Elégedett vagy az életeddel? Ezek az utolsó szavak, amiket Jason Dessen hall, mielőtt az elrablója leüti. Mielőtt egy hordágyra szíjazva ébred, vegyvédelmi szkafandert viselő emberek között. Mielőtt egy olyan férfi, akivel soha nem találkozott, rámosolyog, és azt mondja neki: Úgy örülök, hogy újra látlak, barátom.
Abban a világban, ahol felébredt, Jason élete teljesen más, mint korábban. A felesége nem a felesége. A fia meg sem született. Ő maga pedig nem csak egy átlagos egyetemi tanár, hanem ünnepelt zseni, aki egy forradalmi dolgot alkotott – olyasmit, ami a lehetetlennel határos.
Vajon melyik világ a valóság? És ha az emlékeiben élő otthona tényleg létezik, hogyan tudna visszajutni imádott családjához? A választ egy meglepő és hátborzongató utazás során kapja meg, miközben kénytelen szembenézni önmaga legsötétebb oldalával, és megküzdeni egy legyőzhetetlennek tűnő, rémisztő ellenféllel.
Blake Crouch Sötét anyag regényét még a külföldi friss megjelenések böngészésekor fedeztem fel. A borító nem sokat mondott, de a leírás megfogott, így fel is raktam várólistára. Idehaza az Agave kiadó jóvoltából már az amerikai megjelenéssel egy időben megjelenhetett a regény, én pedig a kiadónak köszönhetően el is olvashattam.
Vannak olyan alkalmak, amikor egy regény pont akkor talál meg, amikor a legnagyobb szükséged van rá. Ez a mostani is ilyen volt, így igencsak mellbevágó élmény volt ennek a könyvnek az olvasása. És ezt úgy mondom, hogy az első 30 oldalban igen közömbös viszonyom volt a Sötét anyaggal. Aztán síkot váltottunk, én pedig teljesen belevesztem az események alakulásába.
Sokat segített a pozitív kapcsolat kiépítésében a multiverzummal operáló alap. Nagyon érdekes téma, és imádok olvasni róla, hiszen a lehetőségek végtelen tárháza áll előttünk. Blake Crouch ezt a topikot szemléletesen mutatta be, és remekül összekötötte a döntésekkel és azok következményeivel.
Leginkább emiatt volt akkora hatással rám. Szerintem elég sokan vagyunk, akik elgondolkodtak már azon, hogy helyesen döntöttek-e egy adott helyzetben. Ez a kérdés itt is központi szerepet kapott, és a konklúziója lélekmelengető volt – legalábbis elméleti síkon, mert a gyakorlat sötét és keserédes lett. Ahogy az író bemutatta, egy-egy döntés milyen hatással lehet a személyiségünkre, én végleg elvesztem. Nem mondom, hogy világmegváltó gondolatok voltak, de mégis szíven ütöttek – ahogy a főszereplőt is.
Tetszett a fülszövegben felvetett kérdés – mi számít valóságnak és mi nem? Mennyiben különbözhet a saját valóságunk egy másik emberétől? Illetve mennyiben befolyásolja egyetlen aprócska változás is azt? Mondtam, komplex kérdésekkel foglalkozott a szerző, és szerintem csodálatosan ábrázolta regényében.
A történet, ha egészében nézem, igen kalandos lett. Érdekes volt arról olvasni, miként próbált értelmet nyerni mindannak, ami az életével történt, és hogyan küzdött a céljáért. Fordulatosnak annyira nem mondanám az eseményeket (bár egy-két meglepetés található volt benne), de így is végig fenntartotta az érdeklődésemet. Különösen a regény második fele, amikor egyre jobban megismertem a világ működését, és minden a tetőfokára hágott. Az utolsó, nagyjából száz oldal komoly elmejáték volt, ráadásul nagyon súlyos morális kérdéseket is felvetett. Az a rész nagyon megviselt, mert elképzeltem mások perspektívájából a történteket, és majd megszakadt a szívem.
A Sötét anyag központjában a karakterek és az életútjuk állt. Meg kell mondjam, hogy Jason tönkretett. Eleinte elég közömbös voltam iránta – simán egy jól megalkotott, hétköznapi embernek tartottam. A regény előrehaladtával azonban jelentős karakterfejlődésen ment keresztül. A kitartása tette számomra igazi hőssé. Blake Crouch olyan reálisan és nyersen írta meg Jason küzdelmét; teljesen magával ragadott.
Mivel Jason szeme előtt egy cél lebegett, és az ő narrációjában ismertem meg a történetet, így a többi karakter nem kapott annyira alaposan kidolgozott személyiséget. Egyedül a férfi tapasztalatai alapján alakíthattam ki róluk egy képet. Kivéve természetesen a családját, akiket piedesztálra állított, és sokkal részletesebben bemutatott. Tetszett, hogy a főszereplő megfigyeléseiből ismerhettem meg a karaktereket, és nem kaptam a reálisnál több információt.
Az a gond, hogy nehéz spoilerek nélkül írni erről a Sötét anyagról – és mivel ennyire komplex a regény, szinte minden annak számít. De az biztos, hogy rendkívüli és mélyen elgondolkodtató könyvhöz volt szerencsém. Elsősorban azoknak ajánlanám, akiket vonzanak a multiverzummal foglalkozó regényeket, és szeretik, ha komolyabb témák is alaposabb feldolgozásra kerülnek.
Vannak olyan alkalmak, amikor egy regény pont akkor talál meg, amikor a legnagyobb szükséged van rá. Ez a mostani is ilyen volt, így igencsak mellbevágó élmény volt ennek a könyvnek az olvasása. És ezt úgy mondom, hogy az első 30 oldalban igen közömbös viszonyom volt a Sötét anyaggal. Aztán síkot váltottunk, én pedig teljesen belevesztem az események alakulásába.
Sokat segített a pozitív kapcsolat kiépítésében a multiverzummal operáló alap. Nagyon érdekes téma, és imádok olvasni róla, hiszen a lehetőségek végtelen tárháza áll előttünk. Blake Crouch ezt a topikot szemléletesen mutatta be, és remekül összekötötte a döntésekkel és azok következményeivel.
Leginkább emiatt volt akkora hatással rám. Szerintem elég sokan vagyunk, akik elgondolkodtak már azon, hogy helyesen döntöttek-e egy adott helyzetben. Ez a kérdés itt is központi szerepet kapott, és a konklúziója lélekmelengető volt – legalábbis elméleti síkon, mert a gyakorlat sötét és keserédes lett. Ahogy az író bemutatta, egy-egy döntés milyen hatással lehet a személyiségünkre, én végleg elvesztem. Nem mondom, hogy világmegváltó gondolatok voltak, de mégis szíven ütöttek – ahogy a főszereplőt is.
Tetszett a fülszövegben felvetett kérdés – mi számít valóságnak és mi nem? Mennyiben különbözhet a saját valóságunk egy másik emberétől? Illetve mennyiben befolyásolja egyetlen aprócska változás is azt? Mondtam, komplex kérdésekkel foglalkozott a szerző, és szerintem csodálatosan ábrázolta regényében.
A történet, ha egészében nézem, igen kalandos lett. Érdekes volt arról olvasni, miként próbált értelmet nyerni mindannak, ami az életével történt, és hogyan küzdött a céljáért. Fordulatosnak annyira nem mondanám az eseményeket (bár egy-két meglepetés található volt benne), de így is végig fenntartotta az érdeklődésemet. Különösen a regény második fele, amikor egyre jobban megismertem a világ működését, és minden a tetőfokára hágott. Az utolsó, nagyjából száz oldal komoly elmejáték volt, ráadásul nagyon súlyos morális kérdéseket is felvetett. Az a rész nagyon megviselt, mert elképzeltem mások perspektívájából a történteket, és majd megszakadt a szívem.
A Sötét anyag központjában a karakterek és az életútjuk állt. Meg kell mondjam, hogy Jason tönkretett. Eleinte elég közömbös voltam iránta – simán egy jól megalkotott, hétköznapi embernek tartottam. A regény előrehaladtával azonban jelentős karakterfejlődésen ment keresztül. A kitartása tette számomra igazi hőssé. Blake Crouch olyan reálisan és nyersen írta meg Jason küzdelmét; teljesen magával ragadott.
Mivel Jason szeme előtt egy cél lebegett, és az ő narrációjában ismertem meg a történetet, így a többi karakter nem kapott annyira alaposan kidolgozott személyiséget. Egyedül a férfi tapasztalatai alapján alakíthattam ki róluk egy képet. Kivéve természetesen a családját, akiket piedesztálra állított, és sokkal részletesebben bemutatott. Tetszett, hogy a főszereplő megfigyeléseiből ismerhettem meg a karaktereket, és nem kaptam a reálisnál több információt.
Az a gond, hogy nehéz spoilerek nélkül írni erről a Sötét anyagról – és mivel ennyire komplex a regény, szinte minden annak számít. De az biztos, hogy rendkívüli és mélyen elgondolkodtató könyvhöz volt szerencsém. Elsősorban azoknak ajánlanám, akiket vonzanak a multiverzummal foglalkozó regényeket, és szeretik, ha komolyabb témák is alaposabb feldolgozásra kerülnek.
Könyv adatai
Eredeti cím: Dark Matter (2016)
Kiadó: Agave (2016)
Oldalszám: 356
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése