"Még soha senki nem kért bocsánatot tőlem. A családom biztosan nem és az apácák sem. Nyugtalanító ez a bocsánatkérés; mintha számítanának az érzéseim, amikor pedig biztosan tudom, hogy nem." (144.oldal)
Fülszöveg:
Fülszöveg:
Fiatal, gyönyörű és halálos. A fiatal Ismae-t, akit a halál istenének szolgálói képeztek orvgyilkosnak, a Bretagne-i udvarba viszik küldetést teljesíteni. Ismae azonban azt tapasztalja, hogy nincs felkészülve; nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a lehetetlen választásra sem, amelyben pedig döntenie kell. Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét? Veszélyekkel teli történet: intrikák, mérgek, szeszélyek; de végül megmutatkozik a helyes út?
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai #1
Várható megjelenés: 2013. október 1.
A Gyilkos kegyelemmel még Goodreadsen találkoztam, mikor friss megjelenéseket kerestem. A borítót már akkor gyönyörűnek találtam, a promószöveg pedig elérte, hogy azonnal a listámra kerüljön.
A könyvről a Várólistára rovatban is írtam, akkor az alábbi kérdéseket vetettem fel:
* Olvastam, hogy a regény történelmi háttere valós eseményeket tükröz - felettébb körültekintő leszek, mikor ezt a részét figyelem a regénynek, de nem számítok történelem-sarkításra.
* GR-en a főhősnőről is sok pozitívumot hallottam - mondjuk, tény, hogy orgyilkosként kötelező jelleggel kell erős karakternek lennie. Nagyon érdekel, miként állja meg majd a helyét ebben a világban.
* Mellesleg felettébb ígéretesnek hangzik, hogy elméletileg mágia és mérgek is megjelennek a regényben.
Történelmi háttér
A történelem a szenvedélyem, így különös figyelmet fordítottam arra, mennyire történelem-hű a regény. A főbb történelmi események szerepeltek a könyvben, viszont legnagyobb örömömre, az írónő alapos munkát végzett, és az apróbb részletek is egyeznek. Nálam az is kérdés volt, hogy az alap, vagyis a késő-középkorra jellemző szokások, társadalmi konvenciók, a korabeli viselkedési szokások, öltözködés…stb. mennyire lettek pontosan felhasználva, illetve mennyire csorbult a korhűség a történet és a romantika oltárán. És nem lett! Nyugodtan kijelenthetem, hogy az egyik legkorhűbb regény, amihez szerencsém volt, és az extra fantasy elemek nélkül is megállná a helyét bármelyik komolyabb történelmi regénnyel szemben.
A különböző mérgek jelenléte számomra nagyon érdekes volt – mármint a tény, hogy ennyiféle méreg „létezik”, és mennyi különböző módon képesek megölni valakit. Ráadásul a mérgeket valamiféle misztikum övezi körbe, amit teljesen úgysem ismerhetek meg, és ez teszi igazából különlegessé ezt.
Történet
Igazából utólag, hogy jobban belegondoltam, nem a történet volt, amiért annyira megszerettem a Gyilkos kegyelmet. Pedig az sem semmi, mert több párhuzamos szálra is bonthatjuk. Egyrészt Ismae felemelkedése a sorstól, ami rá várt volt, egészen az orvgyilkos létig, illetve onnan tovább egy következő szintre. Másrészt a történelmi szál, vagyis Anne harca a grófokkal és Franciaországgal. Harmadrészt pedig ez egy szerelmi történet – ez igazából elég hangsúlytalan a regényben.
Mindegyik szál szerintem nagyon izgalmas volt, mindegyiknek megvolt a maga fordulata, ami motivált minket a további olvasásra. Mondjuk egy idő után azért ki lehetett találni, hogy miként fog zárulni mindhárom szál.
Ennek ellenére azért megviselte az érzelmeimet ez a könyv! Nem gondoltam bele, hogy a történelmi regényben nem csak bálokra járnak az emberek, hanem szeretnek katonásdit játszani, merényleteknek áldozatul esni… én pedig olvastam, és egyre elborzadtam a halálozási rátán – különösen azon, hogy még véletlenül sem az éli túl, akit kedvelek. Ugyan?! Kínozzunk meg engem, hogy nehogy egy kis boldogságom is legyen.
A történet Ismae szempontjából lezárt, ami egyrészt jó, mert nincs komolyabb függővég, másrészt én még annyira szerettem volna olvasni róla és Duvalról! Annyira szívemhez nőttek!
Karakterek
Dőzsöltem, azt csináltam leginkább. Nagyszerűen kigondolt és kidolgozott karakterekkel operál az írónő, akik képesek voltak érzelmet is kicsikarni belőlem. Ismét előfordult, hogy nagyon megkedveltem a főhősnőt, aminek nagyon örülök.
Amit legjobban szerettem Ismaeben, hogy annak ellenére, hogy mennyi kegyetlenség érte, ő mégis megmaradt egy ártatlan lánynak, akit egyáltalán nem szeretnék ellenségemnek. Egy pillanat alatt lazán megölne anélkül, hogy valaha kiderülne, ő tette. Egyébként igazán erős karaktere van, a szerelem nem vakítja el, képes racionális döntéseket hozni. Emellett nagyon kedveltem, hogy annak ellenére, hogy a rend értelmében vak hite kell, hogy legyen, ő elég független, elég éleslátó, hogy gondolkodjon, mielőtt cselekszik.
Nála jegyezném meg még, hogy az írónő nagyszerűen ábrázolt, lassú és indokolt karakterfejlődésen vitte keresztül Ismaet – ehhez külön gratulálnék neki.
Duval, oh, Duval! Nem értem, miért nem hevert minden udvarhölgy a lábainál, mert én biztosan azt tettem volna. Férfias, udvarias, hűséges és védelmező karakter, aki ráadásul olyan heves érzelmekre képes, és mégis annyira visszafogja magát. Komolyan, jövőre remélem jelölve lesz a könyves álompasik közé, mert ő igazán megérdemelné.
Amit szerettem, hogy azok a szereplők, akik valamilyen szinten befolyásolják a történet alakulását, az írónő adott személyiséget – és nem mindig egyértelmű, hogy az adott karakter jó vagy sem. Az egyik kedvenc karakteremről például csak a könyv végén derül ki, hogy valójában milyen is.
Szerettem azt is, ahogy a zárda megítélése miként változik Ismae szemében. Eleinte még azt tapasztalhatjuk, hogy minden tökéletes, minden szent, minden úgy van, ahogy mondanak; a regény során azonban a lány ezen nézete folyamatos átalakuláson megy át, ahogy minél több időt tölt távol tőlük, és válik egyre önállóbbá. Érdekes hogy miként beszél az apátasszonnyal a regény elején és a végén.
Romantika
Olyan, de olyan sokáig kellett várnom, hogy megtörténjen! Az írónő gyakorlatilag kiéheztetett egy ártatlan kis csókra. Duval és Ismae között már a kezdetektől megvolt a kémia, egyszerűen egymásnak voltak teremtve, és az egész könyv ennek a bizonyítéka volt. Az egyik legjobb páros, és canon, aminek külön örülök (valóban összejövő párost ritkábban kedvelek, mint női főszereplőt).
Habár a romantika nincs túlsúlyban, az érzelmek csak úgy áradnak a könyvből. És a vége! Nekem is végem volt, annyira aranyos és érzelmekkel teli lett.
Összesítés
Imádtam, imádtam, imádtam – már az első oldalaktól kezdve. Igazán kiválóan megírt történelmi regény egy cseppnyi méreggel, sok halállal és rengeteg érzelemmel. Alig várom, hogy olvassam a folytatást, bármiről is szóljon az. Messze van még 2014 tavasza.
Könyv adatai
Eredeti cím: Grave Mercy (2012)
Kiadó: Maxim (2013)
Oldalszám: 492
Gyilkos kegyelem történelmi háttere
A könyv fő történelmi eseményei megfelelnek a valóságnak:
* Anne édesapját rákényszerítették, hogy aláírja a Vergeri egyezményt, ami feljogosította Franciaországot, hogy beleszóljon Anne házasságába. A herceg halálát követően Franciaország azonnal követeket küldött Anne udvarába, követelve, hogy a francia régens a gyámja legyen, és felügyelje mind őt, mint az országot. Ez az egyezmény megsértése volt.
* Az intrikák és az árulások is történelmileg hitelesek, habár a könyvben kevesebb szerepelt, mint a valóságban.
* Anne tanácsában lévő emberek (egy kivétellel) szintén létező történelmi személyiségek, akik a valóságban elárulták őt.
* Anne-nek öt „természetes” testvére volt, ami a fattyú finomabb megfogalmazása. Ezen testvérek édesanyja korábban Franciaország korábbi uralkodójának ágyasa volt, mielőtt Francis herceg ágyasává vált volna. Gavriel Duval nem tartozott közéjük, ő kitalált karakter (milyen kár, milyen, milyen nagy kár…) Francois azonban Anne egyik lovagja volt, és hűséesküt is tett a hercegnőnek. További különbség, hogy Madam Hivern (francia szajha) Anne születése előtt meghalt.
* d’Albret gróf is létező történelmi alak. A krónikások hasonló leírást készítettek róla, mint ami a könyvben megjelenik. A viselkedése odáig fajult, hogy Anne ediktumot adott ki arról, hogy nem megy hozzá a férfihoz. Ez a lépés akkoriban felettébb extrém lépésnek számított, különösen egy olyan hercegnőtől, aki ilyen elkötelezett volt az országa iránt.
* A századok során az egyház igyekezett a teljes népességét áttéríteni a kereszténységre, ennek részeként pedig az ősi istenségeket szentekként hozták be, az eredeti mítoszokat pedig keresztény narratívába helyezték.
* A Saint Mortain rend nem létezett, de az Ile de Seine az utolsó kilenc druida otthona volt, akik a régi istenségeket szolgálták.
Nyereményjáték
A Maxim kiadónak köszönhetően a turné során még két példányt sorsolunk ki a Gyilkos Kegyelemből. Ám ezúttal két különböző játékban vehettek részt.
1.) A 'Like-ra fel!' játékunk szeptember 15 és 24 között zajlik. Semmi mást nem kell tennetek, ha részt akartok venni, csupán lájkolni a Blogturné Klub és a Maxim kiadó (Dream Válogatás) Facebook oldalát, aztán pedig a turné bármelyik állomásán található rafflecopter dobozt kitölteni. Plusz pontokért a turnéban résztvevő blogok Facebook oldalát is lájkolhatjátok.
2.) A második játékunk egy keresztrejtvény lesz, melyet Kelly & Lupi állomásán találtok meg. A játék szeptember 21-től 23-ig tart. A Részletekért látogassátok meg őket!
Képre kattintva megrendelheted akciósan a Gyilkos kegyelmet!
További állomások:
09/20 Always Love a Wild Book
09/21 Kelly & Lupi olvas09/22 Függővég
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése