2016. október 26., szerda

Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva

"Amikor elkezdtem Dét bámulni, még nem vettem rajta észre semmi különöset, csak megszokásból néztem."

Sorozat: Szappanopera #1

Ha a legjobb barátod a titkos szerelmed, akkor csapdába estél. Ha elcipeled magaddal egy tévésorozat szereplőválogatására, ne csodálkozz, ha más is meglátja benne, amit te már régen tudsz…Dé, azaz Kozák Dénes egy vagány, kedves srác és iszonyúan jó a humora. Stern Virág pedig arról álmodozik, hogy ne csak jókat dumáljanak, ne csak együtt fűszerezzék újra a menzakaját, hanem Dé maga legyen a nagy Ő. Amikor mindketten egy szappanopera szereplői lesznek, gyökerestül felfordul az életük, és a kettejük közötti szálak is összegubancolódnak. A sztárok világába lépve olyan ellenfelek jelentkeznek, mint a szépséges tinisztár, Szilágyi Dzsenifer.





Mit szólnál ahhoz, ha az egyik híres sorozatba beválogatnának szereplőnek? Ráadásul a legjobb barátoddal együtt, akikbe titkon szerelmes vagy? Mennyire tudnál és akarnál beilleszkedni a showbusiness inkább csak kívülről ellenállhatatlan világába?
Ha a Blogturné Klub három bloggerével tartasz, akkor remélhetőleg választ kaphatsz a kérdésekre, sőt ha ügyesen játszol, akkor esélyed van megnyerni a Tilos az Á Könyvek által felajánlott három könyv egyikét!

Történt veletek olyan, hogy megláttatok egy könyvet, aminek szép volt a borítója, a leírása és felkeltette az érdeklődést – leszámítva azt, hogy akadt benne valami, ami nem a te világod lenne alapvetően? Általában én ezeket a regényeket inkább elkerülöm, mert az az egy dolog miatt nem hiszem, hogy élvezni tudnám teljes mértékben. Úgy tűnik azonban, hogy néha érdemes bepróbálkozni, mert valami igazán remek élmény is szerezhető. Legalábbis én így jártam Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva könyvével.

Azt kell mondanom, ez a regény egy igazi guilty pleasure volt számomra. Az elején még csak arra figyeltem, hogy mik nem tetszenek – konkrétan félbe akartam hagyni az olvasást, csak képtelen voltam rá. Igen, már 50 oldal után teljesen függő lettem. Aztán nem tudom, miként történt, de egyik pillanatban még a könyv elején voltam, a következőben pedig már az utolsó sorokat olvastam el.

A fő problémám két dologból fakadt: az egyik a klisésség volt, a másik pedig a szappanoperaszerűség. Az első pont eleinte zavart, de legyünk őszinték – nem olvashatunk mindig szuperegyedi történeteket, és azért szeretjük a tipikus, már ismert sztorikat is. A szappanoperaszerűséggel akadt több problémám, amiért végül nem is adtam neki öt csillagot. Annyira hihetetlen és irreális volt általánosságban, hogy nem bírtam szemet hunyni felette. Tudom, mire számítottam? Nem is az, hanem még a karakterek motivációját sem értettem mindig.

A szereplők egy újabb kategória, amelyről jót és rosszat is lehet mondani. Problémám velük az érthetetlen döntéseikből fakadt. Ráadásul a személyiségek is néha úgy változtak, ahogy az adott szituáció megkívánta, ezáltal kissé karakteridegenné téve a szereplőt. Ugyanakkor Dé és Dzsennifer kivételével a legtöbb szereplőt megkedveltem, sőt törődtem is velük – innen ered nagyrészt az addikcióm.

A karakterek közti kapcsolatoknál kettőt szeretnék kiemelni, ami hatással volt rám: Virág és Dénes, illetve Virág és Bence. A regény alapkonfliktusa az első pároshoz kötődik – Virág ugyanis szerelmes legjobb barátjába, az érzelmei azonban nem találnak viszonzásra. Eleinte drukkoltam nekik, hogy hátha az új helyzet és közeg hatással lesz a kapcsolatukra, de ez az érzés elég hamar elmúlt. A gondolataim ugyanis arra kezdtek fókuszálni, hogy ők ketten miként barátok egyáltalán? Semmilyen jelét nem mutatták, hogy ismernék egymást, nem is hiányolták egymást, semmi. Random emberekkel többet foglalkozott Virág, mint Dénessel. Ezzel ellentétben a másik említett páros sokkal jobb érzésekkel töltött el. Imádtam a közös jeleneteiket, egyértelműen megvolt köztük a kémia, aminek köszönhetően végig szorítottam nekik, hogy valami történjen köztük. Az írónőt illeti a dicséret, hogy nem kapkodta el ezt a szálat, hanem hagyta, hogy az olvasó kikészüljön teljesen. Szintén örültem annak, hogy az írónő a kezdetleges szerelmi háromszöget nem tette zavaróvá.

Mindent összevetve a Szerelemre castingolva az a könyv, ami kikapcsolódáshoz ideális. Könnyed, romantikus, szórakoztató és függőséget okoz. Nem hibátlan, az tény, de amikor ennyire remek olvasási élményt nyújtott, elfeledtette velem a gyengeségeit. Igazából csak ajánlani tudom a romantikus lelkületű olvasóknak, akik szeretnének egy érdekes köntösbe bújtatott szerelmi történetet olvasni, ahol a szereplők közt megvan a kémia.





Könyv adatai
Eredeti cím: Szerelemre castingolva (2016)
Kiadó: Tilos az Á könyvek
Oldalszám: 336

Nyereményjáték


A játékunk egy ilyen történet mellett miről is szólhatna, mint a szappanoperák világáról? Mind a három blogon mutatunk nektek egy-egy, Magyarországon játszódó szappanopera logóját, amiről ki kell találnotok, hogy melyik sorozatról van szó.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!





További állomások


10/26 - Always Love a Wild Book

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése