"Bevallom, nem vagyok egy rendes ember. Néha próbálkozom, de általában nem vagyok az."
A történetet Matthew meséli el, aki imádott bátyja halála óta küzd a skizofréniával. Matthew sorsát gyerekkorától a húszas évei elejéig követhetjük nyomon. Megtudhatjuk, miként süllyedt tudathasadásos állapotba Down-kóros testvére elvesztése után, miért és milyen mértékben okolja magát a tragédia miatt, mi okból hagyja ott a valóságot, s miért menekül képzelete világába.
A Scolar Kiadó jóvoltából 2015 őszén már magyarul is olvashatjuk Nathan Filer díjnyertes könyvét, A zuhanás sokkját. A regény eddig több millió olvasót hódított meg, most pedig a Blogturné Klub bloggerei hívnak titeket is olvasásra!
Nathan Filer regényével először tavaly találkoztam, mikor is az egyik kedvenc Booktuberem értékelte. Akkor és ott azonnal megfogott, és év végén be is terveztem, hogy idén randizok vele. Mikor pedig meghallottam, hogy ez a csodálatos regény magyarul is megjelenik, tudtam, hogy amint lehet, elolvasom.
Bevallom, nehéz lesz erről a könyvről írnom, mert bár írásmódját tekintve egyszerűnek tűnik, tartalmilag és érzelmileg egyáltalán nem az a könnyed mű. De kezdjük valami átfogó értékeléssel először is, mielőtt kifejteném, miért vagyok képtelen egy koherens mondatot is összehozni erről a regényről.
Mielőtt elkezdtem olvasni ezt a szépséget, arra számítottam, hogy a regény központjában a gyász feldolgozása áll. Ja. Hinni a mesékben kell, mondhatnám. Mármint volt benne gyász feldolgozása, de megmondjam hol kezdődött az? Az utolsó öt oldal egyikén.
Kérdezhetnétek, hogy akkor miről is szól a maradék 300 oldal? A könyv célja, hogy összetörje a szíved; majd mikor úgy érzed, hogy jobb lesz, ismét összetörje. És újra. És újra. És újra a végtelenségig. Én nagy naivan a vonaton kezdtem el olvasni a regényt, ami tettemet nagyjából tizenöt oldal alatt mélységesen megbántam, miután elkezdtem könnyezni, és nehezebben venni a levegőt. És az még csak a bemelegítés volt.
Nem mondom, hogy végigsírtam a regényt, mert szerencsére megedződtem száz oldal után. Tény azonban, hogy nagyon érzékenyen érintett. Ennek több oka volt.
Az egyik rögtön a főszereplő, Matthew, testvérének halála, és a család reakciója erre a változásra. Annyira eltorzulttá vált már itt a könyv, és ez csak fokozódott. Ugyanis hamar kiderült, hogy Matthew mentális problémákkal küzd, ám sokáig nem tudjuk, mivel. Az író egészen az utolsó oldalig nem nevezi nevén, csak a tüneteket láttatja az olvasóval. Ez különösen azért viselt meg, mert első szám első személyben íródott a könyv, és így még hangsúlyosabban érződnek ezek. Teljesen más perspektívából láttatja az író Matthew állapotát.
Ezért nagyon hálás vagyok, mert a mentális betegségek még mindig annyira távoli, szinte tabu témának számítanak. Vagy éppenséggel el sem ismerik sokan, mint a depressziót. Nagyon elszomorító, hogy a mai napig úgy kezelik ezt a kérdést, ahogy. Na, de nem is ez a lényeg itt, hanem hogy ez a perspektíva talán elgondolkodtató lehet néhány ember számára.
A könyv története valójában egy fiú felnőtté válásának története, bár egyáltalán nem szokásos módon. Ami leginkább különlegessé teszi ezt, az a narráció, és az időben való ugrálás. Néhány jelenet a jelenben játszódik, így rettegve vártam, hogy mi vezet azokhoz az eseményekhez. Habár rengeteg szomorúság szorult bele ebbe a kicsi könyvbe, számomra egy jelenet volt, ami nagyon kitűnik a többi közül, és beleégett az emlékezetembe:
Matthew-val a nagymamája törődik a legtöbbet, akinek a testvére egy elmegyógyintézetben él. Egyik alkalommal a fiú elmeséli neki, mivel is foglalkozik, és a fejezet úgy ér véget, hogy Matthew arról ír, miként öröklődhetnek a mentális problémák, és mennyire összetörhette a mamája szívét a tény, hogy az unokája örökölte. Leginkább azért viselt meg ez a jelenet, mert nekem is szoros kapcsolatom van a mamámmal, és belegondoltam, mennyire fájna neki, ha bármi történne velem.
Azt hiszem, ennyit írok erről a könyvecskéről. Még lehetne boncolgatni, hogy mennyire szépen kidolgozottak a karakterek és milyen komplex kapcsolatokat mutat be az író a regényben, de a mostani posztban inkább csak arról szerettem volna írni, mennyire érzelmes és gyönyörű regényhez volt szerencsém.
Úgyhogy mindent összevetve egy igazán megviselő, de felejthetetlen élményben volt részem a könyv olvasása során. Azoknak ajánlanám, akik egy komolyabb hangvételű és témaválasztású realista regényre vágynak, ahol talán nincs is megoldás. De azt nektek kell kiderítenetek.
Bevallom, nehéz lesz erről a könyvről írnom, mert bár írásmódját tekintve egyszerűnek tűnik, tartalmilag és érzelmileg egyáltalán nem az a könnyed mű. De kezdjük valami átfogó értékeléssel először is, mielőtt kifejteném, miért vagyok képtelen egy koherens mondatot is összehozni erről a regényről.
Mielőtt elkezdtem olvasni ezt a szépséget, arra számítottam, hogy a regény központjában a gyász feldolgozása áll. Ja. Hinni a mesékben kell, mondhatnám. Mármint volt benne gyász feldolgozása, de megmondjam hol kezdődött az? Az utolsó öt oldal egyikén.
Kérdezhetnétek, hogy akkor miről is szól a maradék 300 oldal? A könyv célja, hogy összetörje a szíved; majd mikor úgy érzed, hogy jobb lesz, ismét összetörje. És újra. És újra. És újra a végtelenségig. Én nagy naivan a vonaton kezdtem el olvasni a regényt, ami tettemet nagyjából tizenöt oldal alatt mélységesen megbántam, miután elkezdtem könnyezni, és nehezebben venni a levegőt. És az még csak a bemelegítés volt.
Nem mondom, hogy végigsírtam a regényt, mert szerencsére megedződtem száz oldal után. Tény azonban, hogy nagyon érzékenyen érintett. Ennek több oka volt.
Az egyik rögtön a főszereplő, Matthew, testvérének halála, és a család reakciója erre a változásra. Annyira eltorzulttá vált már itt a könyv, és ez csak fokozódott. Ugyanis hamar kiderült, hogy Matthew mentális problémákkal küzd, ám sokáig nem tudjuk, mivel. Az író egészen az utolsó oldalig nem nevezi nevén, csak a tüneteket láttatja az olvasóval. Ez különösen azért viselt meg, mert első szám első személyben íródott a könyv, és így még hangsúlyosabban érződnek ezek. Teljesen más perspektívából láttatja az író Matthew állapotát.
Ezért nagyon hálás vagyok, mert a mentális betegségek még mindig annyira távoli, szinte tabu témának számítanak. Vagy éppenséggel el sem ismerik sokan, mint a depressziót. Nagyon elszomorító, hogy a mai napig úgy kezelik ezt a kérdést, ahogy. Na, de nem is ez a lényeg itt, hanem hogy ez a perspektíva talán elgondolkodtató lehet néhány ember számára.
A könyv története valójában egy fiú felnőtté válásának története, bár egyáltalán nem szokásos módon. Ami leginkább különlegessé teszi ezt, az a narráció, és az időben való ugrálás. Néhány jelenet a jelenben játszódik, így rettegve vártam, hogy mi vezet azokhoz az eseményekhez. Habár rengeteg szomorúság szorult bele ebbe a kicsi könyvbe, számomra egy jelenet volt, ami nagyon kitűnik a többi közül, és beleégett az emlékezetembe:
Matthew-val a nagymamája törődik a legtöbbet, akinek a testvére egy elmegyógyintézetben él. Egyik alkalommal a fiú elmeséli neki, mivel is foglalkozik, és a fejezet úgy ér véget, hogy Matthew arról ír, miként öröklődhetnek a mentális problémák, és mennyire összetörhette a mamája szívét a tény, hogy az unokája örökölte. Leginkább azért viselt meg ez a jelenet, mert nekem is szoros kapcsolatom van a mamámmal, és belegondoltam, mennyire fájna neki, ha bármi történne velem.
Azt hiszem, ennyit írok erről a könyvecskéről. Még lehetne boncolgatni, hogy mennyire szépen kidolgozottak a karakterek és milyen komplex kapcsolatokat mutat be az író a regényben, de a mostani posztban inkább csak arról szerettem volna írni, mennyire érzelmes és gyönyörű regényhez volt szerencsém.
Úgyhogy mindent összevetve egy igazán megviselő, de felejthetetlen élményben volt részem a könyv olvasása során. Azoknak ajánlanám, akik egy komolyabb hangvételű és témaválasztású realista regényre vágynak, ahol talán nincs is megoldás. De azt nektek kell kiderítenetek.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Shock of the Fall
Kiadó: Scolar (2015)
Oldalszám: 310
A hagyományoktól nem térünk el, ezúttal is nyerhettek a Blogturné Klub és a Scolar Kiadó jóvoltából egy példányt a könyvből. Ehhez nem kell mást tennetek, mint a blogturnéban résztvevő blogokat figyelni, és az értékelésekben elrejtett betűket összeolvasni, melyekből egy-egy pszichiátriai betegség neve kerül elő. Ezeket a szavakat pedig írjátok be a Rafflecopterbe. Figyelem! A Rafflecopterben ha valamit hibásan írtatok, nem áll módunkban javítani!
A nyertesnek 72 órája van válaszolni az értesítő e-mailre, amennyiben ez nem történik meg, új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz!
a Rafflecopter giveaway
11/14 Letehetetlen
11/16 Always Love a Wild Book
11/18 Tekla Könyvei
Nyereményjáték
A hagyományoktól nem térünk el, ezúttal is nyerhettek a Blogturné Klub és a Scolar Kiadó jóvoltából egy példányt a könyvből. Ehhez nem kell mást tennetek, mint a blogturnéban résztvevő blogokat figyelni, és az értékelésekben elrejtett betűket összeolvasni, melyekből egy-egy pszichiátriai betegség neve kerül elő. Ezeket a szavakat pedig írjátok be a Rafflecopterbe. Figyelem! A Rafflecopterben ha valamit hibásan írtatok, nem áll módunkban javítani!
A nyertesnek 72 órája van válaszolni az értesítő e-mailre, amennyiben ez nem történik meg, új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz!
a Rafflecopter giveaway
További állomások
11/14 Letehetetlen
11/16 Always Love a Wild Book
11/18 Tekla Könyvei
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése