2018. augusztus 25., szombat

John Steinbeck: Egerek és emberek

"– Persze, hogy mindenki azt akarja. Mindenki akar egy kis darab földet. Nem sokat. Csak valamit, ami az övé. Ahol élhessen, s ahonnét ki ne dobhassa senki."

John Steinbeck először 1937-ben, az Egerek és emberek című kisregényével hódította meg a közönséget. Kegyetlen, embertelen világról szól a mű, két mezőgazdasági vándormunkás, George és Lennie világáról. Hétköznapi természetességgel élik tragikus életüket, melyben az emberhez méltó élet csupán távoli, megvalósíthatatlan ábránd – s mégis az egyetlen, ami értelmet, célt ad életüknek, még elérhetetlen voltában is.




Ha John Steinbeck neve felmerül egy beszélgetésben, az emberek az Édentől keletre regényén kívül az Egerek és emberek kisregényét tudják elsősorban beazonosítani. A két vándormunkás történetére irodalmi művek is gyakran hivatkoznak, így én is kíváncsi lettem az író egyik leghíresebb művére.

A történet az Egyesült Államokban játszódik a Nagy depresszió, vagyis az 1930-as évek, idején, és két vándormunkás álmait és valóságát tárja az olvasó elé. A kisregény alig haladja meg a 100 oldalt, azonban ebben az író átadja az üzenetét és tapasztalatait. A két munkás, Lennie és George, az országot járja azzal a céllal, hogy egy nap megvalósíthatják a saját amerikai álmukat.

A mű 1937-ben jelent meg, mikor az Egyesült Államokban megindult a Nagy gazdasági válságból való kilábalás, ám a gazdaság még nem állt helyre. A korszakot jellemző bizonytalanság, a napról-napra szóló élet, az álmok naivitása mind-mind megjelennek az Egerek és emberekben. Olvasóként mélyen megviselő volt olvasni a főszereplők céljairól, miközben a szerző folyamatosan annak hiábavalóságára utalt. Ennek következtében a regény hangulatát is egyfajta komorság lengi be, ami nem csupán a történethez illeszkedik, hanem a szerző és az amerikaiak szenvedéseit is hitelesen közvetíti.

A kilátástalanság mellett a magány is komoly szerepet játszik a történetben. Mindegyik szereplő valamilyen formában magányra van ítélve, még ha nincs is egyedül. Először Candynél volt megfigyelhető, de Curley felesége és Crooks is a magány különböző fajtáját éli meg. Mindegyik szereplő a magányát ráadásul a környezete hatására internalizálja, és kitörési kísérleteik (ha egyáltalán vannak) hiábavalók.

A szereplők mindegyike hétköznapi ember, akik próbálnak egyik napról a másikra élni. Egyedül George előtt lebeg egy cél, amibe úgy kapaszkodik, mintha az élete múlna rajta – és ez így is van. A férfi körbe van véve emberekkel, akik monoton módon élnek, nem hisznek semmiben és senkiben. Egy olyan világ emberei, ahol az álmok csak álmok maradnak, ahol a beletörődés az egyetlen járható út. Ez ellen a világ ellen küzd George, és ezzel a hittel képes az elmagányosodott emberekben reményt kelteni – ami az egyik legfelemelőbb pillanatát eredményezte a kisregénynek.

Lennie, George társa, egyszerű karakter, aki George támogatásával lehetett még életben. A gyermekes gondolkodása és erőssége komoly problémát jelentett, ahogy ezt már a történet elején is olvashattuk. A két férfi kapcsolatát is nehéz behatárolni, hiszen annyira eltérő személyiségek. Úgy gondolom, nem teljes mértékben érdekbarátságról van szó, bár valószínűleg George részéről annak indult, hiszen Lennie erejével jól kereshettek azokon a helyeken, ahol megálltak. Viszont George is kimondta, hogy ő maga sem érti, hogy mikor problémák adódtak, miért tartott ki mégis Lennie mellett.

Végezetül pedig a befejezésről szeretnék pár gondolatot megosztani, vagyis spoileres bekezdések következnek!
A befejezés érzelmileg megterhelő volt ugyan, de hűen tükrözte a ’30-as években uralkodó negatív hangulatot is. Emellett volt valami gyönyörű abban a pillanatban, mikor George és Lennie a parton ültek, s George arra kérte a férfit, hogy csak nézzen előre. Még mindig belesajdul a szívem, ahogy erre a pillanatra gondolok!

Ez a lezárás összeköti a kisregény két fő témáját – a reménytelenséget és a magányt. Azzal, hogy Lennie megölte Curley feleségét, George álma is darabokra tört, így több szempontból is szimbolikus, hogy ő lett az, aki Lennie gyilkosává vált. Egyrészt tekinthetünk úgy is erre a gyilkosságra, mintha George az álmát ölte volna meg, hiszen abban a pillanatban George azt meséli Lennie-nek, hogy miként fognak együtt élni a farmon, ahol senki nem bánthatja őket. Másrészt viszont Lennie halálával George egyedül maradt.
Spoileres rész vége!

Mindent összevetve az Egerek és emberek egy megrázó kisregény, ami hűen tükrözte a Nagy depresszió időszakának hétköznapi életét. Steinbeck tömören, de hibátlanul jelenítette meg azt a magányt és kilátástalanságot, ami ezt a korszakot jellemezte. A kisregényt mindenkinek ajánlanám, mert ez egy gyönyörűen megírt történet az álmokról és a valóság kegyetlenségéről egy olyan időszakban, ahol álmodni nem érte meg.



Könyv adatai
Eredeti cím: Of Mice and Men (1937)
Kiadó: Könyvmolyképző (2016)
Oldalszám: 102

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése