Sorozat: Túl a végtelenen #2
Három hónap telt el azóta, hogy Amyt lekapcsolták.
Három hónap telt el azóta, hogy Amyt lekapcsolták. Az általa korábban ismert élet véget ért. Bármerre néz, az Isten áldása űrhajó falait látja.
De talán van még remény, Koros átvette a hajó irányítását, és végre a saját, józan eszére hagyatkozhat: nincs több Phidusz, nincs több hazugság.
Ám Koros megdöbbentő hírt hall a hajóról, és Amyvel versenyfutásba kezdenek, hogy feltárják, milyen igazság rejtőzik az Isten áldásán fenntartott élet mögött. Együtt kell megoldaniuk egy több száz éve titokban tartott rejtélyt. A sikerük – vagy a bukásuk –határozza meg az Isten áldása fedélzetén utazó 2.298 utas sorsát. Az utazás minden egyes lépéssel egyre veszedelmesebbé, a hajó működése egyre kaotikusabbá, a köztük bontakozó szerelem elleni küzdelem egyre lehetetlenebbé válik.
Beth Revis Across the Universe – Túl a végtelenen könyve anno hatalmas szerelem volt. Egy igazán kiemelkedő YA sci-finek gondoltam, amely érdekes és elgondolkodtató témákat vetett fel, akciódús jelenetekben volt gazdag és a szereplőkkel könnyen lehetett szimpatizálni. A mai napig a YA irodalom egyik rejtett gyöngyszemének tekintem, amely jóval több olvasót érdemelne. Egyetlen gondom adódott csupán a regénnyel, mégpedig a szereplők közti konfliktus feloldása: túl egyszerűen és megalapozatlannak tartottam. Ettől függetlenül nagyon vártam, hogy folytathassam Amy és Koros kalandjait. Pedig sejthettem volna, hogy az egyetlen, akkor kicsinek tekintett, problémám nem múlik el nyomtalanul.
A második rész ott veszi fel az események fonalát, ahol korábban félbemaradt. A szereplőknek szembe kell nézniük a korábbi történések következményeivel, és meg kell birkózniuk az új helyzetükből fakadó kihívásokkal is. Az írónő pedig mindent megtett, hogy még magasabbra helyezze a lécet, és nem kímélte egy pillanatig sem a karaktereket. Emiatt maga az olvasási élményem fantasztikus volt: egyszerűen letehetetlen volt a könyv, és éjszakába nyúlóan olvastam, hogy megtudjam, hova vezet mindaz a borzalom és feszültség, amely az egész kötetet jellemezte.
A történet ugyan egy helyszínen játszódik, de a két főszereplő teljesen eltérő életutat jár be a regény ideje alatt. Koros megörökölte a hatalmat, ezzel együtt pedig egy olyan terhet is, amelyet csak a legerősebb emberek bírnának el. Nagyon érdekes volt olvasni arról, hogy a fiú (vagyis férfi) miként küzd, hogy egyensúlyt tudjon kialakítani a megfelelés és a lehető legjobb megoldás megtalálásában. Ahogy a könyv is utal rá, ez a kettő gyakran nem fedi egymást, még ha rövidtávon sikeresnek is tűnne engedni a tömeg minden óhajának.
A regény legnagyobb erőssége igazából pont abból fakad, hogy az írónő a közösség reakcióján keresztül jó néhány társadalmi jelenséget bemutat, illetve ezeken keresztül több esetben kritikát is megfogalmaz. Példának okáért megjelenik a regényben az egyén és közösség ellentéte; a diktatúra és anarchia közti konfliktus; valamint felmerül a kérdés, hogy joga van-e (és ha igen, mégis mennyire extrém helyzetben) az egyénnek eldönteni egy teljes közösség sorsát, és befolyásolni őket hamis információkkal.
Koros mellett Amy is veszélyes helyzetbe került ebben a részben, ugyanis egyfajta bűnbak szerepet szánt neki a közösség. Az a kirekesztés, amelyben Amy részesül igen komoly kritikát foglalt magában: a közösség ellenséges, elítélő reakcióját a normától eltérővel szemben. Ugyanakkor az olvasó azt is láthatta Amy szemszögén keresztül, hogy a karizmatikus egyének mennyi mindent megtehettek; hogy a közösség vagy félrenéz, vagy egyenesen támogatja a deviáns viselkedésüket – különösképpen, ha az a marginalizálódott vagy kirekesztett egyénekkel szemben történik.
Ha a kötetben csak ezek a társadalmi konfliktusok és Amy „kincskeresése” szerepelt volna, biztos, hogy az idei év egyik kedvenc könyvének választottam volna a Milliónyi csillag. Azonban a bevezetésben említett probléma ismételten visszatért, és kiegészült azzal, hogy a szereplők nem voltak hajlandók kommunikálni egymással, és ténylegesen nem beszéltek meg semmit, ami előre lendíthette volna a kapcsolatukat. Annyira frusztráló volt Amy és Koros összes közös jelenete; úgy éreztem, hogy minden fejlődést, amit külön-külön megvalósítottak, az a közös pillanatokban eltűnt. Őszintén szólva nem gondolom, hogy ők összeillenének, nem alkotnak jó párost.
A másik gondom a történet inkonzisztenciáiból fakadt; történetesen, hogy az alaposan felépített feszültséget, a megoldhatatlannak tűnő problémákat az írónő könnyedén félresöpri, és olyan megoldásokat alkalmaz, amelyek értéktelenné teszik az egész konfliktust. Nagyon sajnáltam, mert így kárba ment mindaz, amit a szerző felépített.
Mindent összevetve, a Milliónyi csillag sok szempontból emlékeztetett arra, hogy miért is szerettem annyira a sorozat nyitódarabját. Beth Revis egy akciódús, izgalmas és egyben elgondolkodtató folytatást írt, amit bátran ajánlanék azoknak, akik egy jóféle YA sci-fit szeretnének olvasni. Sajnos számomra azok az elemek, amelyeket fentebb említettem (a szereplők viselkedése egymással, a nagy hangsúlyt kapott konfliktusok gyors és csalódást okozó elrendezése) visszavetettek a lelkesedésemből. Így az ajánlásomat annyiban módosítanám, hogy főleg azoknak ajánlom, akik engedékenyebbek a karakterek kapcsolatait tekintve. Mert ha ettől el tudtok tekinteni, akkor ez a regény egy igazán kiemelkedő élmény lesz.
A második rész ott veszi fel az események fonalát, ahol korábban félbemaradt. A szereplőknek szembe kell nézniük a korábbi történések következményeivel, és meg kell birkózniuk az új helyzetükből fakadó kihívásokkal is. Az írónő pedig mindent megtett, hogy még magasabbra helyezze a lécet, és nem kímélte egy pillanatig sem a karaktereket. Emiatt maga az olvasási élményem fantasztikus volt: egyszerűen letehetetlen volt a könyv, és éjszakába nyúlóan olvastam, hogy megtudjam, hova vezet mindaz a borzalom és feszültség, amely az egész kötetet jellemezte.
A történet ugyan egy helyszínen játszódik, de a két főszereplő teljesen eltérő életutat jár be a regény ideje alatt. Koros megörökölte a hatalmat, ezzel együtt pedig egy olyan terhet is, amelyet csak a legerősebb emberek bírnának el. Nagyon érdekes volt olvasni arról, hogy a fiú (vagyis férfi) miként küzd, hogy egyensúlyt tudjon kialakítani a megfelelés és a lehető legjobb megoldás megtalálásában. Ahogy a könyv is utal rá, ez a kettő gyakran nem fedi egymást, még ha rövidtávon sikeresnek is tűnne engedni a tömeg minden óhajának.
A regény legnagyobb erőssége igazából pont abból fakad, hogy az írónő a közösség reakcióján keresztül jó néhány társadalmi jelenséget bemutat, illetve ezeken keresztül több esetben kritikát is megfogalmaz. Példának okáért megjelenik a regényben az egyén és közösség ellentéte; a diktatúra és anarchia közti konfliktus; valamint felmerül a kérdés, hogy joga van-e (és ha igen, mégis mennyire extrém helyzetben) az egyénnek eldönteni egy teljes közösség sorsát, és befolyásolni őket hamis információkkal.
Koros mellett Amy is veszélyes helyzetbe került ebben a részben, ugyanis egyfajta bűnbak szerepet szánt neki a közösség. Az a kirekesztés, amelyben Amy részesül igen komoly kritikát foglalt magában: a közösség ellenséges, elítélő reakcióját a normától eltérővel szemben. Ugyanakkor az olvasó azt is láthatta Amy szemszögén keresztül, hogy a karizmatikus egyének mennyi mindent megtehettek; hogy a közösség vagy félrenéz, vagy egyenesen támogatja a deviáns viselkedésüket – különösképpen, ha az a marginalizálódott vagy kirekesztett egyénekkel szemben történik.
Ha a kötetben csak ezek a társadalmi konfliktusok és Amy „kincskeresése” szerepelt volna, biztos, hogy az idei év egyik kedvenc könyvének választottam volna a Milliónyi csillag. Azonban a bevezetésben említett probléma ismételten visszatért, és kiegészült azzal, hogy a szereplők nem voltak hajlandók kommunikálni egymással, és ténylegesen nem beszéltek meg semmit, ami előre lendíthette volna a kapcsolatukat. Annyira frusztráló volt Amy és Koros összes közös jelenete; úgy éreztem, hogy minden fejlődést, amit külön-külön megvalósítottak, az a közös pillanatokban eltűnt. Őszintén szólva nem gondolom, hogy ők összeillenének, nem alkotnak jó párost.
A másik gondom a történet inkonzisztenciáiból fakadt; történetesen, hogy az alaposan felépített feszültséget, a megoldhatatlannak tűnő problémákat az írónő könnyedén félresöpri, és olyan megoldásokat alkalmaz, amelyek értéktelenné teszik az egész konfliktust. Nagyon sajnáltam, mert így kárba ment mindaz, amit a szerző felépített.
Mindent összevetve, a Milliónyi csillag sok szempontból emlékeztetett arra, hogy miért is szerettem annyira a sorozat nyitódarabját. Beth Revis egy akciódús, izgalmas és egyben elgondolkodtató folytatást írt, amit bátran ajánlanék azoknak, akik egy jóféle YA sci-fit szeretnének olvasni. Sajnos számomra azok az elemek, amelyeket fentebb említettem (a szereplők viselkedése egymással, a nagy hangsúlyt kapott konfliktusok gyors és csalódást okozó elrendezése) visszavetettek a lelkesedésemből. Így az ajánlásomat annyiban módosítanám, hogy főleg azoknak ajánlom, akik engedékenyebbek a karakterek kapcsolatait tekintve. Mert ha ettől el tudtok tekinteni, akkor ez a regény egy igazán kiemelkedő élmény lesz.
Könyv adatai
Eredeti cím: A Million Suns (2012)
Kiadó: Könyvmolyképző (2018)
Oldalszám: 440
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése