"Az emberek hinni akarnak; nekem nincs más dolgom, mint hogy hihető történeteket találjak ki nekik."
Senki nem tudja pontosan, mikor kezdett a természetfeletti valósággá válni.
Azokat a bűnösöket, akik valaki más haláláért felelősek, misztikus átok sújtja: állatok szegődnek melléjük élő lelkiismeretként és a társadalomból való kiközösítettség jelképeként. A menő újságíróból a társadalom peremére került és egy családi tragédia következtében elállatosodott Zinzi December Johannesburgban él egy Lajhárral együtt, és különleges képessége segítségével eltűnt tárgyakat kutat fel.
Amikor Zinzit a neves zenei producer, Odysseus Huron azzal bízza meg, hogy találja meg a lemezbemutató előtt álló popsztár ikerpár nemrég eltűnt lánytagját, Songwezát, olyan ügybe keveredik, ahol újságírói ösztöneire, régi és új barátokra, valamint misztikus képességére egyaránt szüksége lesz. Zoo City mélyén sötét titkok lapulnak.
Lauren Beukes nem semmi írónő. Alig pár hónapja olvastam tőle a Tündöklő lányokat, és odáig voltam értve. Nemrég pedig a két éve halogatott Zoo City került a kezeim közé, s ismételt totális belezúgás következett. Készüljetek Dearies, egy olyan könyvről fogok most írni, amelyik az egyik legkülönlegesebb, valósághű világot villantotta fel előttem.
Úgyhogy kezdem is ezzel. Képzeljétek el, hogy a világon minden ember, aki valamilyen bűnt követ el, kap egy állatot maga mellé. Nem tudni kitől, de azt igen, hogy ha az állattal valami történik, a gazdáját elnyeli egy sötét örvény. Be kell vallanom, hogy ezzel kapcsolatban egy igazi negatívumot tudok csak felhozni – miért kap néhány „bűnöző” különleges képességet az állatka mellé? Mármint valljuk be, hogy létezik olyan, hogy visszaeső bűnöző, akinek egy-egy képesség még óriási segítséget is jelenthet. De ez csak megjegyzés, ami most jutott eszembe. Az érdekes volt, hogy az állatok konkrétan megbélyegzésként funkcionáltak, és mondhatni egy új megkülönböztető alapot jelentenek. Vannak az állatosok és az állat nélküliek, akik felsőbbrendűként tekintenek le az előbbi csoport tagjaira. Azon gondolkodtam egész regény során, hogy mi történne, ha megbánná az illető a tetteit. Mert a világot nem érdekli, hogy megváltoztál-e, megbántad-e, amit elkövettél, nincs megváltás. Ez azért elég kemény, mert ebben a világban mindenkinek egy esélye van, és utána vége. Egyszer valaki állatot kap, örökre eltemette magát.
Leginkább az tette különlegessé ezt a könyvet, ahogy az írónő a háttérvilágot prezentálta. Nincsenek hosszas leírások, inkább fórumokat, film- és könyvajánlókat, újságcikkeket felhasználva mutatja be, miként látja a világ az állatosokat. Minden egyes ilyen fejezetet egy élvezet volt olvasni, és alig vártam mindig, hogy még többet megtudjak. Nagyon tetszett az is, hogy a fórumbeszélgetéseket arra használta fel az írónő, hogy különböző nézőpontokat is megmutassanak.
A történet a csodálatos és egzotikus világgal szemben kissé semmilyen volt. Jó, ez kissé túlzás, mert tetszett, de egyáltalán nem ért fel a háttérvilághoz. Van egy nyomozás, aztán totál random átváltunk egy másik nyomozásba, hogy aztán a végéhez közeledve megértsük, miért történt mindez. Természetesen krimiként is megállja a helyét, de csak úgy nézve nincs benne semmi különleges.
A karakterek már érdekesebbek voltak, főleg, mivel a főszereplőnket antihősként is lehet kezelni. Zinzi elsőre igencsak úgy jelenik meg, mintha egy kaktusz lenne, akivel még csak szimpatizálni sem lehet. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy mennyire bírom. Mármint igazi rámenős főszereplőnő, aki a saját feje után megy, és igyekszik minden helyzetből kihozni a maximumot. Különösen tetszett, ahogy a függőségével és a bűntudatával is csatározik, mivel ezáltal könnyebben azonosulhattam vele. A legjobban azt szerettem Zinzi karakterében, hogy annyira emberi lett – tele hibákkal, pozitív és negatív tulajdonságokkal. Mondhatnám, hogy átlagos, de ez kissé alábecslés lenne. Mindenesetre nagyon menő, és bár nem biztos, hogy példaképként lehet rá tekinteni, de jó pár olyan tulajdonsága van, ami kiváló főszereplővé teszi.
A többi szereplőről annyi mindent nem tudunk meg, amit valamilyen szinten sajnáltam. Ugyanakkor be kell vallanom, annyira nem is érdekelt, milyen tulajdonságaik vannak. Bőven elég volt, hogy a háttértörténetüket megismertem valamilyen szinten.
Mindent összevetve ez a regény bőven felülmúlta az elképzeléseimet, és egy igazán profi világgal elérte, hogy oda-vissza legyek a teljes pakkért. A főszereplőnő nagyon kemény nőszemély, aki egy disztópiás világot simán túlélne egymagában is. Egyedül a történetszál átlagos jellege, ami miatt nem lett extázis, de ettől függetlenül nagy szerelem lett ez a regény.
Könyv adatai
Eredeti cím: Zoo City (2010)
Kiadó: Ad Astra (2012)
Oldalszám: 356
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése