2018. szeptember 7., péntek

Hétvégi Olvasónapló (158) Még nyílnak a völgyben a kerti virágok

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.





Eltelt egy hét szeptemberből, megkezdődött a tanév és vele együtt a munka is. Megismerkedtem 4 osztályommal a 7-ből, akadtak jó és kevésbé jó pillanatok, most pedig csak azt érzem, hogy fáradt vagyok. 
Igazából ez az egyetlen oka, hogy egész héten semmit nem posztoltam - hazajöttem, készültem másnapra, lefeküdtem. De vasárnap pihenhetek, ami azt jelenti, hogy posztolhatok is egy véleményt. 

Az olvasással mostanában érdekesen állok. Alapvetően minden egyes nap olvasok a buszon, de nagy terveket készíteni - pl. az őszi top 10 könyv, amit olvasni akarok - nincs kedvem. Egyszerűen csak fogom az aktuális olvasmányomat, és viszem magammal.

A héten olvastam



Ahogy írtam a Leltárban is, kedvem támadt Margaret Atwood: Guvat és Gazella regényéhez, aminek az lett az eredménye, hogy pár napon belül el is olvastam. Mondani sem kell, ismételten egy letaglózó élményben volt részem. Atwood fantázia csodálatos, és ahogy átadja a gondolatait, egyszerűen mesteri. 
Egyszerűen nem tudok napirendre térni az itt felvetett morális kérdések felett. Atwood ugyanis részben az egyéni hatalom, részben pedig a genetikai kísérletek határát kérdőjelezi meg. Mindkét tekintetben elég extremitásokba megy az írónő, ám ettől nem éreztem úgy, hogy kevésbé valósághűvé vált volna a probléma. 

Aktuális olvasmányok



Nevil Shute: Az örökség
Haladás: 200. oldal (+200 oldal)

Eredetileg már szeptember elején el akartam kezdeni Nevil Shute regényét, de végül megvártam, hogy befejezzem Atwood könyvét. Az örökség eléggé más, mint Az utolsó part, de mégis jóleső érzéssel tölt el az olvasása - holott igen kemény időszakot mutatott be eddig. 
Jelenleg a könyv felénél tartok, de nagyon gyorsan lehet haladni vele, s alig várom, hogy megtudjam, miként végződik a főszereplők története. 

Oké, két kritikai észrevételem lenne. Az egyik, hogy Shute gyakran ismétli önmagát - amit már leírt 3 bekezdéssel feljebb, újra megjelenik, mint új információ. Ezt furcsállom csak. A másik viszont a cím. A kötet eredeti címe "A Town Like Alice", aminek a történet szempontjából nagyon fontos szerepe van. De Az örökség? Jó, köze van a történethez, de annyira semmilyen, egyáltalán nem kelti fel a figyelmet eziránt a könyv iránt.

Tervek



Sokat gondolkodtam azon, hogy mit olvassak Az örökség után, s végül úgy döntöttem, hogy egy újabb szépirodalmi kötetet veszek elő; mégpedig a másik antikváros beszerzésemet Truman Capote: Hidegvérrel regényét. 
Majd mesélek róla jövő héten bővebben is.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése