"Mi van, ha te meg én… ez az egész… mi van, ha nem nagy része a történetünknek? Mi van, ha ez csak a prológus?
Clare és Aidan számára lassacskán véget érnek a középiskolás évek. Bizakodva és céltudatosan várják a jövőt. Ám a várakozásokkal teli időszakra rányomja bélyegét, hogy a szerelmesek útja, úgy tűnik, különválik. Vágyaik és elképzeléseik külön városba viszik őket. Egyetlen kérdés marad hátra: ki kell találniuk, hogy együtt maradjanak vagy szakítsanak. A 12 órás beszélgetés során felidézik kapcsolatuk minden egyes fontos pillanatát, jelentős eseményét, hátha találnak valamit a múltjukban, ami meghatározza a jövőjüket. Az este barátokhoz, a családhoz, régi emlékekhez és különleges helyekre vezeti őket, ahol kemény igazságokkal és meglepő felfedezésekkel néznek szembe. Ahogy az óra jár, és eléri őket a reggel, úgy közeleg elkerülhetetlen búcsújuk is. A kérdés csak az, hogy a búcsú csupán reggelre szól avagy örökre? Mennyit bír ki a szerelem? Bájos, édesen keserű, bölcsességgel és szeretettel teli, ellenállhatatlan regény. Hogyan döntsünk, ha a szívünk és az élet más-más irányt diktál?
A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Jennifer E. Smith új regényét Milyen lesz a búcsú után? címmel. A Blogturnésok közül heten is kíváncsiak a szerző immár negyedik magyarul megjelenő regényére, amelynek témája természetesen most is a szerelem körül forog. Tartsatok velünk és a könnyű játékunk megfejtői közül három szerencsés játékos gazdagodhat a könyv egy-egy példányával a kiadó felajánlásában.
Jennifer E. Smith-t tavaly fedeztem fel magamnak, mikor is részt vettem a Létezik-e térkép a szerelemhez? blogturnéján. A könyv akkor elvarázsolt, és gyorsan el is határoztam, hogy az írónő többi művére is sort kerítek valamikor. Az idei friss megjelenése, a Milyen lesz a búcsú után? a legtöbb listámra azonnal fel is került (mint pl. a Top 10 2015-ös megjelenés, amiért mindent félredobnék gyűjteménybe). Épp ezért különösen boldog voltam, mikor megtudtam, hogy a Maxim kiadó másfél hónappal a külföldi megjelenés után máris kiadja magyarul!
Legnagyobb bánatomra, ez a könyv nem lett öt csillagos élmény. Úgy foglalnám össze, hogy a regény első felére három, a második felére öt csillagot adnék, így átlagot vonva kijött a négy. De majd a szívem szakadt meg, mert egyszerűen imádom az írónőt.
Ennek ellenére a könyv eleje annyira semmilyen volt. Nem éreztem, hogy bármit megalapoznánk, nem ragadtak magukkal az érzelmek, ami igencsak megnehezítette a szomorú pillanatokon való elérzékenyülést. Csak olvastam, és azon gondolkodtam, hogy „aha, mikor érünk el a jó részhez?”. De majdnem száz oldalt eltelt, mire bekövetkezett a változás, amit vártam. Az volt a pillanat, amikor végre megértettem a karaktereket, megismertem a köztük lévő dinamikát, és együtt tudtam érezni velük. Ez egy átlagos hosszúságú regényemnél (vagy épp a high fantasy könyveimnél) teljesen megszokott lenne, de ez a kis kötetecske 268 oldal, vagyis elég sok időt elvett a ráhangolódás.
Viszont, miután elkapott a gépszíj, nem volt megállás! A legrosszabb pillanat volt, mikor nagyjából 80%-nál beért a vonatom, és több órán át nem olvashattam a könyvet. Ti is tudjátok, milyen szörnyű érzés tud ez lenni! Szerencsére hamar egymásra találtunk, és be is fejeztem azonnal. Imádtam a végét! Elkapott az az érzés, amit a korábbi Jennifer E. Smith regénynél is éreztem, és amit annyira hiányoltam. Ezért is különösen fájó, hogy végül nem kaphatott öt csillagot a regény.
A témaválasztást nagyon különlegesnek tartottam, ugyanis még nem olvastam olyan regényt, ami ennyire tudatosan a szakítás köré épült volna. Persze ebből egyből eszembe jutottak saját tapasztalatok, és így még kíváncsibb voltam, az írónő milyen példát mutat be. Tetszett, hogy Jennifer E. Smith sokáig bizonytalanságban hagyott a végkimenetelt illetően, így mikor eldöntötték a főszereplők, hogy hogyan is tovább, az több érzelmet is kiváltott belőlem.
Azonban nemcsak a szakítás kérdése került előtérbe, hanem a barátságé is. Szintén egy ismerős téma, így kíváncsian olvastam, hogy az írónő milyen tanulságot szolgáltat számomra. Végeredményben azt mondanám, hogy teljesen egyetértek vele. Kissé furcsának találtam viszont, hogy a főszereplő úgy gondolta akár egy percig is, hogy a barátság nem állná ki a távolságot. Mármint napjainkban mennyi barátság születik akár az interneten keresztül is, amelyeknek aztán végképp ki kell állnia a távolság próbáját. Szerencsére ez már nem akkora dilemma, mint amennyire a könyvben megjelent. Biztos, hogy nem lenne ugyanolyan, mint mikor mindennap találkoztak, de ez nem olyan, mint egy párkapcsolat, amit a féltékenység és a bizonytalanság csak úgy tönkretehet.
És itt is a harmadik téma – a változás. Ez gondolkodtatott el leginkább, és a mű fő tanulsága is ehhez kötődik. Néha annyira nehéz változtatni, annyira nehéz elszakadni attól, amit már megszokott az ember lánya, de közben bármennyire is szeretnénk, semmi sem marad ugyanúgy: máshova költözünk, új ismeretségeket kötünk, új világot fedezünk fel, stb. Tetszett, hogy a főszereplő bármennyire is nyitott volt a változásra a felszínen, rengeteget küzdött a változás-maradás egyensúlyával. Ebben nagyon tudtam hasonulni a főszereplővel, bár a módszereivel nem feltétlenül értettem egyet.
Ha már a szereplőknél tartok, mindenképp szeretném megemlíteni, mennyire megkedveltem őket a könyv egésze folyamán. Eleinte még kissé tartózkodtam tőlük, de hagytam belesodorni magam az irántuk érzett szimpátiába. Imádtam, hogy mindannyian annyira reálisak voltak. Bármikor el tudnám képzelni, hogy szembejönnek velem az utcán. Hihetetlen, mennyire hozzám nőttek ebben a rövid időben, amit velük töltöttem el egy izgalmakban és érzelmekben gazdag éjszaka.
Mindent összevetve pozitív élmény volt ez a regény – különösen a második fele, ami követelte, hogy érezzem. Tetszettek a felvetett témák, de igazán a valósághű szereplők voltak, akik végül megszerettették velem ezt a könyvet. Ajánlanám ezt a regényt azoknak, akik szeretik az írónő további műveit, vagy egy felejthetetlen éjszakát szeretnének megélni egy szeretnivaló szereplőgárdával (még, ha néha meg is rázná a főszereplőt, hogy ne csináljaaaaaa!). Úgy gondolom, hogy létezhet második prológus, ami lehet olyan szép, mint az első.
Most már később van?
Legnagyobb bánatomra, ez a könyv nem lett öt csillagos élmény. Úgy foglalnám össze, hogy a regény első felére három, a második felére öt csillagot adnék, így átlagot vonva kijött a négy. De majd a szívem szakadt meg, mert egyszerűen imádom az írónőt.
Ennek ellenére a könyv eleje annyira semmilyen volt. Nem éreztem, hogy bármit megalapoznánk, nem ragadtak magukkal az érzelmek, ami igencsak megnehezítette a szomorú pillanatokon való elérzékenyülést. Csak olvastam, és azon gondolkodtam, hogy „aha, mikor érünk el a jó részhez?”. De majdnem száz oldalt eltelt, mire bekövetkezett a változás, amit vártam. Az volt a pillanat, amikor végre megértettem a karaktereket, megismertem a köztük lévő dinamikát, és együtt tudtam érezni velük. Ez egy átlagos hosszúságú regényemnél (vagy épp a high fantasy könyveimnél) teljesen megszokott lenne, de ez a kis kötetecske 268 oldal, vagyis elég sok időt elvett a ráhangolódás.
Viszont, miután elkapott a gépszíj, nem volt megállás! A legrosszabb pillanat volt, mikor nagyjából 80%-nál beért a vonatom, és több órán át nem olvashattam a könyvet. Ti is tudjátok, milyen szörnyű érzés tud ez lenni! Szerencsére hamar egymásra találtunk, és be is fejeztem azonnal. Imádtam a végét! Elkapott az az érzés, amit a korábbi Jennifer E. Smith regénynél is éreztem, és amit annyira hiányoltam. Ezért is különösen fájó, hogy végül nem kaphatott öt csillagot a regény.
A témaválasztást nagyon különlegesnek tartottam, ugyanis még nem olvastam olyan regényt, ami ennyire tudatosan a szakítás köré épült volna. Persze ebből egyből eszembe jutottak saját tapasztalatok, és így még kíváncsibb voltam, az írónő milyen példát mutat be. Tetszett, hogy Jennifer E. Smith sokáig bizonytalanságban hagyott a végkimenetelt illetően, így mikor eldöntötték a főszereplők, hogy hogyan is tovább, az több érzelmet is kiváltott belőlem.
Azonban nemcsak a szakítás kérdése került előtérbe, hanem a barátságé is. Szintén egy ismerős téma, így kíváncsian olvastam, hogy az írónő milyen tanulságot szolgáltat számomra. Végeredményben azt mondanám, hogy teljesen egyetértek vele. Kissé furcsának találtam viszont, hogy a főszereplő úgy gondolta akár egy percig is, hogy a barátság nem állná ki a távolságot. Mármint napjainkban mennyi barátság születik akár az interneten keresztül is, amelyeknek aztán végképp ki kell állnia a távolság próbáját. Szerencsére ez már nem akkora dilemma, mint amennyire a könyvben megjelent. Biztos, hogy nem lenne ugyanolyan, mint mikor mindennap találkoztak, de ez nem olyan, mint egy párkapcsolat, amit a féltékenység és a bizonytalanság csak úgy tönkretehet.
És itt is a harmadik téma – a változás. Ez gondolkodtatott el leginkább, és a mű fő tanulsága is ehhez kötődik. Néha annyira nehéz változtatni, annyira nehéz elszakadni attól, amit már megszokott az ember lánya, de közben bármennyire is szeretnénk, semmi sem marad ugyanúgy: máshova költözünk, új ismeretségeket kötünk, új világot fedezünk fel, stb. Tetszett, hogy a főszereplő bármennyire is nyitott volt a változásra a felszínen, rengeteget küzdött a változás-maradás egyensúlyával. Ebben nagyon tudtam hasonulni a főszereplővel, bár a módszereivel nem feltétlenül értettem egyet.
Ha már a szereplőknél tartok, mindenképp szeretném megemlíteni, mennyire megkedveltem őket a könyv egésze folyamán. Eleinte még kissé tartózkodtam tőlük, de hagytam belesodorni magam az irántuk érzett szimpátiába. Imádtam, hogy mindannyian annyira reálisak voltak. Bármikor el tudnám képzelni, hogy szembejönnek velem az utcán. Hihetetlen, mennyire hozzám nőttek ebben a rövid időben, amit velük töltöttem el egy izgalmakban és érzelmekben gazdag éjszaka.
Mindent összevetve pozitív élmény volt ez a regény – különösen a második fele, ami követelte, hogy érezzem. Tetszettek a felvetett témák, de igazán a valósághű szereplők voltak, akik végül megszerettették velem ezt a könyvet. Ajánlanám ezt a regényt azoknak, akik szeretik az írónő további műveit, vagy egy felejthetetlen éjszakát szeretnének megélni egy szeretnivaló szereplőgárdával (még, ha néha meg is rázná a főszereplőt, hogy ne csináljaaaaaa!). Úgy gondolom, hogy létezhet második prológus, ami lehet olyan szép, mint az első.
Most már később van?
Könyv adatai
Eredeti cím: Hello, Goodbye, And Everything In Between (2015)
Kiadó: Maxim (2015)
Oldalszám: 268
Nyereményjáték
A regénybeli páros, Clare és Aidan az utolsó estéjükön felkeresik az együtt töltött két évük fontosabb helyeit. Egy-egy képet mutatunk minden állomáson ezekről a helyekről, nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A megfejtéseket kellő lazasággal kezeljétek, elfogadunk többféle megoldást! Pl: ha láttok a képen egy játszóteret, akkor a megfejtés játszótér, nem pedig konkrétan az xy chichagói játszótér.
Figyelem! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni a megküldött e-mailre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
További állomások
11/20 Always Love a Wild Book
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése