"Azt mondja, az ajándékok nem fontosak; de tudom, hogy azok - nem az áruk miatt, hanem, mert lehetőséget kínálnak, hogy kifejezzem: 'megértelek'."
Karácsony első napján az igaz szerelmem ezt a gyönyörű antológiát adta, amelyben tizenkét elbűvölően romantikus ünnepi történet rejtőzik.
A történetek az első szerelem és az ünnepek varázslatával telve igyekeznek még csodálatosabbá tenni az ünnepeket.
Kezdjük a ténnyel – a My True Love Gave to Me az idei karácsony hype könyve. Az viszont furcsa, hogy már októberben megjelent, mert mégis karácsonyi novellák vannak benne. Na de, a mi kapcsolatunk is így kezdődött… szükségem volt valami ünnepi könyvre, ami igazán karácsonyi hangulatba hoz. Ebben az antológiába pedig több olyan szerző írt, akiket szeretek: Rainbow Rowell, David Levithan, Laini Taylor és Ally Carter. Ráadásul olyan írók is bekerültek, akikről már sokat hallottam, de még nem olvastam tőlük: Stephanie Perkins és Jenny Han.
Általánosságban elmondható a könyvről, hogy vannak benne kiemelkedő, és kevésbé érdekes novellák, így bármennyire is imádtam a legtöbbet, volt két-három olyan, ami lehúzta összességében az antológia egészéről alkotott csillagozást. A legtöbb novella az ünnepi csoda köré épült, és mindegyik egy-egy új szerelem kialakulását helyezi középpontba. Bevallom, eleinte még próbáltam realisztikusan nézni, és Rainbow Rowell novelláján kívül mindannyiszor teljes mértékben irreálisnak éreztem az új szerelem kialakulását. Azonban rá kellett jönnöm, hogy ezekben a novellákban nem az a lényeg, hiszen a karácsonyi filmekben is elég hihetetlen dolgok történnek ezen a fronton. Sokkal inkább azt az örömérzést kellene megragadnom, amit kiváltanak ezek a novellák, és kikapcsolni az agyamban azt a gombot, ami arra emlékeztet, hogy ez mennyire irreális.
Másik közös vonás a novellákban, hogy a főszereplőknek igen komoly és szomorú háttértörténetet adtak. Persze a novellák hosszúsága nem ad lehetőséget arra, hogy ezeket bővebben is kifejtsék – pláne nem megoldják -, sokkal inkább úgy működnek ezek a novellák, hogy lehetőséget adnak a főszereplőknek, hogy legalább egy napra elfelejthessék a hétköznapi életük szörnyűségét, és boldogok lehessenek (kivéve egy novellánál – az a nő egy szadista, és darabokra törte a szívem).
Ki szeretném még emelni, hogy nem mindegyik novella a keresztény hagyományokat veszi elő, ezt pedig nagyra értékeltem. Jó volt megismerni más ünnepeket, tradíciókat is, még ha nem is maga volt a legközpontibb esemény.
Nézzük a novellákat részletesebben.
5*-os novellák:
Rainbow Rowell: Midnights. Ismét nem csalódtam az írónőben, mert ez egy csodálatosan megírt novella lett. Imádtam, hogy több évet ölel fel, és mindig egy bizonyos pillanatot hangsúlyoz ki. Mondjuk ez nem karácsonyi történet, így az ünnepi érzés annyira nem járt át, de az elolvadási faktor igen magas volt. A férfi főszereplő, Noel, egyszerűen imádnivaló! Én szívesen táncolnék vele, és nagy örömömre szolgálna, ha megmenthetném az életét. Mags szintén kiváló karakter lett, örülnék, ha a barátom lenne. A romantika pedig lenyűgözött a maga egyszerű aranyosságával.
Jenny Han: Polaris Is Where You’ll Find Me. Ez a novella középpontjába a kirekesztettséget, a másságot helyezi középpontba, és habár kissé klisésen, mégis érzékletesen ábrázolta azt. Tetszett a helyszínválasztás, bár elég irreális, hogy egy emberlány az Északi sarkon mindennemű védőöltözet nélkül túléljen (na mindegy, tudom, nem ez a lényeg). Viszont a történet/romantika annyira, de annyira fájt. Különösen azért, mert az írónő a novella végére tartott meg egy nagy csavart. Utólag bele tudnék sokszorosan kötni ebbe a megoldásba úgy, hogy lehúzza csillagozásilag a novellát, de mikor olvastam, annyira elmerültem benne, és annyira szíven ütött ez a megoldás.
David Levithan: Your Temporary Santa. Elég lenne annyit írnom, hogy David Levithan, és az mindent megmagyarázna. Úgy gondolom, hogyha írna egyszer egy karácsonyi regényt, biztos, hogy végigsírnám az ünnepeket. Ez a novellája is darabokra törte a szívemet, ráadásul úgy, hogy az író ki sem mondta pontosan, hogy mi a legnagyobb gond, csak utalt rá. Egyébként nincs nagy története, nem tudunk meg szinte semmit a karakterekről, viszont az átadni kívánt érzelmeket olyan gyönyörűen fejezte ki, olyan érzékletesen, olyan brutálisan reálisan, hogy teljesen elvesztem. Újabb csodaszép alkotás a kedvenc írómtól.
Kiersten White: Welcome to Christmas, CA. Legutóbbi Kiersten White élményem nem volt valami pozitív, úgyhogy kissé szkeptikusan kezdtem bele ebbe a novellájába. Olyan pozitívan kellett csalódnom! Egyszerűen imádtam – van benne valami könnyedség, ugyanakkor képes komolyan is venni magát. A romantika pedig az a tipikus végigvigyorgod a kapcsolatukat, mert annyira édesek együtt. A novella üzenete pedig szintén nagyon pozitív, és illik az ünnepekhez.
4.5*-os novellák:
Stephanie Perkins: It’s a Yuletide Miracle, Charlie Brown. Ez volt az első találkozásom Stephanie Perkinsszel, de ha ilyen jól ír, bepróbálkozom a hosszabb műveivel is. Imádtam a karácsonyfa vásárt, már az annyira ünnepiessé tette a novellát. Aztán pedig a díszítés – igazán nagyszerű élmény volt. A romantika is édes volt, nagyon udvarias és szarkasztikus fiatalember és egy hasonlóan szarkasztikus lány között. A párbeszédeik miatt már megérte elolvasni.
Ally Carter: Star of Betlehem. Ebből a novellából simán lehetett volna filmet csinálni, most őszintén. Szinte láttam a szemem előtt, ahogy történnek az események. Nagyon ünnepi, nagyon családias novella lett. Egyedül a novella vége az, ami annyira nem nyerte el a tetszésemet, egyrészt az események hátterében álló ok miatt, másrészről pedig kissé túl sok volt az a befejezés. Még ha meg is hatódtam kissé rajta.
Laini Taylor: The Girl Who Woke the Dreamer. Azt hiszem ennek a novellának volt a legérdekesebb a világfelépítése. Mitológiai alapokra épült a novella, és az ünnepi tradícióval ötvözve igazán különleges novellát eredményezett. Annyira el tudnám ezt is képzelni teljes regényben, simán megállná a helyét. Bevallom, az elején egy picit unatkoztam, kellett idő, míg beszippantott a novella, ezért a fél csillag levonás. A befejezés egyszerűen káprázatosra sikerült, imádtam minden egyes mondatát.
3.5*-os novella:
Myra McEntire: Beer Buckets and Baby Jesus. Először is, ez a cím nagyon furcsa, és még a novella elolvasása után sem teljesen értem, miért is ez a cím. Voltak jó pillanatok a novellából, elég sokat idéztem is belőle. Ez mondjuk a romantikának volt köszönhető, mert nagyon édes lett a páros. Tetszett a megbocsátásról szóló üzenet is, az volt az egyik fénypontja a novellának.
3*-os novellák:
Kelly Link: The Lady and the Fox. Ez a novella sajnos túl hosszú volt – aka nagyon untam nagyrészt. Ugyanakkor tetszett az a varázslatos érzés, ami néha átjárt olvasás közben. Viszont tényleg úgy érzem, hogy se eleje, se vége, csak lógott ez az egész a levegőben. És olyan szomorú volt a vége felé egy jelenet, amit az írónő pozitívan állított be. Most komolyan, semmivel sem különbözik a főszereplő az ismeretlen hölgytől, ha képes ilyenre.
Matt de la Peña: Angels in the Snow. Volt pár jó része – például a cím megjelenése a novellában, illetve az identitáskeresés. Ugyanakkor nekem a romantika, ami a központi elem, és ami hasonlóan indult, mint Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez? regény, egyáltalán nem jött be. Sem a kivitelezés, sem a párosítás. Nem mondom, voltak aranyos pillanatok, de hasonlóan Kelly Link novellájához ez túl lett írva.
Holly Black: Krampuslauf. Ez volt a legnagyobb csalódás ebben az antológiában – Holly Blacktől ennél sokkal többet vártam. Egyrészről a kuszaság zavart, nem is értettem, mi a lényege annak, amiről írni akar. Másrészről pedig semmilyen ünnepi nincs benne. Pozitívumként talán a mágiát említeném, mert egyedül az mentette meg ezt a novellát a teljes leszerepelésről. A romantika érdekes lett, kíváncsi lennék, vajon miként folytatódott a főszereplő élete ezek után.
Gayle Forman: What the Hell Have You Done, Sophie Roth? Eredetileg ez a novella 3.5*-os volt, de mikor perceket kellett azon gondolkodnom, hogy miről is szólt egyáltalán, rájöttem, mennyire felejthető egy novella volt ez. Szintén csalódás volt ezt olvasni, mert bár az előítéleteket helyezi középpontba, de semmilyen érzelmet nem tudott átadni. Sem ezzel, sem a romantikával kapcsolatban. Olyan rossz, hogy nem mondhatom, mennyire aranyos romantika volt itt, mert nem volt – pedig lehetett volna, megvolt a potenciál.
Mindent összevetve, ez az antológia nagyszerű választás volt az ünnepekre való ráhangolódásra, és szerintem simán újraolvasós kategóriába raknám – legalább is, a kedvenceket mindenképp szeretném majd újraolvasni jövőre. Egy kis romantikára vágyóknak pedig kötelező darab, mert ennyi édes-romantikus történetet egy helyen olvasni ritkaság.
Általánosságban elmondható a könyvről, hogy vannak benne kiemelkedő, és kevésbé érdekes novellák, így bármennyire is imádtam a legtöbbet, volt két-három olyan, ami lehúzta összességében az antológia egészéről alkotott csillagozást. A legtöbb novella az ünnepi csoda köré épült, és mindegyik egy-egy új szerelem kialakulását helyezi középpontba. Bevallom, eleinte még próbáltam realisztikusan nézni, és Rainbow Rowell novelláján kívül mindannyiszor teljes mértékben irreálisnak éreztem az új szerelem kialakulását. Azonban rá kellett jönnöm, hogy ezekben a novellákban nem az a lényeg, hiszen a karácsonyi filmekben is elég hihetetlen dolgok történnek ezen a fronton. Sokkal inkább azt az örömérzést kellene megragadnom, amit kiváltanak ezek a novellák, és kikapcsolni az agyamban azt a gombot, ami arra emlékeztet, hogy ez mennyire irreális.
Másik közös vonás a novellákban, hogy a főszereplőknek igen komoly és szomorú háttértörténetet adtak. Persze a novellák hosszúsága nem ad lehetőséget arra, hogy ezeket bővebben is kifejtsék – pláne nem megoldják -, sokkal inkább úgy működnek ezek a novellák, hogy lehetőséget adnak a főszereplőknek, hogy legalább egy napra elfelejthessék a hétköznapi életük szörnyűségét, és boldogok lehessenek (kivéve egy novellánál – az a nő egy szadista, és darabokra törte a szívem).
Ki szeretném még emelni, hogy nem mindegyik novella a keresztény hagyományokat veszi elő, ezt pedig nagyra értékeltem. Jó volt megismerni más ünnepeket, tradíciókat is, még ha nem is maga volt a legközpontibb esemény.
Nézzük a novellákat részletesebben.
5*-os novellák:
Rainbow Rowell: Midnights. Ismét nem csalódtam az írónőben, mert ez egy csodálatosan megírt novella lett. Imádtam, hogy több évet ölel fel, és mindig egy bizonyos pillanatot hangsúlyoz ki. Mondjuk ez nem karácsonyi történet, így az ünnepi érzés annyira nem járt át, de az elolvadási faktor igen magas volt. A férfi főszereplő, Noel, egyszerűen imádnivaló! Én szívesen táncolnék vele, és nagy örömömre szolgálna, ha megmenthetném az életét. Mags szintén kiváló karakter lett, örülnék, ha a barátom lenne. A romantika pedig lenyűgözött a maga egyszerű aranyosságával.
Jenny Han: Polaris Is Where You’ll Find Me. Ez a novella középpontjába a kirekesztettséget, a másságot helyezi középpontba, és habár kissé klisésen, mégis érzékletesen ábrázolta azt. Tetszett a helyszínválasztás, bár elég irreális, hogy egy emberlány az Északi sarkon mindennemű védőöltözet nélkül túléljen (na mindegy, tudom, nem ez a lényeg). Viszont a történet/romantika annyira, de annyira fájt. Különösen azért, mert az írónő a novella végére tartott meg egy nagy csavart. Utólag bele tudnék sokszorosan kötni ebbe a megoldásba úgy, hogy lehúzza csillagozásilag a novellát, de mikor olvastam, annyira elmerültem benne, és annyira szíven ütött ez a megoldás.
David Levithan: Your Temporary Santa. Elég lenne annyit írnom, hogy David Levithan, és az mindent megmagyarázna. Úgy gondolom, hogyha írna egyszer egy karácsonyi regényt, biztos, hogy végigsírnám az ünnepeket. Ez a novellája is darabokra törte a szívemet, ráadásul úgy, hogy az író ki sem mondta pontosan, hogy mi a legnagyobb gond, csak utalt rá. Egyébként nincs nagy története, nem tudunk meg szinte semmit a karakterekről, viszont az átadni kívánt érzelmeket olyan gyönyörűen fejezte ki, olyan érzékletesen, olyan brutálisan reálisan, hogy teljesen elvesztem. Újabb csodaszép alkotás a kedvenc írómtól.
Kiersten White: Welcome to Christmas, CA. Legutóbbi Kiersten White élményem nem volt valami pozitív, úgyhogy kissé szkeptikusan kezdtem bele ebbe a novellájába. Olyan pozitívan kellett csalódnom! Egyszerűen imádtam – van benne valami könnyedség, ugyanakkor képes komolyan is venni magát. A romantika pedig az a tipikus végigvigyorgod a kapcsolatukat, mert annyira édesek együtt. A novella üzenete pedig szintén nagyon pozitív, és illik az ünnepekhez.
4.5*-os novellák:
Stephanie Perkins: It’s a Yuletide Miracle, Charlie Brown. Ez volt az első találkozásom Stephanie Perkinsszel, de ha ilyen jól ír, bepróbálkozom a hosszabb műveivel is. Imádtam a karácsonyfa vásárt, már az annyira ünnepiessé tette a novellát. Aztán pedig a díszítés – igazán nagyszerű élmény volt. A romantika is édes volt, nagyon udvarias és szarkasztikus fiatalember és egy hasonlóan szarkasztikus lány között. A párbeszédeik miatt már megérte elolvasni.
Ally Carter: Star of Betlehem. Ebből a novellából simán lehetett volna filmet csinálni, most őszintén. Szinte láttam a szemem előtt, ahogy történnek az események. Nagyon ünnepi, nagyon családias novella lett. Egyedül a novella vége az, ami annyira nem nyerte el a tetszésemet, egyrészt az események hátterében álló ok miatt, másrészről pedig kissé túl sok volt az a befejezés. Még ha meg is hatódtam kissé rajta.
Laini Taylor: The Girl Who Woke the Dreamer. Azt hiszem ennek a novellának volt a legérdekesebb a világfelépítése. Mitológiai alapokra épült a novella, és az ünnepi tradícióval ötvözve igazán különleges novellát eredményezett. Annyira el tudnám ezt is képzelni teljes regényben, simán megállná a helyét. Bevallom, az elején egy picit unatkoztam, kellett idő, míg beszippantott a novella, ezért a fél csillag levonás. A befejezés egyszerűen káprázatosra sikerült, imádtam minden egyes mondatát.
3.5*-os novella:
Myra McEntire: Beer Buckets and Baby Jesus. Először is, ez a cím nagyon furcsa, és még a novella elolvasása után sem teljesen értem, miért is ez a cím. Voltak jó pillanatok a novellából, elég sokat idéztem is belőle. Ez mondjuk a romantikának volt köszönhető, mert nagyon édes lett a páros. Tetszett a megbocsátásról szóló üzenet is, az volt az egyik fénypontja a novellának.
3*-os novellák:
Kelly Link: The Lady and the Fox. Ez a novella sajnos túl hosszú volt – aka nagyon untam nagyrészt. Ugyanakkor tetszett az a varázslatos érzés, ami néha átjárt olvasás közben. Viszont tényleg úgy érzem, hogy se eleje, se vége, csak lógott ez az egész a levegőben. És olyan szomorú volt a vége felé egy jelenet, amit az írónő pozitívan állított be. Most komolyan, semmivel sem különbözik a főszereplő az ismeretlen hölgytől, ha képes ilyenre.
Matt de la Peña: Angels in the Snow. Volt pár jó része – például a cím megjelenése a novellában, illetve az identitáskeresés. Ugyanakkor nekem a romantika, ami a központi elem, és ami hasonlóan indult, mint Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez? regény, egyáltalán nem jött be. Sem a kivitelezés, sem a párosítás. Nem mondom, voltak aranyos pillanatok, de hasonlóan Kelly Link novellájához ez túl lett írva.
Holly Black: Krampuslauf. Ez volt a legnagyobb csalódás ebben az antológiában – Holly Blacktől ennél sokkal többet vártam. Egyrészről a kuszaság zavart, nem is értettem, mi a lényege annak, amiről írni akar. Másrészről pedig semmilyen ünnepi nincs benne. Pozitívumként talán a mágiát említeném, mert egyedül az mentette meg ezt a novellát a teljes leszerepelésről. A romantika érdekes lett, kíváncsi lennék, vajon miként folytatódott a főszereplő élete ezek után.
Gayle Forman: What the Hell Have You Done, Sophie Roth? Eredetileg ez a novella 3.5*-os volt, de mikor perceket kellett azon gondolkodnom, hogy miről is szólt egyáltalán, rájöttem, mennyire felejthető egy novella volt ez. Szintén csalódás volt ezt olvasni, mert bár az előítéleteket helyezi középpontba, de semmilyen érzelmet nem tudott átadni. Sem ezzel, sem a romantikával kapcsolatban. Olyan rossz, hogy nem mondhatom, mennyire aranyos romantika volt itt, mert nem volt – pedig lehetett volna, megvolt a potenciál.
Mindent összevetve, ez az antológia nagyszerű választás volt az ünnepekre való ráhangolódásra, és szerintem simán újraolvasós kategóriába raknám – legalább is, a kedvenceket mindenképp szeretném majd újraolvasni jövőre. Egy kis romantikára vágyóknak pedig kötelező darab, mert ennyi édes-romantikus történetet egy helyen olvasni ritkaság.
Könyv adatai
Eredeti cím: My True Love Gave to Me - Twelve Holiday Stories (2014)
Kiadó: Macmillan
Oldalszám: 355
Kedves Dearies!
Ezzel a poszttal szeretnék nektek nagyon boldog karácsonyt kívánni! Remélem, sok-sok könyv vár rátok a karácsonyfa alatt, és még inkább, hogy hasonlóan varázslatos ünnepekben lesz részetek, mint a fenti novellák szereplőinek!
Kedves Dearies!
Ezzel a poszttal szeretnék nektek nagyon boldog karácsonyt kívánni! Remélem, sok-sok könyv vár rátok a karácsonyfa alatt, és még inkább, hogy hasonlóan varázslatos ünnepekben lesz részetek, mint a fenti novellák szereplőinek!
Welcome To Christmas, CA és a Midnights nekem is a kedvenceim között voltak, viszont Jenny Han novellája nem nyerte el a tetszésemet. Maga az alapötlet érdekes volt, de én a végének nagyon nem örültem. Lehet, hogy naiv gondolat, de én úgy kezdtem neki ennek a könyvnek, hogy az összes novella happy end-el fog lezáródni. :) Nekem még a Star of Bethlehem tetszett nagyon, tipikus aranyos karácsonyi történet volt. Laini Taylor és Holly Black is hozta a szokásos jó értelemben furcsa történeket, de nekem veled ellentétben Black novellája sokkal jobban tetszett, mint Laini Taylor-é.
VálaszTörlésNem is húznám tovább a kommentem, csak még annyit, hogy a Gayle Forman novella nem csak, hogy felejthető volt, de engem nagyon idegesítettek a karakterek is. Nem szeretem a sztereotípiákat és valahogy nem tudom elhinni, hogy Sophie-n és a másik fsz.-lőn kívül mindenki egyformán sekélyes és unalmas lenne az egész egyetemen.
Remek kritika! Új követő. :)))
Köszönöm szépen! Jó érzés így indítani az új évet. :)
VálaszTörlésJenny Han története eléggé kirítt a többi közül ezzel a befejezéssel - bár bennem él a remény, hogy maradt, és megkapja a maga happy end-jét. Mert az a fiú talán már nem is emlékszik rá, vagy szimplán nem érdekli.
Ally Carter nem tud rosszat írni (és ezt nem kihívásnak szánom), annyira imádom a Gallagher Girls sorozatát is - az is hasonló hangvételű, és Zach csodálatos. Engem is idegesítettek a karakterek Gayle Formannál - és ismét el kellett gondolkodnom, hogy ez melyik is. De igen, ez az enyhe felsőbbrendűségi érzés kissé zavaró.