2014. június 7., szombat

Courtney Summers: This Is Not a Test - Éles helyzet

"Lily,
Felébredtem, és eltűnt szívem utolsó megmaradt darabja. Éreztem, ahogy elillan, amikor kinyitottam a szememet."

Sorozat: Éles helyzet #1

Hat gimnazista az iskolájában próbálja kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik? Az apokalipszis most van. Hat diák bevette magát a gimnáziumba, de kevés vigaszt nyújt a menedékhely, ha az élőhalottak folyamatosan püfölik az ajtót. Egyetlen harapás elég ahhoz, hogy megöljön valakit, aki aztán önmaga rettenetes hasonmásaként tér vissza. Sloane Price ezzel ki tudna egyezni. Az ő világa már fél éve véget ért, azóta nem nagyon tudja, miért van még életben. Ez az alkalom kapóra jönne a távozásra. Miközben alig várja, hogy az élőhalottak átjussanak a védelmi vonalaikon, kénytelen a világvégét öt társa szemével nézni, akik viszont élni akarnak. De ahogy a napok vánszorognak, meglepő módon változik az emberek túlélési ösztöne, és a társaság sorsát egyre kevésbé a kinti események határozzák meg, sokkal fontosabbá válnak a benti világ kiszámíthatatlan élet-halál kérdései. Mibe lehet kapaszkodni, ha már minden elveszett?

eleshelyzetbanner1.png


Amikor nagy csalódás ér, azt hiszed, itt a világ vége. Semmi másra nem vágysz, csak hogy valóban vége legyen…
Ám mit csinálsz akkor, ha tényleg vége szakad? Ha összeomlik körülötted a világ, és egyszer csak vérszomjas szörnyeteggé válik körülötted mindenki? Ha tudod, hogy csupán egy maréknyi túlélő maradt és Te egy vagy közülük? Folytatod-e? Túléled-e? Mit teszel?

Sloane pontosan ebbe a helyzetbe kerül Courtney Summers Éles helyzet című poszt-apokaliptikus ifjúsági regényében. Akarjátok-e tudni, hogyan alakul a lány sorsa? Hogy dönt, mi történik vele és a társaival? Tartsatok velünk június 2-11. között a könyv nagyszabású blogturnéján, s mi elmeséljük, hogy bennünk milyen élményeket keltett a történet. Mesélünk az írónőről, a karakterek személyiségéről, a zombik legendájáról és megjelenítéséről az irodalomban és a filmekben. Hallgasd meg a könyv ihlette zenelistánkat, tekints bele a könyvbe a legjobb idézetek segítségével, és nem utolsósorban játssz velünk a könyv három példányának egyikéért!
Jöjjön hát az apokalipszis!

A This Is Not a Test már hosszú ideje várólistás darab volt, így nagyon megörültem, mikor a Könyvmolyképző könyvheti tervei közt megláttam.
A könyv olvasása során két fázisom volt. Először, mikor tetszett a könyv, de nem igazán tudtam azonosulni vele, nem éreztem át a helyzetet. Mikor azonban eljutottam egy olyan részhez, ahol valaki hirtelen kinyitotta a szemét, én úgy megijedtem hirtelen! És ez volt az a fordulópont, ami után valamiképp intenzívebbé vált az olvasási élményem.

A regény komoly kérdést vet fel az öngyilkossággal, az élettel és halállal kapcsolatban. A narrátorunk, Sloane, úgy érzi, nem bírja tovább apja bántalmazásait, és megpróbál véget vetni életének. Pont azon a napon, mikor a halottak feltámadnak, és akit érnek, lemészárolnak. Sloane életben marad, és öt másik fiatallal rejtőzködnek a zombik elől.

Leginkább azt értékeltem ebben a regényben, hogy egy lélektani folyamatot állít a középpontba. Sloane a regény elején kívülállóként tekint a külvilágra, érződik, hogy a saját démonai rosszabbak, mint a világvége. Nem törődik semmivel, nincsen célja, olyan mintha ő maga is egy lenne a zombik közül. Az idő előrehaladtával azonban apróbb változások figyelhetők meg. Sloane páncélján repedések keletkeznek a rejtekhelyen belül történő események hatására, és ahogy egyre több időt tölt öt társával, elkezd törődni velük valamilyen szinten.
Ez volt a legcsodálatosabb, hogy a könyvben nem egyik pillanatról a másikra tér vissza Sloane az életbe, hanem apró lépésekben - egy mosoly, egy kérdés, stb. Gyönyörűen fogalmazta meg az írónő a lány letompult érzéseit. Bár nem tudtam azonosulni vele (ez az én hibám, nem a könyvé), mégis annyira realisztikussá vált tőle a karakter. Sőt, igazából az egész könyv ilyen.

Minden karakternek megvan a saját démonja, és a külvilág egyre kevésbé válik fontossá számukra. Úgy gondolom, az írónő minden szereplő érzelmeinek ábrázolására nagy gondot fordított, és mindegyiküknél más és más érzés dominál.
Van karakter, akinél a félelem a legerősebb. Ő tart leginkább a külvilágtól, és szinte folyton sír emiatt. Egy másik szereplőnél a bűntudat a legfőbb érzelem, míg a többieknél a gyász. Azt furcsálltam, hogy a családtagok elvesztése miatti lesújtottság nem jött elő mindenkinél látványosan. És ez annyira szomorú, mert ezek szerint ennyire elnyomták magukban, vagy fel sem fogták még. Az egyik szereplővel kapcsolatban van egy ilyen érzésem, hogy csak a regény második felében értette meg teljesen. Bár ezt sosem fogom megtudni.

Ez az összezártság olyan volt, mintha egy pszichológiai kísérletről olvastam volna. Az idő előrehaladtával a legkisebb dolgok is egyre nagyobb jelentőséggel bírtak, és nagyobb érzelmi reakciókat váltottak ki, mint általában.
Érdekes volt, hogy a "romantika" miként jelent meg a könyvben. Nagyon tetszett, hogy az írónő nem rakott a regénybe valami fluffos hősszerelmes szálat, inkább pont az ellentéte fedezhető fel. Nagyszerű volt, hogy inkább a negatív érzelmek levezetéseként van reprezentálva. 

A történeti rész nem volt túlságosan hangsúlyos, bár be kell vallani, azért hatalmas csavarok voltak benne, amikre egyáltalán nem számítottam. Nem tudjuk meg, miért történik mindez, és nem is éreztem volna logikusnak, hogy választ kapjunk erre a kérdésre.
Azt be kell vallanom, hogy volt egy-két ijesztő rész a regényben, ami csak még izgalmasabbá tette az olvasást. Imádtam egyébként a történetet, különösen a befejezést. Ó, te jóságos ég! Elszabadult a Pokol leginkább a regény utolsó harmadában, amit a lezárás csak teljesebbé tesz.

A poszt írása közben tudtam meg, hogy az írónő tegnap bejelentette, folytatási ír ehhez a kötethez. Én ezt nagyon sajnálom, különösen, hogy nekem tökéletes lezárásnak érződött az a jelenet.
Mindenesetre 2015-ben jelenik meg, és csak reménykedem, hogy nem teszi semmissé mindazt, amit az elmúlt bekezdésekben írtam.

Összességében a This Is Not a Test egy különleges apokaliptikus könyv. Gyönyörű, érzelmekben gazdag, és bizony előfordulhat, hogy darabokra töri a szívedet. Mindenesetre nagyon örülök, hogy megismerkedhettem vele, nagyszerű élmény volt.

Könyv adatai
Eredeti cím: This Is Not a Test (2012)
Kiadó: Könyvmolyképző (2014)
Oldalszám: 288

Extra - YA Zombiregények


Zombi = Rossz hír. Mikor zombikkal találkozunk YA regényekkel, nem épp arról híresek, hogy kedvesen el lehet velük cseverészni egy tányérnyi agy, vagy lábszár mellett (kivéve a Warm Bodiest... valószínűleg R odáig lenne az ötletért).
A mostani részben szeretnék a teljesség igénye nélkül... ó, akkor sosem érnénk a bejegyzés végére, mutatni pár zombis regényt!

Magyarul megjelent kötetek


 
 

És egy kis sneak-peak a külföldön megjelent zombi regényekre:

 
 
 

Nyereményjáték


A zombik bizony félelmetesek. Görnyedtek, koszosak, véresek, szaggatottak, ráadásul rémisztőbbnél rémisztőbb hangokat adnak ki magukból.
Most is... Figyeld csak? Vajon mit kiabálnak Rád?
Keresd meg minden turnéállomáson a kiemelt szavakat, amelyek a kiabáló zombikat rejtik. Kattints rájuk, gyűjts össze a betűket, amit rádkiabálnak, és rakd össze őket megfelelő sorrendben. Ha ügyes voltál, megtudhatod az Apokalipszis szó egyik jelentését!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

Figyelem, a zombik harapnak! Csak óvatosan….




További állomások

06/02 Roni Olvas
06/03 MFKata gondolatai
06/04 Deszy Könyvesblogja
06/05 Dreamworld
06/06 Kelly & Lupi Olvas
06/07 Always love a wild book
06/08 Nem harap a...
06/09 Bibliotheca Fummie
06/10 Loki Olvasmányai
06/11 Media Addict

3 megjegyzés:

  1. Jaj, örülök, hogy te is nagyjából azt gondoltad a regényről, mint én. :)

    Neee, az All the Rage ennek a folytatása lesz? Én abban bíztam, hogy önálló kötet, szipp. :( Nem baj, nem baj, Summers jó író, nem fogja elrontani. Ne merészelje nekem elrontani!

    VálaszTörlés
  2. Elméletileg új szereplőkkel, de a túlélők is feltűnnek benne. Én is azt remélem, hogy nem rontja el - de nekem már most valamelyest levett az értékéből, mert ez a vége, ami ennek volt, egyszerűen csak tökéletes. És, hogy van folytatás... az végül is eldöntötte ennek a végét is.

    VálaszTörlés
  3. Én mondjuk abban reménykedtem, hogy olyan folytatása lesz a történetüknek, amit akár meg is lehet írni. :D De igen, tény, hogy ez tökéletesen van lezárva.

    Az emlékek őre volt nekem egy ilyen olvasmányélmény, hogy amikor tíz évesen először olvastam, teljesen lenyűgözött a befejezése, ami hasonlóképpen ehhez, elég nyitott volt. Aztán tíz évvel később rájöttem, hogy ez csak egy tetralógia első kötete volt. :D Bár fenntartom, hogy az a befejezés csodálatos, de végül is nem bánom a folytatásokat, mert a világban meg a karakterekben is volt még bőven ennyi.

    VálaszTörlés