"- Minden rendben - mondja, de nincs így; már sosem lesz így."
Sorozat: Hamis emlékek #3
Az Igazi Föld visszatér Manhattanbe, és ezúttal egy egész hadsereggel érkezik. Rhys, Noble, Sophia és Peter azonnal tudja, szükségük lesz Mirandára, aki ébredése után rémülten veszi észre, hogy világa lángokban áll. Dan Krokos intrikákkal és feszültséggel teli regényében Miranda utazása észveszejtő befejezéshez közeledik, és mindent kockára kell tennie.
A megszállás brutális, de az Igazgató szabadságot ígér nekik, ha behozzák Mr. East-et. Így Miranda és csapata elszántan próbálják megtalálni a férfit. A veszteségei felett érzett gyásszal tüzelve, Miranda tudja, hogy ezúttal az áldozatoknak számítania kell.
Egy vallomással kell kezdenem, Dearies: jelen pillanatban úgy érzem, hogy a szívem helyén egy tátongó lyuk van. És ezt Dan Krokos: False Future könyvének köszönhetem. Vagy még inkább a ténynek, hogy az egyik legkedvesebb sorozatom befejeződött. Tudjátok, olyan vegyes érzelmeim vannak. Mert ugyebár mindig vártam a következő részt (köszönjük, kedves függővég), és most olyan hirtelen elfogytak a részek. Úgyhogy kissé érzelmesebb hangulatban írok az utolsó részről.
Kezdjük a világgal. Habár a harmadik résznél járunk, még mindig derülnek ki újabb és újabb információk a Rózsák eredetéről, kötődésükről, de még a második részben megismert alternatív univerzumokról is többet megtudtunk.
Leginkább a Rózsák eredetét bemutató rész izgatott, mert arra már az első rész óta kíváncsi voltam. És te jóságos ég! Ezt soha az életben nem találtam volna ki, bárhogy is gondolkodom rajta. Mármint most komolyan? Az író megtalálta azt a választ, ami még véletlenül sem futna át az agyamon.
Sajnos nem minden okozott ekkora meglepetést. Bár csak a harmadik rész elején esett le az egyik fő fordulat, de akkor olyan nyilvánvalóvá vált, hogy igazán meg sem lepődtem, mikor „hivatalossá vált”. De azt az elmejátékot, amit odarakott mellé Dan Krokos? Még arra is képes volt, hogy megingasson minden hitemben.
A fülszövegben szerepelt, hogy a True Earth megtámadta a Földet, ez pedig képzelhetitek, hogy közel apokaliptikus helyzetet teremtett. Úgyhogy szinte azonnal eszembe jutott, vajon ez ismét csak lokálisan történik, vagy globális hatása is van? Nos, legnagyobb örömömre, a történetbe természetesen illeszkedve kaptam meg a választ. A kukacoskodó énem meg is nyugodott.
A történet finoman szólva is pörgős volt. Már a legelső oldalon elkezdődtek az izgalmak, és egészen az utolsó oldalig csak sodródtam az események áradatával. Egy percnyi pihenő sem volt a különböző történések között – talán, ha öt másodpercig állhattak meg a főszereplők, de aztán újra támadás, menekülés, gyilkolás, csapda, miegymás. Lehetett válogatni a rosszabbnál rosszabb események közt. Én meg teljes mértékben úgy éreztem, ez már sosem lesz jó. Ez teljesen esélytelen. Ráadásul még olyan dilemmával is áll szemben Miranda, amit szinte lehetetlen helyzetbe hozta őt és mindenkit körülötte.
Imádtam, hogy a történet folyamatosan változott, mindig kaptunk valami fordulatot. Emellett az író végig teljes bizonytalanságban tartott. Be kell valljam, ez igencsak hatással volt rám… már, ha a vége felé történő folyamatos kiabálást a könyvvel annak lehet nevezni. A külföldi értékelések közül többen is említették, hogy nyitott vége lett a sorozatnak. Én azonban úgy érzem, tökéletes és gyönyörűen zárta le az író ezt a részt és a sorozatot is. Nagyon tetszett az utolsó fejezet eseményáradata, és igen, az utolsó mondatoknál bizony elhomályosodott a látásom.
Szívem csücskei voltak a karakterek ismételten. Mert nem elég, hogy tökéletes a háttér, kiváló a történet, még a karaktereket is csak imádni tudom. Különösen tetszett, hogy felmerült a kérdés, hogy egy „embernek” mit ér a test? Mennyire fontos az elme és a lélekkel szemben?
Miranda karakterszála különösen érdekelt, hiszen az ő esetében felmerül az élet és halál kérdése. Ezt az író szerintem nagyon szépen érzékeltette Mirandával. Érződött, hogy sötétebb a karaktere, hogy a világnézetében alapvető változás történt. Talán épp ezért is volt olyan bizonytalan a kimenetel. Mindenesetre nagyon értékeltem, hogy ilyen erős személyiség.
Azonban a kedvenc szereplőm Peter maradt még így is. Az ő hűsége, bátorsága és kitartása teljesen lenyűgözött mindegyik részben. És természetesen az író, mintha megérezte volna Peter iránti szimpátiámat, ugyanis non-stop „karakter-érzésekkel” bombázott.
Miranda csapatának többi tagja is igen közel nőtt a szívemhez, és lényegében mindenki. Bármi rossz történt, teljes kétségbeesésbe kerültem. Mit mondhatnék, teljesen a könyv hatása alá kerültem ezekben a napokban.
Még a romantikát említeném meg, hiszen végre egy sorozat, ahol a párosom canon lesz. Tetszett, hogy Dan Krokos a romantikát pillanatnyi kikapcsolódásként használta. Nem voltak drámai pillanatban még hatalmasabb szerelmi drámák, amellyel elronthatta volna a jeleneteket. Helyette viszont röpke pillanatok voltak, egy-két csók, ölelés, esetleg kézfogás. És mégis ez nagyon szép volt, és sokkal jobban illett a helyzethez, mint valami nagy románc.
Nos, eljött a pillanat. Még mindig kicsit nehéz elhinni, hogy minden titkot tudok, minden kérdésre választ kaptam, és, hogy tudom, mi a sorozat utolsó mondata. Nagyon fog hiányozni ez a sorozat, és annyira örülök, hogy már a kezdetektől végigkísértem a sorsát.
Kezdjük a világgal. Habár a harmadik résznél járunk, még mindig derülnek ki újabb és újabb információk a Rózsák eredetéről, kötődésükről, de még a második részben megismert alternatív univerzumokról is többet megtudtunk.
Leginkább a Rózsák eredetét bemutató rész izgatott, mert arra már az első rész óta kíváncsi voltam. És te jóságos ég! Ezt soha az életben nem találtam volna ki, bárhogy is gondolkodom rajta. Mármint most komolyan? Az író megtalálta azt a választ, ami még véletlenül sem futna át az agyamon.
Sajnos nem minden okozott ekkora meglepetést. Bár csak a harmadik rész elején esett le az egyik fő fordulat, de akkor olyan nyilvánvalóvá vált, hogy igazán meg sem lepődtem, mikor „hivatalossá vált”. De azt az elmejátékot, amit odarakott mellé Dan Krokos? Még arra is képes volt, hogy megingasson minden hitemben.
A fülszövegben szerepelt, hogy a True Earth megtámadta a Földet, ez pedig képzelhetitek, hogy közel apokaliptikus helyzetet teremtett. Úgyhogy szinte azonnal eszembe jutott, vajon ez ismét csak lokálisan történik, vagy globális hatása is van? Nos, legnagyobb örömömre, a történetbe természetesen illeszkedve kaptam meg a választ. A kukacoskodó énem meg is nyugodott.
A történet finoman szólva is pörgős volt. Már a legelső oldalon elkezdődtek az izgalmak, és egészen az utolsó oldalig csak sodródtam az események áradatával. Egy percnyi pihenő sem volt a különböző történések között – talán, ha öt másodpercig állhattak meg a főszereplők, de aztán újra támadás, menekülés, gyilkolás, csapda, miegymás. Lehetett válogatni a rosszabbnál rosszabb események közt. Én meg teljes mértékben úgy éreztem, ez már sosem lesz jó. Ez teljesen esélytelen. Ráadásul még olyan dilemmával is áll szemben Miranda, amit szinte lehetetlen helyzetbe hozta őt és mindenkit körülötte.
Imádtam, hogy a történet folyamatosan változott, mindig kaptunk valami fordulatot. Emellett az író végig teljes bizonytalanságban tartott. Be kell valljam, ez igencsak hatással volt rám… már, ha a vége felé történő folyamatos kiabálást a könyvvel annak lehet nevezni. A külföldi értékelések közül többen is említették, hogy nyitott vége lett a sorozatnak. Én azonban úgy érzem, tökéletes és gyönyörűen zárta le az író ezt a részt és a sorozatot is. Nagyon tetszett az utolsó fejezet eseményáradata, és igen, az utolsó mondatoknál bizony elhomályosodott a látásom.
Szívem csücskei voltak a karakterek ismételten. Mert nem elég, hogy tökéletes a háttér, kiváló a történet, még a karaktereket is csak imádni tudom. Különösen tetszett, hogy felmerült a kérdés, hogy egy „embernek” mit ér a test? Mennyire fontos az elme és a lélekkel szemben?
Miranda karakterszála különösen érdekelt, hiszen az ő esetében felmerül az élet és halál kérdése. Ezt az író szerintem nagyon szépen érzékeltette Mirandával. Érződött, hogy sötétebb a karaktere, hogy a világnézetében alapvető változás történt. Talán épp ezért is volt olyan bizonytalan a kimenetel. Mindenesetre nagyon értékeltem, hogy ilyen erős személyiség.
Azonban a kedvenc szereplőm Peter maradt még így is. Az ő hűsége, bátorsága és kitartása teljesen lenyűgözött mindegyik részben. És természetesen az író, mintha megérezte volna Peter iránti szimpátiámat, ugyanis non-stop „karakter-érzésekkel” bombázott.
Miranda csapatának többi tagja is igen közel nőtt a szívemhez, és lényegében mindenki. Bármi rossz történt, teljes kétségbeesésbe kerültem. Mit mondhatnék, teljesen a könyv hatása alá kerültem ezekben a napokban.
Még a romantikát említeném meg, hiszen végre egy sorozat, ahol a párosom canon lesz. Tetszett, hogy Dan Krokos a romantikát pillanatnyi kikapcsolódásként használta. Nem voltak drámai pillanatban még hatalmasabb szerelmi drámák, amellyel elronthatta volna a jeleneteket. Helyette viszont röpke pillanatok voltak, egy-két csók, ölelés, esetleg kézfogás. És mégis ez nagyon szép volt, és sokkal jobban illett a helyzethez, mint valami nagy románc.
Nos, eljött a pillanat. Még mindig kicsit nehéz elhinni, hogy minden titkot tudok, minden kérdésre választ kaptam, és, hogy tudom, mi a sorozat utolsó mondata. Nagyon fog hiányozni ez a sorozat, és annyira örülök, hogy már a kezdetektől végigkísértem a sorsát.
Könyv adatai
Eredeti cím: False Future (2014)
Kiadó: Disney-Hyperion
Oldalszám: 304
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése