2014. október 5., vasárnap

Robin LaFevers: Sötét diadal

"– Valaki nagyon boldog ma reggel – szólal meg vigyorogva.
– Valaki annyira érezni akarja a hideg acél csókját, hogy azt simogatja, pedig még meg sem reggelizett."

Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai #2

Beleolvasó | Megvásárolható

A XV. századi Franciaországban Sybella az elkeseredéstől és a gyásztól félig eszét vesztve érkezik a Halál titkos kolostorába. A halál szolgálólányai készségesen menedéket adnak neki. A segítségnek azonban ára van… Sybellát, akinek természetes tehetsége van a halál és a csábítás művészetében, a kolostor legveszélyesebb fegyverei között tartják számon. Ám ezek az orgyilkos képességek nemigen vigasztalják, amikor újra vissza kell térnie abba az életbe, amely kis híján megőrjítette. És miközben Sybella maga a halál istene által kovácsolt fegyver, a cél érdekében az istenség kénytelen lehetetlennek tűnő küldetésre indítani a lányt. Amikor a halál szolgálólánya a várbörtönben váratlan szövetségest talál, vajon a bosszún kívül talál magának mást is, amiért érdemes élni?





Nagyjából egy évvel ezelőtt volt, hogy részt vettem az első blogturnémban, ami érdekes módon Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem könyvéhez tartozott. Most, 21 turnéval később ismét itt vagyok, hogy kifejezzem imádatomat a sorozat folytatása iránt. Mert Dearies, ezt is részt is annyira megszerettem, mint anno az elsőt.

Kezdjük egyből a háttérvilággal. A Sötét diadal ott kezdődik, mikor az Sybella értesíti Ismae-t a csapdáról, amelybe belesétáltak. Örültem ennek az indítási pontnak, hiszen megtudhatok, miként viselte d’Albret ezt a kudarcot. Igazából ebben a részben úgy éreztem, hogy nem annyira a politikai események állnak a középpontban, sokkal inkább a személyes tragédiák határozzák meg a könyvet. Ez pedig szerintem remekül működött ebben az esetben, ahol mindkét főszereplőnek finoman szólva is rossz élete volt (különösen Sybellának, akire az írónő a megkínzott kifejezést használja).
Nagyon tetszett, hogy ezúttal a vallás más perspektívában jelenik meg. Míg Ismae számára Mortainben való hit természetes volt, addig Sybellának azzal kell szembenéznie, milyen, mikor valakinek meginog a hite. Ezt egyébként annyira reálisan, hitelesen ábrázolta az írónő, hogy könnyen átérezhetővé tette ezt a helyzetet.

Nézzük a történetet. Ebben a részben nincsen olyan rejtély, mint az elsőben, viszont ezúttal sokkal több veszélyes helyzetbe kerülnek a szereplők. Ugyanakkor nem teljesen éreztem nagy izgalmat a történetszállal kapcsolatban. Nem tudom, annyira nem kötött le, hogy miért mennek ide-oda, vagy, hogy mi történik Bretagne-nal. Ez kissé fura váltás volt számomra, mert az első részben ez volt az egyik leglényegesebb elem. De, mint írtam, ez a rész személyesebb jellegű, és nem kíván az egyéneken kívül a társadalommal is foglalkozni. Értékeltem, hogy az írónő beáldozta kissé a nemzeti helyzetet azért, hogy jobban megismerhessük a főszereplőket – ezáltal közelebb kerültek hozzám.

Ha viszont Sybella karaktertörténetét nézzük – kiváló munkát végzett az írónő. Imádtam, ahogy a regény folyamán újabb és újabb ismereteket szerzünk a lány életéről. Persze lehetett volna egyben is, de így a kisebb részleteknek is sokkal nagyobb jelentősége volt. Ráadásul annyira, de annyira érzelmekkel telve jöttek át ezek. Úgy sajnáltam Sybellát, mert nem hiszem el, hogy ilyen sok szenvedésen kellett keresztülmennie.

Ezzel el is jutottunk a karakterekig. Sybellát az első részben nem igazán kedveltem – mondjuk, hogy semleges volt számomra. Ebben a kötetben viszont nagyon közel került hozzám, és minden lépését teljes mértékben megértettem. Olyan erős, független és sebzett lelkű… Örülök, hogy pozitívan csalódtam Sybellában.

Rémlovagot már az első részben is imádtam! Bár nem jóképű, mint az átlagos férfi főszereplők, de a szíve hatalmas, akárcsak az ereje. Nagyon klisés, de igazi lovag, aki képes az életét is feláldozni, hogy a hercegnőjét és országának népét megmentse. Végig azon drukkoltam, hogy történjen valami jó dolog vele is.

Muszáj megemlítenem d’Albretet is. Én még karaktert így nem gyűlöltem, mint őt! Nem is tudom kifejezni, hogy milyen egy undorító ember. Ő képvisel mindent, amitől gonosszá válik valaki. Egyébként ezt érdekesnek találtam, mert mostanában főleg olyan történeteket olvastam, ahol a főgonosz nem igazán főgonosz (még csak gonosz sem), vagy olyan háttértörténete van, ami miatt szimpatizálhatni lehetne vele (vagy legalább magyarázatot találni tetteire). D’Albret személye azonban egyáltalán nem tartozik egyik kategóriába sem. Szörnyű volt olvasni, mi mindenre volt képes a hatalomért, és saját maga szórakoztatására. Ez pedig az írónőnek elismerés, hogy ennyire hitelesre sikerült megírnia a karakterét.

Amit sajnáltam ebben a könyvben, hogy Ismae karaktere eltűnt. Mármint, néhány jelenetben jelen volt, de nem csinált semmit (ami az első részre egyáltalán nem mondható el). Persze értem, hogy nem ő van a középpontban, de ettől még nem kellett volna teljesen félreállítani.

És végül a kapcsolatok. Mielőtt rátérnék a romantikus kapcsolatra, muszáj megemlítenem Sybella kapcsolatát Juliannel. Darabokra törte a könyv alatt a szívem - annyira szomorú volt, rémisztő és olyan tehetetlenségérzetem volt. Az írónő kiválóan átadta mindazt, amit Sybella is érzett.

Ezért is örülök annyira, hogy Sybella megismerhette Rémlovagot. Plusz, nagyon aranyosak voltak együtt. Mindkettejükből pont az hiányzik, ami a másikban megvan. Különösen meghatónak találtam, hogy minden hibájuk, fájdalmuk ellenére képesek elfogadni egymást. Szeretnivaló páros, akikre nem a szenvedélyesség jellemző, hanem a mély és tiszta érzelmek.

Összességében, a Sötét diadal egyáltalán nem szenvedett a második részes betegségtől, sőt! Majdnem ugyanolyan jól sikerült, mint a Gyilkos kegyelem. Imádtam, hogy az írónő áthelyezte az egyénre a súlypontot, és, hogy ennyi érzelmet sikerült hitelesen megjelenítenie és átadnia.


Könyv adatai
Eredeti cím: Dark Triumph (2013)
Kiadó: Maxim (2014)
Oldalszám: 448

Extra - Így befolyásolták a tündérmesék a Sötét diadalt

Habár a Sötét diadal nem konkrét feldolgozás, ám mégis két mese is inspirálta az írónőt az írás során: A szépség és a szörnyeteg, illetve Kékszakáll hét felesége.

"Azt hiszem elkerülhetetlen, hogy A szépség és szörnyeteg inspiráljon, mikor az egyik hőst Szörnyetegnek nevezik (Rémlovag, csak angolban volt Beast). Már az első kötetben is kötődtem a karakteréhez, ugyanis kiskoromban az egyik legnagyobb irodalmi csalódásomként tartom számon, mikor a szörny jóképű herceggé változott. Úgy éreztem, megcsalt a mese. Nagyon megkedveltem ezt a gyengéd, csúf, kedves szörnyet és ki nem állhattam azt az unalmas, jóképű pasit, aki a helyébe lépett. Úgyhogy, mikor Duval társait castingoltam, Rémlovag így jött elő. Sybellához hasonlóan, benne is több volt, és azzal fenyegetett, hogy elviszi a Gyilkos kegyelem történetét. Ekkor jöttem rá, hogy szüksége van a saját könyvére. És ki is lenne jobb pár, mint a megkínzott szépség, aki szintén elvitte azokat a jeleneteket, amelyekben szerepelt.

Úgy gondolom, hogy A szépség és a szörnyetegben megjelenő témák és illettek a Sötét diadal történetéhez - hogy a szerelem túlmutat a külsőségeken. Valójában úgy gondolom, hogy kiváló szerelmi történetet eredményez, mikor a hős(nő) képes meglátni olyan dolgokat a másikban, amiket más nem. Képesek felfedezni a rejtett énünket, és arra reagálnak.

Ennél is erősebb hatással volt a Sötét diadal megszületésére Kékszakáll hét felesége történetének.

Kék szakáll hét felesége lenyűgözött, még ha meg is rémített a sötétség hét éves koromban. Nagyon mérges voltam annak a fiatal feleség nevében is, akinek egyetlen bűne a kíváncsiság volt, és, hogy ezért milyen büntetés várt rá. Kékszakálltól is rémálmaim voltak. Éreztem, hogy veszélyes, habár még túl fiatal voltam, hogy megértsem ennek a lényegét.

Nyereményjáték


Sybellát, akinek természetes tehetsége van a halál és a csábítás művészetében, a kolostor legveszélyesebb fegyverei között tartják számon. De nem ő az egyetlen fikcionális női bérgyilkos, akitől még kedvenc 47-es ügynökünk is behúzná fülét-farkát.

9 blog, 9 hírhedt női bérgyilkost takar. Vajon le tudod-e leplezni őket, mielőtt az áldozatukká esnél? A feladatod, hogy a leírások alapján találd ki melyik blog, melyik bérgyilkost rejti. Segítségül kapsz egy-egy képet is.

A rafflcopter helyes kitöltése:

KÖTELEZŐ:
+1 pont E-mail cím megadása
+9 pont MINDEN állomás kitöltése

OPCIONÁLIS, NEM KÖTELEZŐ:
+5 pont Lájkolni a BTK facebook oldalát
+5 pont Lájkolni a Dream Válogatás facebook oldalát
+10 pont Egy tetszőleges blogon írd meg hozzászólásban, ki a kedvenc fikcionális orvgyilkosod!

A mai állomás gyilkosnője:

Eme kőkemény vámpír csaj, "apja", Viktor által felruházott "Halálosztója" a Lycaneknek. Filmjeiben számos
vérfarkast és vérszívót lemészárolt már, rendszerint több tár ezüst golyót eresztve mítikus seggükbe.



1 megjegyzés: