"Azt hiszem, van még remény a számodra, Will Herondale." (239. oldal)
Sorozat: Pokoli szerkezetek #3
Tessa Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét. Tessára.
Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.
Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében. Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából. De mit tehet egy magányos lány egy hadsereg ellen, még ha angyalok erejét is állíthatja csatasorba?
Öt csillagot adtam a végének anno, mikor olvastam. Meghatott, boldog voltam, hogy nem kellett végigszenvednem a regényt... de. Ahogy telt az idő, és olvastam jobb befejezéseket is, be kell valljam, nem biztos, hogy ez a regény megérdemelné az öt csillagot.
Nos, tavaly A herceg hatalmas csalódás volt számomra - de annyira, hogy év végén meg is "nyerte" az Év legnagyobb csalódása címet. Ezek után gyakorlatilag lemondtam a sorozatról, és végül csak azért olvastam el, mert karácsonyra a befejezést kaptam.
Mikor azonban nekiálltam a regénynek, teljesen mást kaptam, mint amit vártam, és végül ez megváltotta a regényt számomra.
Úgy gondolom, bármelyik Cassandra Clare regényt is nézem, a legnagyobb pozitívum mindegyiknél az árnyvadászok világa. Ez alól A hercegnő sem kivétel. Még mindig teljes mértékben szerelmes vagyok ebbe az univerzumba, még mindig izgalommal tölt el, mikor az árnyvadászokról olvashatok. Van valami Cassandra Clare fogalmazásában, amitől minden egyes alkalommal, mikor árnyvadászokról olvasok, elfelejtem a külvilágot, és teljes mértékben beleélem magam.
A történetben ebben a részben nagyrészt pozitívan csalódtam. Voltak benne váratlan fordulatok, s bár strukturális gondjai akadtak, illetve a vége... erre még visszatérek; ezen kívül lekötötte a figyelmemet, és igazán jól elszórakoztatott.
Cassandra Clare igyekezett minél több érzelmet belezsúfolni ebbe a kis féltéglába, ami sikerült neki. Főleg, mikor a szívem apró darabokra tört, vagy épp szomorúan mosolyogtam, vagy csak keserédesen. Néha pedig még a mi-fog-történni érzés is, olyankor nagyon nehezen tudtam lerakni a könyvet.
Viszont végérvényesen megállapítottam azt is, hogy ennek a sorozatnak igazából nem sok lényege volt - nem érzem úgy, hogy bármi különlegeset is nyújtott volna számomra, amitől örökre emlékezetes maradna, mint a legnagyobb kedvenceim. Ezt pedig nagyon sajnáltam, mert az első rész igazán nagy szerelem volt.
És A hercegnő is, affelől nincs mit vitatni. Viszont nem állok úgy vele a rengeteg árnyvadász életérzéssel együtt sem, hogy ezt a sorozatot ajánlanám - mert nem tett semmit hozzá az életemhez. Na jó, azt a bizonyos angyalos nyaklánc iránti vágy kivételével.
A karakterekről nem sok újdonságot mondhatok. Jem még mindig a kedvencem a sorozatból. Úgy gondolom, az ő karaktere a legkonstansabb, hűséges és kitartó fiú, akinek ebben a részben van a legnehezebb feladata.
Tessa iránti szimpátiám igencsak megfogyatkozott a második rész olvasása közben, és a mostani részben sem sikerült visszaszereznie. Nem igazán tudtam követni a gondolatmeneteit, a döntéseit és hiába tényleg aranyos, kedves és jó karakter, van benne valami, ami miatt képtelen vagyok már kedvelni.
Will erre a részre is megőrizte a kissé bipoláris jellegét. Amikor Jemmel volt, ismét az a régi Will volt, akit anno megkedveltem. Azonban vannak jelenetek, mikor felveszi azt az attitűdöt, ami a második részben annyira bosszantott. Ilyenkor elfelejt mindent, és csak Tessa számított. Leginkább saját magának mondott ellent.
A történetben ebben a részben nagyrészt pozitívan csalódtam. Voltak benne váratlan fordulatok, s bár strukturális gondjai akadtak, illetve a vége... erre még visszatérek; ezen kívül lekötötte a figyelmemet, és igazán jól elszórakoztatott.
Cassandra Clare igyekezett minél több érzelmet belezsúfolni ebbe a kis féltéglába, ami sikerült neki. Főleg, mikor a szívem apró darabokra tört, vagy épp szomorúan mosolyogtam, vagy csak keserédesen. Néha pedig még a mi-fog-történni érzés is, olyankor nagyon nehezen tudtam lerakni a könyvet.
Viszont végérvényesen megállapítottam azt is, hogy ennek a sorozatnak igazából nem sok lényege volt - nem érzem úgy, hogy bármi különlegeset is nyújtott volna számomra, amitől örökre emlékezetes maradna, mint a legnagyobb kedvenceim. Ezt pedig nagyon sajnáltam, mert az első rész igazán nagy szerelem volt.
És A hercegnő is, affelől nincs mit vitatni. Viszont nem állok úgy vele a rengeteg árnyvadász életérzéssel együtt sem, hogy ezt a sorozatot ajánlanám - mert nem tett semmit hozzá az életemhez. Na jó, azt a bizonyos angyalos nyaklánc iránti vágy kivételével.
A karakterekről nem sok újdonságot mondhatok. Jem még mindig a kedvencem a sorozatból. Úgy gondolom, az ő karaktere a legkonstansabb, hűséges és kitartó fiú, akinek ebben a részben van a legnehezebb feladata.
Tessa iránti szimpátiám igencsak megfogyatkozott a második rész olvasása közben, és a mostani részben sem sikerült visszaszereznie. Nem igazán tudtam követni a gondolatmeneteit, a döntéseit és hiába tényleg aranyos, kedves és jó karakter, van benne valami, ami miatt képtelen vagyok már kedvelni.
Will erre a részre is megőrizte a kissé bipoláris jellegét. Amikor Jemmel volt, ismét az a régi Will volt, akit anno megkedveltem. Azonban vannak jelenetek, mikor felveszi azt az attitűdöt, ami a második részben annyira bosszantott. Ilyenkor elfelejt mindent, és csak Tessa számított. Leginkább saját magának mondott ellent.
A romantika volt a másik nagy gyengesége ennek a résznek is. Ugye tudjuk, hogy ennek a résznek az egyik nagy kérdése, hogy kit választ Tessa a két fiúcska közül. Még mindig azt gondolom, hogy az lett volna a legjobb, ha hármasban lettek volna, és akkor mindannyian boldogok lettek volna.
Még mindig úgy érzem, hogy az egyes párosok közt nem igazán volt kémia, és inkább csak azért voltak együtt, mert az írónő így írta, és kész. Egyáltalán nem érdekelt, Tessa kit választ, vagy miként alakul ez a romantikus aspektusa a regénynek, holott látszik, hogy az írónő erre helyezte a legnagyobb hangsúlyt.
Összesítésében pozitív élménynek mondanám a regényt, különösen a második részt követően. Ha viszont a teljes univerzumot nézem, sajnos nem igazán ér fel a Végzet ereklyéi sorozathoz. Érdekes steampunk regény, amely főként rajongóknak és a romantikára fogékony olvasóknak ajánlott.
Még mindig úgy érzem, hogy az egyes párosok közt nem igazán volt kémia, és inkább csak azért voltak együtt, mert az írónő így írta, és kész. Egyáltalán nem érdekelt, Tessa kit választ, vagy miként alakul ez a romantikus aspektusa a regénynek, holott látszik, hogy az írónő erre helyezte a legnagyobb hangsúlyt.
Összesítésében pozitív élménynek mondanám a regényt, különösen a második részt követően. Ha viszont a teljes univerzumot nézem, sajnos nem igazán ér fel a Végzet ereklyéi sorozathoz. Érdekes steampunk regény, amely főként rajongóknak és a romantikára fogékony olvasóknak ajánlott.
Könyv adatai
Eredeti cím: Clockwork Princess (2013)
Kiadó: Könyvmolyképző (2013)
Oldalszám: 552
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése