2016. június 19., vasárnap

Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág

"Egyszer eltévedtem a saját házunkban."

Sorozat: Köztesvilág trilógia #1

Joey Harker egy átlagos kamasz: próbálja átvészelni az iskola megpróbáltatásait, viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges. Azon kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy nap aztán felfedezi, hogy az ő Földje csak egy a trillió alternatív Föld között, melyek egy részén a mágia az úr, más részén a tudomány, s ezek ádáz háborúban állnak egymással.
Joeyt a békítő erő, a Köztesvilág szemelte ki magának, mivel született Világjáró, és így segítheti az egyensúly fenntartását, méghozzá más Földekről származó, saját alternatív énjeivel együtt. Kiképzést kap, hogy felvehesse a harcot a mágikus és a tudományos ellenségekkel, hogy ő, aki még a saját kis városkájában is eltéved, világok között járhasson világmegváltó küldetésben.


Neil Gaimannel igen változó kapcsolatunk van, ami jelenleg a „szeretés” résznél tart, köszönhetően az Óceán az út végén nevű csodának. A Könyvhétre pedig megjelent a „legújabb” regénye, a Köztesvilág, amelynek a fülszövege azonnal megfogott magának.

Mielőtt elkezdtem volna olvasni a regényt, több negatív kritikát is láttam róla, így kissé félve kezdtem bele. Az aggodalmam hamar csillapodott, mikor pedig először hangosan felnevettem, tudtam, hogy nem lesz semmi gond.

Gaiman és Reaves olyan világo(ka)t teremtettek, amely teljesen magával ragadott. Imádtam a különböző univerzumokat, annyira szívesen felfedeztem volna őket! Mármint képzeljétek el, hogy szőr helyett tollaitok vannak, esetleg hogy félig farkasok vagy számítógépek vagytok. A könyvnek köszönhetően rengeteg lehetséges énemet elképzeltem, ami remek szórakozásnak bizonyult. Amúgy nagyon kíváncsi lennék, hogy miként jöttek létre ezek az igazán bizarr variációk.

Egy gondom volt csak: eléggé kidolgozatlan maradt. Ez a hatalmas multiverzum, amit a szerzők megalkottak, elég vázlatosan – sok mindent az olvasó fantáziájára bízva – jelent meg a könyv oldalain. De komolyan, legalább ötszáz oldalasnak kellett volna lennie ahhoz, hogy valami összetettebb képet kapjak a világ működéséről. Úgy érzem, csak a legszükségesebb alapokat kaptam meg egy-két példával kiegészítve, aminek köszönhetően azért el tudtam képzelni az egyes helyszíneket.

A történettel kapcsolatban kissé vegyesek az érzelmeim. Tetszett az események alakulása, ráadásul akadtak akciódús jelenetek is, de nem tartottan túl izgalmasnak összességében – túl gyorsan zajlottak a történések. Emellett gyakran igen egyszerű megoldásokat alkalmaztak a szerzők, ami miatt kiszámíthatóvá vált a végkifejlet.

Az alapkoncepción kívül a humort és az érzelmeket értékeltem nagyon. Többször hangosan felnevettem egy-egy megjegyzésen, ami igazán ritka jelenség nálam. A szórakozás mellett azonban akadtak jelenetek, ahol igencsak elérzékenyültem – az egyiket például könnyes szemmel olvastam végig, mert majd megszakadt a szívem. Persze nem ez a domináló, de nagyra értékeltem, hogy mélyebb érzelmeket is közvetített.

A karakterekről sem tudtam meg túl sok információt, a főszereplőt leszámítva mindenkit egy-két személyiségjegyet kapott. Joeyra azonban figyeltek a szerzők, sőt, még karakterfejlődésen is átment – az ügyetlen, átlagos kamaszból egy hősies, ám továbbra is ügyetlen nagyfiú vált. Eleinte nem hittem volna, de igencsak megkedveltem őt. A körülmények ellenére nem fordult ki önmagából, hanem egyszerűen felnőtt a feladatához.

Mindent összevetve pozitívan csalódtam a Köztesvilágban. Nagyon hamar beszippantott, remek kikapcsolódást és szórakozást nyújtott a multiverzum felfedezése. Nem számítottam rá, hogy ennyire könnyed lesz, de végül is kiválóan illett a történethez. A főszereplő sem a szokásos szuperhős kategóriába tartozott, aminek köszönhetően sokkal könnyebb volt szimpatizálni vele. Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert bár kevésbé volt kidolgozva, mint szerettem volna, nagyszerű élményt adott.





Könyv adatai
Eredeti cím: Interworld (2007)
Kiadó: Agave (2016)
Oldalszám: 208

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése