"Végezetül megtanultam, hogy az élet nem kudarcokról és sikerekről szól, hanem arról, hogy jelen legyünk abban a pillanatban, amikor nagy dolgok történnek, amikor minden megváltozik, önmagunkat is beleértve." (418. oldal)
Sorozat: Angyalsors trilógia #2
Mint tudjuk az első részből, Clara elbukta a küldetését azzal, hogy megmentette szerelmét, Tucker Averyt. De ezután mi lesz? Azt próbálja kideríteni a lány, miközben látomások gyötri egy temetésről. Amelyen nincs ott Tucker.
Mindezek mellett a főhőseink alakítanak egy Angyalklubot, amelynek célja az, hogy minél többet megtudjanak, ha már senki semmit nem árul el nekik.
A Fekete szárnyúak elleni háború mindeközben a háttérben továbbra is fenyeget, Samjeeza támadása után Clara-ék minden apró jelre felfigyelnek.
És, ha még ez sem lenne elég, Christian is egyre közelebb kerül Clarahoz, s a lánynak el kell döntenie, hogy a küldetése vagy a szabad akarata a fontosabb.
És ennyi. Ez gyakorlatilag lefedte a könyv 95%-át. Ami azért gond, mert a könyv 400+ oldalas, a történet összefoglalóm pedig 100 szavas. Rendben, most már sejthetitek, hogy nem lett szívem csücske az Angyalfény. Egyáltalán nem. De kezdjük az elején.
