Rachel Hawkins: Hex Hall

"– Ő egy… egy boszorkány!

Felsóhajtottam:

– Már megint kezdődik!"

Sorozat: Hex Hall #1

Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.

A hasonszőrű csudabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.

Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.

Ezzel a könyvvel először a Könyvmolyképző kis friss megjelenéseket hirdető papírján találkoztam réges-régen. Akkor annyira nem fogott meg, de miután felfedeztem a Goodreadset magamnak, egyre gyakrabban futottam bele a regénybe. Végül nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és várólistára tettem.

Olvasás után pedig az extázis okozó könyveim listáját gazdagította.

Van valami a bentlakásos iskolában játszódó könyvekben, ami megfog magának. Nem tudom, miért okoz olyan nagy élvezetet arról olvasni, hogy össze vannak zárva a főszereplők egy helyre. Talán a gyakoribb interakció? Hogy nem vonja el más a figyelmemet? Fogalmam sincs igazából – szimplán néha rám jön, hogy kellene ilyen regényt olvasni. Valamiért egyébként a bentlakásos iskolában játszódó regényeim könnyedebb olvasmányok (akár vidám, akár szomorú, olyan gyorsan végigolvasom őket, ha nem jön közbe semmi).

A Hex Hall világát nagyon érdekesnek találtam. Nem elég, hogy boszorkányok, de vérfarkasok, tündérek és még vámpírok is találhatók. Általában az a megszokott, hogy csak egyik faj létezik valójában, így különösen izgalmas olvasni mindenkiről. A legjobb része mondjuk az volt, hogy az egyes fajok tulajdonságait tinis tulajdonságokkal párosították. Pl. a boszorkányoknak kell egy kör, és ezért együtt járnak folyton. Nagyon élvezetes volt erről olvasni. Különösen értékeltem, hogy alapjában véve mindegyik faj képviselője a klasszikus fajra hasonlít, ám valami apró csavart mégis berakott az írónő, amivel egyedivé váltak.

A Hex Hall szimplán egy YA középsulis történet fantasy lényekkel. Azonban nem olyan egyszerű az egész. Könnyen be tudnám skatulyázni ez alapján, hogy nem érdekel, de… Mondok egy példát. A boszorkányokat úgy képzeltem el, mint a Bajos csajok főszereplőit. Csak… nos, míg abban a filmben legfeljebb lejáratták az embereket, ebben egy-két varázslattal – maradjunk annyiban, hogy a Bajos csajok ártatlan kislánykák az itteniek mellett. És nekem az tetszett nagyon, hogy egyedivé vált a történet ettől a csavartól. Viszont elismerem, hogy ha ezt annyira nem értékeli valaki, már itt elbukhat a könyv.

Mielőtt rátérnék a történet részére, muszáj leírnom két dolgot, ami különösen tetszett ebben a regényben. Az egyik, hogy van benne GLBT szál. És, ha ez nem lenne elég, az egyik legkülönlegesebb karakterhez kapcsolódik, aki az egyik kedvencem is lett. Nagyon jól meg lett oldva, kiválóan illeszkedett a könyvbe.

A másik, ami megnyert magának, a hangulat volt. A regény egyáltalán nem igyekszik komolyan venni magát. Olyan kis megjegyzések vannak benne, mint az „átmentem dráma királynőbe”, stb. Szerintem az ilyenekkel, illetve a szereplők szarkasztikus megjegyzéseivel együtt igazán remek kikapcsolódást nyújtó olvasmánnyá tette ezt a könyvet.

Szóval, a történet. Van egy rejtélyünk, amit a főhősnő a barátnője érdekében megoldódik. Az szerintem nagyon jó ötlet volt, hogy ne csak egy féle problémával álljon szemben a főhősnő, hanem legyen egy olyan bonyodalom, amely összefogja a sorozatot. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én jóval motiváltabb vagyok egy folytatás olvasására, ha van egy nagy összekötő szál, ami összefogja az egész sorozatot (a karaktereken és a kapcsolataikon kívül).

Szóval két külön szálon, de valamelyest összefonódva zajlik a történetünk. Így utólag azt mondanám, hogy kiszámítható, de olvasás közben? Á, az írónő minden gyanúmat elaltatta, pedig voltak elméleteim rendesen. És természetesen mindezek mellé még egy szépséges függővéggel is meg lettem „áldva”, ami miatt nagyon várom, hogy sorra kerüljön a folytatása.

A karakterekkel egészen jól elvoltam, sőt még a főszereplő nőt kedveltem is! Sophie esetében tetszett, hogy nem az a gyámoltalan típus (bár nem is a legszuperhősnőbb, ezt elismerem). Jó, leginkább azért kedveltem, mert olyan megszólalásai voltak, amelyekkel megnevettetett. Ő tipikusan az a lány, aki a szomorúságát, mindent, ami rosszul esik neki, nem agonizálja túl, inkább elrejti. Persze nem ilyen világrengető dolgok, de nem arról szól az egész regény, hogy ő drámázik valamiért. Ráadásul Sophie igencsak ügyetlenke bír lenni, amivel teljes mértékben azonosulni tudtam – és örülni, hogy nem csak én vagyok ilyen kis „szerencsétlen”. Úgyhogy úgy gondolom, Sophie könnyen szerethető, vicces és igazán jól kidolgozott karakter lett.

A kedvenc szereplőm azonban nem ő, hanem Jenna volt. Jenna igazán különc és különleges lány volt, aki mindig meglepett az apró-cseprő dolgaival. Úgy gondolom, ő Sophie-nál erősebb karakter, és rengeteg potenciál van benne. Örültem, hogy egy ilyen karakter is bekerült a könyvbe, szerintem sokat dobott rajta.

Archer Cross, a férfi főszereplőnk először nulla érzelmet váltott ki belőlem. Sem a karaktere, sem a története, semmi nem izgatott vele kapcsolatban. Aztán szép lassan egyre inkább megkedveltem – különösen az alagsoros dolgok folyományaként. Rendes sráccá vált a szememben, és nagyon kíváncsi vagyok, mi is lesz vele a folytatásban.

És a romantika. Édes, ártatlan és kellemes romantika volt ebben a részben. Persze megvoltak a kevésbé egyedi hozzátevő is a kötet első felében – másik barátnő, bunkó pasi… ismeritek ti is. De összességében nagyon aranyosak voltak – bár meg kell mondjam, hogy én Sophie-t mással shipelem. IGEN, van egy másik fiatalember, aki mellett inkább el tudnám képzelni Sophiet. De ez csak az én hiperaktív fantáziámnak köszönhető.

Összesítve remek kikapcsolódást nyújt ez a regény. Könnyed, humoros, ugyanakkor nem hátrál meg a komoly dolgoktól sem. Ezen kívül a szarkazmus aktív jelenléte a regényben sokat emelt a színvonalon. Várom, hogy kezembe vehessem a folytatást, és meg tudjam, mi a csuda is fog most történni – vagy inkább, hogy miként fog megtörténni.

Könyv adatai

Eredeti cím: Hex Hall (2010)

Kiadó: Könyvmolyképző (2014)

Oldalszám: 270