2014. augusztus 14., csütörtök

E. Lockhart: We Were Liars / A hazudósok

"Légy a szükségesnél kedvesebb!"

Egy gyönyörű és előkelő család.
Egy privát sziget.
Egy brilliáns, összetört lány; egy szenvedélyes, politikus fiú.
Négy barát - a Hazugok -, akik barátsága átalakul.
Egy lázadás. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság. (részlet a fülszövegből)


A könyv, amiről jobb semmit nem mondani.
A könyv, aminek hatalmas hype-ja van külföldön. 
A könyv, ami nem egy szimpla romantikus realista.

Meglepően vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Mivel akkora hype veszi körül, azt gondoltam, én is totálisan és a végletekig szerelmes leszek belé. Már igazán megtanulhattam volna, hogy én és az egekig magasztalt könyvek annyira nem jövünk ki jól egymással. Mindenesetre a regény mély nyomot hagyott bennem, pedig higgyétek el, nem voltam teljes extázisba esve a könyv nagy részében.

A könyv több komoly témát is felvet, mint például a rasszizmust és a pénz-boldogság viszonyát. A rasszizmus először nem is tűnik fel a regényben. Csak, mikor meg lett nevezve, akkor gondoltam vissza, hogy azok az apró utalások mind erre vonatkoztak. Megdöbbentő volt, hogy mennyire elsiklottam felette.
Az ennél központibb téma a pénz és a boldogság egymáshoz viszonyított kapcsolata. Nagyon tetszett, ahogy a főszereplőink megélik és közvetítik ezt a szüleik közti „háborút”. És az, hogy ők még olyan idealistán szemlélik a világot, igazán különleges perspektívaként szolgál.

Az írásmód meghökkentő volt néhol.
Néha szerettem.
Néha nem.
Tetszettek a könyvben használt metaforák, amelyek egy érzés intenzitását hivatottak kifejezni. Úgy kifordították a valóságot, és pusztán egy érzelmet hagytak maguk mögött. A leírások megrázóak voltak.
A főszereplőnk szörnyű migrénekkel küzd, és már azoktól a leírásoktól, amelyek kifejezték a fájdalom mélységét, elérték, hogy én is érezzem azt a fájdalmat, amin keresztülmegy. Lehet túlzónak hathat, de nekem tetszett ez az érzékletesség.

Érzelmileg megérintett a könyv, különösen, mikor jobban belegondoltam a főszereplő környezetének helyzetébe. Az írónő nagyon ért a hangulatteremtéshez is. Az egész regény során az az érzésem volt, hogy megállíthatatlanul közelítünk az elkerülhetetlenhez. Néha vártam, néha viszont rettegtem tőle.

A történetnél bevallom, kicsit többre számítottam. Mármint az a főszereplőnk célja, hogy rájöjjön, mi történt pontosan. És őszintén szólva, nem nagyon látszik, hogy történne bármi is. Inkább csak néha a semmiből előjön valami – de konkrét keresgélést nem nagyon láttam. Legalább is, olvasás közben végig ezt éreztem, és ez kissé levont az értékéből. Bevallom, egyedül azért voltam izgatott, mert tudtam, hogy a végén van az, amiért sokan odáig vannak a könyvért. Az igazság. Viszont, ha nem tudtam volna, hogy ez a könyv több annál, mint aminek elsőre tűnik… valószínűleg nem is olvastam volna.

Leginkább az volt a gondom, hogy a karakterekkel nem tudtam azonosulni. A problémáik kisebb mértékben ismerősek voltak, de emellett a főszereplő viselkedése olyan hihetetlen volt néha. Tudom, hogy gazdagok, de arról olvasni, hogy mennyire nem becsül semmit az életében, és még az anyját okolja mindezért - nekem kissé furcsán hatott.

De a legnagyobb problémám azzal volt, hogy a karakterek nem kaptak személyiséget. Nem tudom, a főszereplőnőnk milyen volt, mert soha nem tudjuk meg (pedig ez elég fontos lenne szerintem), a többiek pedig csak lógtak a levegőben. Miért is voltak ők Hazugok? Sajnáltam, hogy nem ismerhettem meg egyiküket sem. Ugyanakkor lehetett ez is a cél – hiszen ezen a szigeten levetkőzhették a valódi személyiségüket, és olyanná válhattak, amilyenekké akartak.

Összességében, minden hibája ellenére szerettem ezt a könyvet. A nagy rejtély, a miatta érzett izgalom, és mindaz az érzelmi intenzitás, amellyel az írónő operál, maradandó élménnyé teszi ezt a regényt.


Könyv adatai
Eredeti cím: We Were Liars (2014)
Kiadó: Delacorte Press
Oldalszám: 227

1 megjegyzés:

  1. oke, most mar nagyon kivancsi vagyok erre a konyvre *_* es migrenes a foszerelpo? i want it now. :o (nem azert, mert annyira szorakoztat masok fajdalma, csak kivancsi vagyok, ok milyennek erzik..><)

    VálaszTörlés