"Valamennyien egyszerűen arra várunk, hogy megöljenek bennünket. Csupán a kínzó bánat és a fájdalmas halál maradt, amikor belefulladunk a tulajdon testnedveinkbe. Mi értelme hát életben maradni?"
1918-ban a világ az apokalipszis felé száguld. Félelem és zűrzavar uralkodik, ráadásul a világháború árnyékában halálos járvány tombol. A 16 éves Mary Shelley Black gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Mary Shelley maga soha nem hitt a szellemekben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életről és a halálról; első szerelme ugyanis – aki a fronton halt meg – szellemalakban tér vissza hozzá…
Igazi különlegességet jelentetett meg szeptember 18-án a Scolar Kiadó, melyben az első világháború Amerikáját ismerhetjük meg jobban. A Fekete madarak árnyékában az 1918-as spanyol-nátha idején játszódik, főszereplője egy különleges névvel megáldott lány. A 16 éves Mary Shelley Black akarva akaratlanul belekerül egy spirituális közegbe, ahol hátborzongató dolgok kezdenek történni. Fura szellemalakok jelennek meg az előhívott fotókon, és a lánynak úgy tűnik mindehhez sok köze van.
A misztikus és sprituális félelmektől terhes levegőben egy szerelem is kibontakozik, ám a tömegeket elpusztító nátha járvány és a háború kilátástalansága sok aggódásra ad okot. Mary Shelley megpróbál rájönni mit akar a szellemalak tőle, és mi zajlik a háttérben. A Scolar Kiadótól most megnyerheted ezt a különleges hangulatú regényt, csak követned kell a fekete madarakat. Készülj a misztikumra és vedd elő a spirituális látásodat. Szükséged lesz rá!
Na, Dearies, ettől a könyvtől kirázott a hideg!
De kezdjük is az elején. 1918 októberében járunk, és az I. világháború már az utolsó napjaiban jár. Azonban főszereplőnek nem csak ezzel a tragédiával kell szembenéznie – az országban influenzajárvány tombol, amely tömegesen szedi áldozatait. Finoman szólva is az írónő nagyon sok mindenről akart írni.
A történész a lelkem igen nagy hangsúlyt fektettem a történelmi hitelességre (mert, ha már felvállalta az írónő, hogy ezt helyezi középpontba, akkor legyen reális is). A könyv nagy részében annyira frusztrált, hogy olyan történelmi eseményről beszélnek, ami meg sem történt. Mármint olyan időpontra tett az írónő csatát, amikor már nem voltak azon a fronton harcok. Szerencsére később kaptam magyarázatot erre, úgyhogy újra majdnem teljes volt a boldogságom a történelmi hitelességgel.
Az írónő egyébként nagyon reálisan ábrázolta a háborús helyszíneket; konkrétan úgy éreztem, hogy én is ott fekszem már hónapok óta egy lövészárokban, miközben érzem, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok. Ez volt számomra az egyik legnagyobb pozitívum ebben a regényben.
A háborús front mellett középpontban áll a háttér ország társadalma is. Az írónő alaposan utánanézett a korban használt influenza-megelőző módszerekre, esetleges gyógyírekre. Örültem, hogy nem próbálta meg idealizálni ezt a helyzetet. Tetszett, hogy belevitte a paranoiát – mikor Eva felkiált, hogy „Már itt van a szomszédban!”, illetve az irreális vádaskodásokat ezzel kapcsolatban. Tudjátok, hogy a németek hozták be a vírust, miattuk hal meg mindenki. Az a félelem könnyen átérezhető lett.
Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy miért volt még a 20. század elején is olyan népszerű a szellemvilág / szeánszok / halott idézések. Bár nem szerepel a könyvben, de ebben a korszakban a világháború hatására nagymértékben megnövekedett a babonások száma (ahogy a vallásosok száma is). Ez annak volt tudható, hogy a férjük/fiúk iránti aggodalom során nem tudtak máshova fordulni. Ilyen jelenségek a II. világháború környékén is megfigyelhetőek - vagy manapság a bányászok, pilóták családjainál. De eltértem a tárgytól. Ezt azzal is össze lehet kötni, hogy a hátramaradt családtagok / barátok / szerelmek számára ez jelentette az egyetlen megnyugvást. Nagyra értékeltem, hogy ez mind megjelenik a könyvben, ráadásul ilyen őszintén és könnyen átérezhetően. Emiatt a szomorúság volt a könyv egyik fő érzelmi vonala.
A másik pedig a félelem. Nagyon kedvelem a horrorfilmeket, és szeretek ezeken félni is, úgyhogy imádtam ezt az aspektust. Azért sikerült az írónőnek ezt elérnie, mert nem vitte túlzásba a különböző klisés horrorelemeket, hanem mindig egy apróságot ismételget, amitől a végén már kirázott a hideg. Ráadásul, ahogy többet megtudtunk a fekete madaraktól, Stephen háborús életéről… Nagyon remek volt, hogy miként változik át egy romantikus regény ilyen félelmetes, rémálmokat idézhető történetté.
A történetnél már kicsit árnyaltabb a kép. Nem igazán értettem, hogy miért volt ennyire a romantikára kiélezve a könyv első része. És, ha ez nem lett volna elég, még egy-két történeti elem elég sután működött. Sajnos az egyik fő fordulat is ide tartozik, amit annyira sajnáltam. Rendben, kimondom. Az a jelenet hatásvadász lett, és nem hiszem el, hogy utána a szereplő csak random túllép rajta, és nem foglalkozik vele, hogy Hoppá, ez történt velem. Nem kellene ennek lélektani hatással bírnia? Bár az iránytűs dolog nagyon jó". Ez pedig hatással volt az olvasási élményemre. Természetesen nem azt mondom, hogy borzalmas történetszála volt, csak néhány eleme rosszul működött. Viszont a nyomozást nagyon szerettem, mert azok során használta fel az írónő a háttérismereteit a világháborúról és az egyéb spirituális témákról.
A karakterekkel most nem nagyon tudtam azonosulni. Sajnáltam, mert az írónő ügyelt arra, hogy mindegyik szereplőnek kidolgozott személyisége legyen, jól felépített háttértörténete és mégsem legyenek tökéletesek. Mégis hiányzott az az összekötő kapocs, amelynek segítségével átérezhettem volna teljes mértékben a személyes tragédiáikat. Leginkább a saját tapasztalataimból merítettem, ami viszont elnyomta a könyvben történő szörnyűségeket.
Eva és Mary Shelley közti kapcsolat elsőre nem tűnhet túl ideálisnak elsőnek, ám úgy gondolom, hogy a korra jellemző családi viszonyokhoz képest felettébb pozitívnak ábrázolta az írónő.
És végül eljutottunk a romantikus viszonyig. Be kell vallanom, hogy az elején nekem túl sok volt, és túl fluffos. Ez nem lenne gond, csak a könyv hangulatától annyira elütött, hogy kissé tönkretette ezt a borongós hangulatot. Ugyanakkor egyáltalán nem mindennapi verziót írt le az írónő, ami hamar elfeledtette velem ezt a kezdetleges fluffot, amit beletett.
Az a legjobb ebben a könyvben, hogy annyi gondolatot ébresztett bennem! A könyv alapjai már önmagukban is olyan témák (világháború, járvány, amerikai-német ellenségeskedés, spiritualizmus), amelyekről sokat lehetne írni – hát még így egyben. Ugyanakkor az írónő mindegyik területre figyelmet fordított, és eléggé leszűkítette az egyes témaköröket, hogy beleférjenek egy regénybe. Sajnos nem lett tökéletes, de minden hibája ellenére megszerettem ezt a könyvet.
De kezdjük is az elején. 1918 októberében járunk, és az I. világháború már az utolsó napjaiban jár. Azonban főszereplőnek nem csak ezzel a tragédiával kell szembenéznie – az országban influenzajárvány tombol, amely tömegesen szedi áldozatait. Finoman szólva is az írónő nagyon sok mindenről akart írni.
A történész a lelkem igen nagy hangsúlyt fektettem a történelmi hitelességre (mert, ha már felvállalta az írónő, hogy ezt helyezi középpontba, akkor legyen reális is). A könyv nagy részében annyira frusztrált, hogy olyan történelmi eseményről beszélnek, ami meg sem történt. Mármint olyan időpontra tett az írónő csatát, amikor már nem voltak azon a fronton harcok. Szerencsére később kaptam magyarázatot erre, úgyhogy újra majdnem teljes volt a boldogságom a történelmi hitelességgel.
Az írónő egyébként nagyon reálisan ábrázolta a háborús helyszíneket; konkrétan úgy éreztem, hogy én is ott fekszem már hónapok óta egy lövészárokban, miközben érzem, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok. Ez volt számomra az egyik legnagyobb pozitívum ebben a regényben.
A háborús front mellett középpontban áll a háttér ország társadalma is. Az írónő alaposan utánanézett a korban használt influenza-megelőző módszerekre, esetleges gyógyírekre. Örültem, hogy nem próbálta meg idealizálni ezt a helyzetet. Tetszett, hogy belevitte a paranoiát – mikor Eva felkiált, hogy „Már itt van a szomszédban!”, illetve az irreális vádaskodásokat ezzel kapcsolatban. Tudjátok, hogy a németek hozták be a vírust, miattuk hal meg mindenki. Az a félelem könnyen átérezhető lett.
Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy miért volt még a 20. század elején is olyan népszerű a szellemvilág / szeánszok / halott idézések. Bár nem szerepel a könyvben, de ebben a korszakban a világháború hatására nagymértékben megnövekedett a babonások száma (ahogy a vallásosok száma is). Ez annak volt tudható, hogy a férjük/fiúk iránti aggodalom során nem tudtak máshova fordulni. Ilyen jelenségek a II. világháború környékén is megfigyelhetőek - vagy manapság a bányászok, pilóták családjainál. De eltértem a tárgytól. Ezt azzal is össze lehet kötni, hogy a hátramaradt családtagok / barátok / szerelmek számára ez jelentette az egyetlen megnyugvást. Nagyra értékeltem, hogy ez mind megjelenik a könyvben, ráadásul ilyen őszintén és könnyen átérezhetően. Emiatt a szomorúság volt a könyv egyik fő érzelmi vonala.
A másik pedig a félelem. Nagyon kedvelem a horrorfilmeket, és szeretek ezeken félni is, úgyhogy imádtam ezt az aspektust. Azért sikerült az írónőnek ezt elérnie, mert nem vitte túlzásba a különböző klisés horrorelemeket, hanem mindig egy apróságot ismételget, amitől a végén már kirázott a hideg. Ráadásul, ahogy többet megtudtunk a fekete madaraktól, Stephen háborús életéről… Nagyon remek volt, hogy miként változik át egy romantikus regény ilyen félelmetes, rémálmokat idézhető történetté.
A történetnél már kicsit árnyaltabb a kép. Nem igazán értettem, hogy miért volt ennyire a romantikára kiélezve a könyv első része. És, ha ez nem lett volna elég, még egy-két történeti elem elég sután működött. Sajnos az egyik fő fordulat is ide tartozik, amit annyira sajnáltam. Rendben, kimondom. Az a jelenet hatásvadász lett, és nem hiszem el, hogy utána a szereplő csak random túllép rajta, és nem foglalkozik vele, hogy Hoppá, ez történt velem. Nem kellene ennek lélektani hatással bírnia? Bár az iránytűs dolog nagyon jó". Ez pedig hatással volt az olvasási élményemre. Természetesen nem azt mondom, hogy borzalmas történetszála volt, csak néhány eleme rosszul működött. Viszont a nyomozást nagyon szerettem, mert azok során használta fel az írónő a háttérismereteit a világháborúról és az egyéb spirituális témákról.
A karakterekkel most nem nagyon tudtam azonosulni. Sajnáltam, mert az írónő ügyelt arra, hogy mindegyik szereplőnek kidolgozott személyisége legyen, jól felépített háttértörténete és mégsem legyenek tökéletesek. Mégis hiányzott az az összekötő kapocs, amelynek segítségével átérezhettem volna teljes mértékben a személyes tragédiáikat. Leginkább a saját tapasztalataimból merítettem, ami viszont elnyomta a könyvben történő szörnyűségeket.
Eva és Mary Shelley közti kapcsolat elsőre nem tűnhet túl ideálisnak elsőnek, ám úgy gondolom, hogy a korra jellemző családi viszonyokhoz képest felettébb pozitívnak ábrázolta az írónő.
És végül eljutottunk a romantikus viszonyig. Be kell vallanom, hogy az elején nekem túl sok volt, és túl fluffos. Ez nem lenne gond, csak a könyv hangulatától annyira elütött, hogy kissé tönkretette ezt a borongós hangulatot. Ugyanakkor egyáltalán nem mindennapi verziót írt le az írónő, ami hamar elfeledtette velem ezt a kezdetleges fluffot, amit beletett.
Az a legjobb ebben a könyvben, hogy annyi gondolatot ébresztett bennem! A könyv alapjai már önmagukban is olyan témák (világháború, járvány, amerikai-német ellenségeskedés, spiritualizmus), amelyekről sokat lehetne írni – hát még így egyben. Ugyanakkor az írónő mindegyik területre figyelmet fordított, és eléggé leszűkítette az egyes témaköröket, hogy beleférjenek egy regénybe. Sajnos nem lett tökéletes, de minden hibája ellenére megszerettem ezt a könyvet.
Könyv adatai
Eredeti cím: In the Shadow of Blackbirds (2013)
Kiadó: Scolar (2014)
Oldalszám: 330
Extra - USA az I. világháborúban
"– Én 1917. április hatodikán veszítettem el az ártatlanságomat. És ennek az égvilágon semmi köze Gray Anatómiájához.
– Micsoda?
– Azon a napon, amikor ez az ország hadat üzent Németországnak – emlékeztettem. – Azon a napon, amelyen a szomszédok utáni kémkedés hazafias cselekedetté vált, és a fiúkból célpont lett. Ez épp elég ahhoz, hogy kiirtsa egy lányból a kedvességet."
Az Egyesült Államok 1917. április 6-án hirdetett hadiállapotot Németországgal. Ennek kiváltó okaként egyrészt a korlátlan tengeralattjáró háború okozta amerikai veszteségeket emelhetnénk ki (hiszen USA az Antant hatalmaknak szállított fegyvereket, különböző nyersanyagokat, stb. Ebben az esetben is volt egy ún. casus belli (háborús ok), ami megelőzte a hadüzenetet: a Zimmermann-távirat.
Miután megtörtént a hadüzenet, USA rohamtempóban kezdte fejleszteni a hadsereget (ami addig kb. 200,000 főt számlált). A cél 1,5 milliós sereg felállítása lett. A hadsereg első hadosztálya 1917. június végén érkezett meg Franciaországba. Bár már az év második felében az amerikaiak is részt vettek a lotaringiai harcokban, 1917 végéig mindössze négy hadosztály érkezett Európába. Az amerikai hadosztály tényleges jelenléte a francia frontokon 1918 nyarán kezdte érezni hatását.
Képzeljétek csak el, mikor az évek óta húzódó állóháborúba belefásult emberek közé érkeznek új, még motivált katonák. De nem csak morális támogatást jelentettek a katonák, hanem a számbeli fölényt is biztosították. A németek ekkor már nem tudták pótolni az elveszett haderőt.
Nyereményjáték
A regényben visszatérő motívumként szerepelnek az anagrammák. Mary Shelley Black szerelme, Stephen ezek segítségével vezeti el a lányt egy csomaghoz. Az anagramma egyfajta szójáték, amit a megadott betűk összes felhasználásával új és értelmes szavak rakhatók ki.
A te feladatod az lesz, hogy az állomásokon található anagrammák segítségével egy a könyvhöz kapcsolódó kifejezést tegyél ki. Ha helyesen rendezed a betűket megnyerheted a Scolar Kiadó által felajánlott 3 db Fekete madarak árnyékában című könyvet. Nézz a szavak mögé és hajrá!
Ne feledd! A Kiadó csak magyarországi címre postázza a nyereménykönyvet. 72 órán belül, ha nyertél a Blogturné csapata felveszi veled a kapcsolatot, ha nem válaszolsz a nyereményértesítő mailre, új nyertest sorsolunk.
A mai állomáson szereplő anagramma megfejtésével már találkozhattatok a bejegyzésben: akar akt eme fed
További állomások
10.01. Zakkant olvas
10.03. Deszy Könyvajánlója
10.06. Always Love a Wild Book
10.09. Könyvszeretet
10.11. CBooks
10 13. Dreamworld
10.15. Nem harap a blog...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése