2014. október 3., péntek

Hétvégi Olvasónapló (16) - Ha üvegként halnék

Javult a helyzet múlt héthez képest! 
És igen, ennek nagyon, de nagyon örülök. Mondjuk ebben nem csak szerencsés könyvolvasások segítettek, hanem sajnos egy könyvet félbehagytam (vagyis inkább a sorozatot magát). 

Viszont kicsit látom a fényt az alagút végén. :)




Az elmúlt egy hét során négy könyvet sikerült befejeznem, amit nem tudom, miként csináltam, de vastapsot magamnak!

Rögtön 28-án, vagyis múlt héten vasárnap eljutottam Robin LaFevers: Sötét diadal könyvének végére. Tiszta jó lesz, hogy pont rá egy hétre kerül ki róla az értékelésem - na, mindegy. De a lényeg, hogy nem kellett csalódnom az írónőben.

Kedden aztán, mivel nagyon fáradt voltam, nekiálltam egy aprócska verseskötetnek - Christine Heppermann: Poisoned Apples kötete volt. Érzelmileg teljesen kikészített. Kiválóan ötvözte az költőnő a tündérmeséket a valósággal. Imádtam.

Aztán tegnap kivégeztem első Rainbow Rowell könyvemet, az Eleanor és Park-ot, ami a pótlistáról keveredett elő. Erről már írtam is, és mit mondhatnék... csodás, csodás és még annál is csodásabb.

Végül, ma fejeztem be a negyedik regényemet. Igazából ismét a hazautazás okozta olvasáslehetőségekkel éltem, és így eljutottam Kat Zhang: Echoes of Us könyvének végére, amivel véget ért egy újabb sorozatom. :(

Viszont ezen kívül félbe is hagytam egy regényt - Pittacus Lore: A hatok hatalmát. Rájöttem, hogy akárhányszor arra gondoltam, hogy folytassam, inkább valami mást csináltam. Persze az első rész jó volt meg minden, csak nem érdekel igazán a folytatás. Úgyhogy úgy döntöttem, inkább félbehagyom ezt az egészet.

És akkor nézzük a főlistát, mik is maradtak (dicső lesz, már érzem):


IGEN! Ez a kettő van most, és el sem tudjátok hinni, mennyire örülök magamnak! Remélem, jövő héten mindkettő kimegy, és rátérhetek a többi regényemre.

A Pótlistára azért könnyedén találtam jelöltek:



A Fekete madarak árnyékában már a múlt heti listámat is gazdagította, de most már tényleg sorra kerül, nincs mese. Különben is nagyon érdekel, úgyhogy örömmel vetem magam alá ennek a naaaagy "kényszernek".
Ms. Maas könyvét pedig muszáj folytatnom - már most érzem, hogy nem elég az Üvegtrón, többre vágyom! :)


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése