőle keletre elfekvő térséget. Korszakot tekintve pedig az ókor végére, a kora középkori periódus jutott eszembe (de voltak olyan szegmensek, mint a nyomtatás megjelenése, amiről viszont a 16. század ugrott be - és igen, tudom, hogy már a 8. században is vannak nyomtatásra utaló nyomok, de az eljárás leírásáról ez jutott eszembe). Így természetes, hogy non-stop kerestem történelmi utalásokat.
Ezen kívül sajnos nem nagyon kötött le a helyszín, a történet annyira izgalmas volt, hogy gyakran nem is figyeltem arra, hol is játszódnak az események.
De maga a világ egyébként érdekes volt, még ha nem is nagyon tudunk meg róla információkat.

Anthony Ryan több komoly és elgondolkodtató kérdést is felvet regényében. És nemcsak felvet, hanem különböző perspektívákat mutat be a reprezentálásukra. Személy szerint ez tartottam a legnagyobb pozitívumnak.
Kezdjük rögtön a hit kérdésével, hiszen a regény központi cselekményszála eköré épül fel. Tetszett, hogy Anthony Ryan bemutatja a pozitív és negatív oldalát, milyen hatással lehet az ember, a társadalom, egy állam életére, illetve mire képesek az emberek a hit nevében. Érdekes volt arról olvasni, hogy egyes hitek tanításait mennyire követik a hívek, hogy miként értelmezik azokat.
Különösen tetszett a főszereplőnk, Vaelin hozzáállása, aki számára a Hit nem indok volt, hanem egyfajta bázis, amelyre az életét építette, és amely az egyetlen fix pont az életében.

A történet egyszerűen lenyűgözött. Vaelin Al Sorna életét közel húsz esztendőn keresztül követhetjük, ami idő alatt sokkal több szenvedésben volt része, mint amit bárki is megérdemelne. A könyv keretes szerkezetű, vagyis a jelenben kezdődik, és Vaelin meséli el a történetét, miközben gyakorlatilag a halálba küldik. És ez teljesen kikészített! Mármint, olvastam, mi mindenen kell keresztülmennie, és hiába tudom, hogy életben marad legalább a könyv végéig, de ezen kívül garantált a nem happy end. Természetesen, ez egyáltalán nem akadályozott meg abban, hogy mindent bevetve drukkoljak, hogy másként érjenek véget a dolgok.

De hogy mi minden történt! Egyszerűen hihetetlen volt! És legtöbbször természetesen halvány fogalmam sem volt róla, mire számítsak. Mindig volt egyféle elméletem, és bamm, kiderült, hogy még véletlenül sem úgy van, ahogy képzelem, annál sokkalta durvább és szívet szaggatóbb és kikészítő csavarok kerültek bele!
Mindenesetre imádtam, hogy bár kb. 650 oldalas, a történet alakulásának köszönhetően nem volt egyetlen alkalom sem, amikor unatkoztam volna.

A karakterek... nem is tudom, mit is mondhatnék, anélkül hogy darabokra törne a szívem. A regény jelenben játszódó részének egyik kulcsszereplője Verniers már az első oldalakttól kezdve a szívemhez nőtt. Éreztem rajta, hogy nem egy előítélettől teljesen elvakult emberke, mint aminek elsőre tűnik. Annyira szomorú voltam őérte is, mert bár nem tűnik sokat látott embernek, mégis olyan dolgokon kellett keresztülmennie, amik bizony darabokra törhették a szívét.

És ez a többi szereplőre is mind igaz. A rendtagok közül mindenkinek van egy múltja, amely korán felnőtté tette őket, és minderre a családjuk és a rendtagság előtti életükben megélt szenvedésekre, a rendbe jutás miatt érzett elárultságukra érkezik a próbák és a háborús évek szenvedései.
Annyira szomorú volt rájönnöm, hogy Vaelin, aki a könyv közepén még csak tizennégy éves, ennél sokkal idősebbnek, megkeseredettebbnek hangzott. Hát még, mikor megtudtam, hogy a jelenben lévő Vaelin olyan 24-5 év körül van még csak! Hihetetlenül megrázó élmény volt.

A Hatodik rend minden novíciusát sikerült megkedvelnem, így különösen szörnyű volt a szenvedéseikről olvasni. Komolyan, még amikor dicsőségeikről is olvastam, öröm helyett mindig azt gondoltam, hogy "Ez átverés. Mindjárt úgyis minden rosszra fordul".

Vaelin esete különösen érdekes. Nagyon tetszett, hogy ugyanarról az embert két különböző perspektívából is bemutatták. A könyv elején ellenségként, a "Reménységünk gyilkosaként" jelent meg.  Mikor azonban megismerjük a múltját, láthatjuk, hogy bár ölt, mégis a szívében ártatlan ember. Számomra Vaelin Al Sorna egy hős volt, aki erejét nemcsak a Hitből merítette, hanem hatalmas szívéből is.
Utólag belegondoltam, hogy a legtöbb fizikai bántalom nem őt, hanem a körülötte lévőket érte, így elsőre fel sem tűnik, hogy a lelki bántalmakból neki sokkal több jutott ki az évek során. Annyira sajnáltam, és egyben nagyszerű példaképnek is láttam őt.
Értékeltem az önfeláldozó jellegét, de egyben elszomorító is volt, hogy a saját életét teljesen jelentéktelennek állítja be. Holott, ő egy igazán különleges férfi, aki már tényleg csak jó dolgot érdemelne.

Végül a magyar kiadásról szeretnék pár szót ejteni. Csak dicsérni tudom a fordítót, mert 1-2 kisebb hibán túl szerintem kiválóan visszaadta a regény hangulatát, az érzelmeket, mindent. Nagyon tetszett a könyv maga is... bevallom, elsőre a borító nem igazán nyerte el a tetszésemet, de most már egészen elvagyok vele. Az pedig, hogy a 650+ oldal ellenére milyen könnyű kis könyv ez, egyszerűen lenyűgöző. Simán tudtam cipelni magammal, mert nem szakadt le tőle a vállam. Az egyetlen kicsi fájdalmam a betűk mérete volt, ami igencsak megnehezítette a lámpafénynél történő olvasást.

A vér éneke kedvenc regényemmé vált, és csodálatos bevezetés volt számomra a mostanában megkedvelt high fantasyk világába. A karakterek közel kerültek hozzám, elérték, hogy kötődjek hozzájuk, hogy még több fájdalmat okozhassanak később. A történet szuperizgalmas volt, lebilincselő, és kiszámíthatatlan. Alig várom, hogy folytathassam a sorozatot!

Könyv adatai
Eredeti cím: Blood Song (2011)
Kiadó: Fumax (2014)
Oldalszám: 656

Extra - A vér éneke megjelenésének hosszú útja


Anthony Ryan nemrégiben írt egy bejegyzést blogján, amelyben az első regényének történetéről ír. Nem csak Vaelin Al Sorna tett meg hosszú utat, de az író is, hogy megjelenjen ez a kötet.

"Habár még csak kezdő vagyok a kiadások világában, meglepőnek tartom, hogy az egyik legállandóbb mítosz az ún. hirtelen jött siker. Mind hallottuk a sztorit: kezdő író hatalmasat fejlődik, mielőtt meghódítaná a bestseller listákat, majd boldogan él több úszómedencét megtöltő vagyonával az angyalok kórusa alatt. Mint minden mítosznak, ennek is van egy cseppnyi valóságalapja, néhány korábban ismeretlen író valóban hatalmas pénzeket zsebelnek első művükért, azonban tudni kell, hogy ezek a történetek azért ismertek, mert ezek a kivételek. A legtöbb író rengeteg időt áldoz fel az életében, hogy egyáltalán benyújtsa az első regényét és élvezze az elutasító levelek tömkelegét. Azonban, a legfontosabb, gyakran elfelejtett eleme a történetnek, hogy a minden egyes sikertörténet a történet megírásával kezdődik, ami nekünk, egyszerű haladók számára évekbe is telik, mire megtanulunk jól írni.

A 20-as éveim elejét meglehetősen borzalmas gengszter krimik írásával töltöttem, amelyek megérdemelték az elutasításokat. A szégyen ellenére, rádöbbentem a jobb íróvá válás értékére, illetve megtanultam, hogy ne zavarjam a kiadókat, amíg nem lesz valamim, amivel megéri nekik foglalkozni. […]

A 2010-ben befejezett A vér éneke regényem volt az első, mikor úgy éreztem, végre van valamim. Tisztában voltam, hogy ebben közrejátszott a tény is, miszerint hat és fél évembe telt megírni; évekbe, amelyekre nem akarok elvesztegetett időként visszatekinteni. Az írási folyamat elég szaggatott volt, 3-400 szó naponta, ha jó hetem volt, és sokkal kevesebb máskor. A munkám és a történész diplomám megszerzése közben azon tűnődtem, vajon tényleg érdemes-e befejeznem. Valami azonban Vaelin Al Sorna Hatodik Rendbéli karrierjében és az Egyesült Királyságban zajló cselszövések visszahúztak. […] Mikor az utolsó átírással is végeztem, úgy döntöttem, a kiadói világ ismét készen áll, hogy olvassák a képzeletem termékét.

2010 végén elküldtem a kéziratot egy ügynökségnek, és vártam az eredményt. Szeretném hirdetni, hogy ez volt az a pont, ahol a történetem elkezd hasonlítani azokhoz a sikertörténetekhez, de hazudnék. Elutasítás követett elutasítást a következő évben. Nem mindegyik volt az a standard levél, néhány még dicsérő is volt, de ennek ellenére elutasítások volt. És mindegy, mennyire vagy kemény, az elutasítás sosem veszti el az élét.
[…] 2011 júliusában adtam ki A vér énekét Smashwords-ön. Ismét csalódást kell okoznom mindenkinek, aki azt gondolja, ez volt az a pont, amikor a rég várt siker valósággá vált. Nem így történt. 2011 júliusa és decembere közt összesen öt példány kelt el Smashwords-ön, és egyetlen kritikát sem kaptam. Úgyhogy, mikor úgy döntöttem, hogy az Amazonon is kiadom a könyvet 2012 januárjában, igen alacsony elvárásokkal vágtam neki.

Az első hónapban az eladások aligha voltak lenyűgözőek, de az előzőekhez képest jelentős előrelépésnek tekinthető. 20 könyvet adtam el, és kaptam néhány jó kritikát is. […] Az eladások megduplázódtak a következő hónapban és az azt következő hónapban, ami elvezetett a naphoz, amikor megkaptam az első csekkemet. […] Az írásra úgy tekintettem, mint egy mellékes jövedelmi forrás. Ez megváltozott, amikor Lars Townsend, a Politics and Prose könyvesbolt alkalmazottja megismerkedett A vér énekével egy olvasási projektje során. Larst eléggé lenyűgözte a regény, hogy eljuttassa a regényt egy Penguin-es kiadás felelősnek, akit ismert, aki továbbadta Susan Allisonnak, az Ace/Roc egyik szerkesztőjének, és 2012 májusában kaptam egy e-mailt Susantől, amelyben azt kérdezi, benne lennék-e egy találkozóban.

Gondolkodnom kellett az ajánlaton. […] Többek közt rájöttem, hogy az életcélom elérése furcsa érzést kelt bennem: az eufória és az anti-klimax érdekes keverékét. Igen, megkaptam, amit mindig akartam, de az élet ment tovább, nem volt angyalok kórusa vagy azonnali úszómedencényi vagyon. Még mindig megvolt a munkám és két nagyon hosszú megírandó könyv. A vágy, hogy az írás váljon a munkámmá volt végül, ami döntött. Ha valaha is meg akarok élni az írásból, úgy éreztem, szükségem van egy nagy kiadó támogatására, el kellett jutnia a könyvemnek a könyvesboltokba és szükségem volt külföldi eladásokra.

Úgyhogy 2012 júliusában aláírtam egy három regényre szóló szerződést az Ace-szel, és ahogy az ebook eladások folyamatosan növekedtek a nyár során, elkezdtek érkezni ajánlatok a külföldi kiadási jogokért. Jelenleg teljes állásban író vagyok, élvezem az új szakmámat, és látom, ahogy mások is, a vele járó frusztrációt és hátrányokat is. Ugyanakkor megvan az a napi elégedettség, hogy azt a munkát végzem, amit mindig is akartam. Még mindig nincsenek angyalok és mesés vagyon, és ha én is egy ilyen hirtelen jött sikertörténet vagyok, akkor azt kell mondjam, nagyon sokára érkezett el – de örülök, hogy végül megérkezett."

Nyereményjáték

Anthony Ryan könyvének sajátos hitvilága van. A főhős, Vaelin az egyszerűen csak Hitnek nevezett vallás követője lesz. A Hit alapja legfőképp az eltávozottakkal való kapcsolattartás és hit az Innentúlban, a halál utáni életben. Különböző aspektusai Rendekben nyilvánulnak meg. A Ti feladatotok az, hogy kitaláljátok, a táblázatban felsorolt hat Rend milyen sorrendben követi egymást. Minden blogon találtok állításokat, amelyek alapján logikusan ki lehet következtetni, hogy melyik Rend melyik számot viseli. Segítségképpen használni tudjátok a táblázatot is. Az összes állítás birtokában rakjátok sorrendbe a Rendeket, és a megfelelő sorszámot írjátok be a rafflecopter megfelelő dobozába. A Fumax Kiadó felajánlásából egy darab könyv kerül kisorsolásra!

Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem jelentkezik, abban az esetben új nyertest sorsolunk. A postázás csak Magyarország területén érvényes.



A mai segítség:

A Hit Harmadik Rendjének ősi jelképe a Könyv és a Toll.




További állomások

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése