"A megpróbáltatásaim erősebbé tesznek."
Sorozat: Részlegesek #1
Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immunis csecsemő.
Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.
Ó, Mr. Dan Wells, mit tett velem ismételten?
Dan Wells nevéről először ezzel a regénnyel kapcsolatban hallottam; mikor először kezdtem friss megjelenéseket nézni. Akkoriban a leggyakoribb kritika az volt, hogy csak az utolsó 25%-a ütős, addig úgy elmegy. Szerencsére magam kívántam tesztelni a könyvet, s így is várólistára is pakoltam. S a drága Partials várt is rám két hosszú évig, míg kiolvastam Dan Wells John Cleaver sorozatát, feldolgoztam az élményt, majd megvártam, hogy a sorozat utolsó része is megjelenjen magyarul.
És most, hogy ez megtörtént, bele is kezdtem egyből a sorozatba. És Dearies, ez a könyv a disztópiás regények egyik mintapéldánya lett. Minden szegmenséről szinte csak jót tudok mondani, és szinte teljesen tökéletes.
Nem, nem jön most hatalmas fordulat arról, hogy „és én még sem szerettem”, mert de igen, nagyon-nagyon jó könyv (bár egyelőre a John Cleaver sorozat nagyobb kedvencem). Csak az igazán nagy extázis élmény hiányzott, amit remélhetőleg a folytatás (amiről csupa pozitívot hallottam eddig) majd hozni is fog.
De kezdjük a legelején, a világgal.
„Lehettek ugyan túlélők más kontinenseken, de senkinek sem sikerült kapcsolatot létesítenie velünk, és idővel a Long Island-i menekültek kezdték azt hinni, hogy egyedfül maradtak.”
Mivel a legtöbb disztópiás regény az USA területén játszódik, én pedig még véletlenül sem ott élek, különösképpen tud izgatni, vajon Európában – ill. a világ többi részén – is ugyanez történt-e? Úgyhogy külön öröm volt egy kicsit többet megtudni a globális helyzetről (még ha ez mindössze két sor, és arra utal, hogy nincs senki más a világon). Nagyra értékeltem.
Bár a történet alakulása szempontjából, ez pár kérdést felvet részemről, amelyre jó lenne választ kapni. De még van két vaskos kötet, amiből talán megtudhatom, amit szeretnék.
Dan Wells nagyon morbid világot kreált. Mármint már a könyv legelső oldalán haláleset történik. És bár nincs nevesítve, ez már magában demonstrálja, hogy ez a könyv nem lesz egy érzelmileg könnyed menet. Olyan világot mutat be az író, ahol egy vírus miatt hiába születnek gyerekek, pár napnál tovább nem maradnak életben. Ennek következtében pedig egyre fogyatkozik az így is alacsony számú lakosság. Nagyon tetszett, ahogy az író bemutatta a túlélők életkörülményeit (hétköznapi életükét) – hogy egyes termékekből hiány van, míg a tömegtermékekből, mint a ruhákból, CD-kből, stb. pedig akkora többlet, hogy az ember szabadon válogathat közülük.
Leginkább azonban a társadalom ellentéteinek reprezentálása, ill. a több fronton egymásnak feszülésének bemutatása nyerte el a tetszésemet. Az első ellentétet pont az előbb említett születések adják. Ugyebár a könyvben látjuk, hogy folyton arról beszélnek, mennyire értékes az emberi élet (pláne, hogy nincsen sikeres reprodukció). Ugyanakkor a csecsemőket csak kísérleti alanyoknak, statisztikai adatoknak tekintik, ami ellent mond az emberi élet fontosságát hangsúlyozó társadalmi attitűdnek. Érdekes kettősség, úgy gondolom.
A másik ellentétet a nagy háborút már felnőttként megélők, és az ún. pestisbébik világszemlélete közti eltérése adta. Érdekesnek találtam, hogy az író nem csak az egyik oldal perspektívájából mutatja ezt be, hanem mindkét fél attitűdjét ismerteti velünk. Így könnyebb véleményt formálni az ügyben. Vagy nehezebb? Személy szerint nem tudtam eldönteni 100%-san, hogy el kéne-e ítélnem bármelyik oldalt is. Mindkét nézőpontot meg lehetett érteni egy bizonyos mértékben.
A történetet nagyon izgalmasnak és fordulatosnak találtam. Habár így utólag belegondolva annyira nem tűnt soknak ez az eseménysorozat, mégis végig fenntartotta az érdeklődésemet. Mindenféle klisét vártam egyébként, és legnagyobb örömömre sosem úgy alakultak az események, mint gondoltam. Azért be kell vallanom, hogy nem a történet fogott meg ebben a kötetben, hiába volt annyira precíz és jól megírt. Igazából, szerintem pont emiatt nem lett meg az az extázis élmény, amit szerettem volna.
Úgyhogy nézzük a karaktereket. A Partials nagyon érett és kidolgozott szereplőket vonultat fel, amiért hálás vagyok. Komolyan. Bár nem vártam összecsapott karaktereket, de azért értékelem, hogy nem okozott Mr. Wells csalódást ebben sem. Azt mondjuk meg kell jegyeznem, hogy a szereplőknek nem szánt könnyű sorsot az író. Úgyhogy emiatt nem csak a teljes regény során éreztem konstans félelmet a megkedvelt karaktereim sorsa iránt, de még most is kitart ez az érzés.
Kirát két okból szerettem nagyon. Egyrészt azért, mert szabad szellemű és képes kiállni önmagáért. Másrészt pedig bármit hajlandó lenne feláldozni azokért, akik fontosak számára. Mondhatni ideális főszereplő egy disztópiába. Szerettem benne, hogy ő mennyire emberséges maradt a regény folyamán. És természetesen a kitartását is – különösen, hogy annyira lehetetlen és reménytelen a helyzete. Ennek ellenére ő küzd, és mindent megtesz, hogy elérje célját. Igazi „badass” nőszemély. És mindössze 16 éves mindezek mellé!
A kedvenc karakterem Jayden volt. Tudjátok, mi fogott meg benne annyira? Hogy annyira erős, önfeláldozó és bátor. Ő volt az, akiben a vezetőség által belenevelt értékek és eszmék folyamatos küzdelemben álltak mindazzal, amit látott és amit a szívében helyesnek tartott. Meghatott a benne dúló harc, még ha ez a felszínen annyira nem is látszott. Nagyszerű karakter, csak imádni tudom.
És végül beszéljünk pár szót a romantikáról. Nem kell aggódni, erre a könyvre még a legnagyobb jóindulattal sem lehetne ráilleszteni, hogy romantikus. Van benne párosunk, akik már a kezdetektől együtt vannak (ez volt az egyik legnagyobb újdonság), és akik kapcsolata leginkább a főszereplőnő erősségeit hivatott hangsúlyozni. Persze, kedveltem Marcust, és nagyon édesek együtt, de úgy gondolom, ők nem teljesen illenek össze. Gondolom, azt már kitaláltátok, kivel shipeltem Kirat.
Összességében csak azt mondhatom, hogy példaértékű volt ez a regény, s akár azt is kaphatná címként, hogy Miként írjunk disztópiát? A kidolgozott világfelépítés, a figyelemfelkeltő történet, a mélyebb tartalom és az érdekes karakterek mind ezt hivatottak bizonyítani. Sikerrel. Ráadásul a függővég miatt alig várom, hogy visszatérhessek a Dan Wells által kreált világba.
Könyv adatai
Eredeti cím: Partials (2012)
Kiadó: Fumax (2012)
Oldalszám: 456
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése