"– Patrick-nek eltűnt a nyuszija! – Közölte és kikotort egy fényképet a fiú táskájából, amin egy kisbaba feküdt pelusban, mosolyogva, a kezében egy plüssnyúllal. Patrick Sellers még Cattie-nél is kisebb volt a képen, de azért hasonlított önmagára.
– Ó, így már mindjárt más! – gúnyolódtam.
– Tényleg? – csillant fel Nita szeme.
– Nem."
– Ó, így már mindjárt más! – gúnyolódtam.
– Tényleg? – csillant fel Nita szeme.
– Nem."
Sorozat: Howard Matheu különös esetei #2
Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, és nem nyomozok soha többé.
Nita és Gil, a két barátom úgy gondolta, detektívnek lenni jó dolog. Segítünk a kisebbeknek, leleplezzük a rossz embereket, és közben jól szórakozunk. A Nyúl akta teljesen ártatlan ügynek indult, mégis olyan fordulatot vett, amire senki sem számíthatott.
Ez a baj nem talált volna ránk, mi kerestük magunknak. A többiek még a végére akarnak járni, de én már nem.
Leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.
Mielőtt belekezdesz, fontos, hogy tudd: ez nem mese! Ez egy detektívtörténet gyerekeknek.
Idén új szerelmem lett... még pedig egy gyerekeknek szóló detektívtörténet. A sorozat első részéről már áradoztam múlt hónapban, és már akkor is írtam, mennyire várom, hogy folytathassam Howardék történetét. Szerencsére hamar megjelent a folytatás, és mondhatni, megkaptam az új adagomat részemet belőle. Mondanom sem kell, hogy kb. azonnal nekiálltam olvasni, és emiatt most ismét millió évet (nem drámai túlzás) kell várnom a következő kötetre – ami egyébként karácsonyos lesz, úgyhogy már most akarom, akarom, akarom.
Ebben a részben Howardék új bűnténnyel kénytelenek szembenézni, aminek azonban sokkal nagyobb tétje van, mint az először, ráadásul a rejtély a barátságukat is veszélybe sodorhatja. Nagyon tetszett, hogy ebben a részben mind a család, mind a barátság kiemelkedő szerepet kapott. Igazából ezek miatt érzem úgy, hogy sokkal érzelmesebb lett ez a kötet, mint az elődje. Különösen az hatott meg, hogy Howard miként igyekszik feldolgozni az eseményeket. Azért ennyire fiatalon ilyen komoly döntéseket meghozni nagy hatással lehetett rá.
Ami számomra leginkább újdonság volt, az az események kronológiája. A történet a jelenben kezdődik, majd visszaugrunk a múltba, majd a könyv második felében nagyjából összeérnek az események. Hogy őszinte legyek, nem tudom, mennyire volt szükség erre. Tény, hogy néha kiválóan tud működni ez a formula (ld. Madarak a dobozban), de ennél a regénynél nem érzem úgy, hogy igazán indokolt lett volna.
Ebben a kötetben úgy vettem észre, hogy tök akció van, mint az előző részben. Howardék az események felgöngyölítése során sokkal több terepszemlét tartanak. Ami mondjuk igencsak veszélyesnek tűnt a saját szemszögemből nézve – talán ezért is nem volt ugyanakkora a szerelem, mint az előző kötetnél. Ugyanakkor a humor is több volt, amit imádtam! Howard annyira szarkasztikus már ilyen fiatalon, hogy kedvenc szereplőmmé vált még inkább. Ráadásul ő az a karakter, aki képes racionálisan gondolkodni néha (és ezt a néhát sokszorosan aláhúzva képzeljétek), ő egyféle balansz Nita és Gil között.
Ha már a szereplőknél tartunk, már említettem a barátság fontosságát. Tetszett például ezzel kapcsolatban Nita szála, aki a fiúk mellett egy rövid időre egy sztereotipikus kislány bandába is keveredik. És mikor ez a két oldal közeledik egymáshoz – óriási jelenet volt, annyit nevettem rajta. Viszont látszik, hogy mennyire komoly és őszinte a közti barátság: az a nyíltság, önzetlenség, amivel egymáshoz viszonyulnak. Na, és Nita versenyének prioritása? Egyébként úgy érzem, Nita és Howard barátsága valamelyest erősebb – több közös jelenet miatt is lehet, illetve, hogy ők ketten személyiségileg valamelyest közelebb állnak egymáshoz.
Muszáj megemlítenem, hogy habár öt csillagot adtam a könyvre, mert tényleg imádtam, és lekötött, nagyon sajnáltam, hogy A harmadikban sokat dicsért „realitás” itt nem volt annyira érezhető. A könyv végén található nagy akciójelenet engem kivágott a könyvből, mert annyira nem tudtam beleélni magam, és annyi felnőtt kérdés felmerült bennem ezzel kapcsolatban. Bár, belegondolva, hogy hányan állnak meg segíteni, ha valaki mondjuk elesik… lehet, mégsem volt annyira irreális.
Ez most elég negatív bejegyzésre sikerült, pedig a könyv ismét kiválóan sikerült. A történet izgalmas, akciódús, rengeteg humoros jelenetet sikerült az írónak belecsempésznie; a karakterek szerethetők, az érzelmek a végletekig reálisak. Ráadásul a könyv központi témája is igen szép, jól átgondolt és kidolgozott. Egyébként ezen okok miatt gondolom úgy, hogy a célközönség számára egy abszolút favorit olvasmány. Csak én elkövettem egy olyan hibát, amit ezeknél a könyveknél nem szabad: túl felnőtt volt a gondolkodásom. Nagy hiba volt.
Ebben a részben Howardék új bűnténnyel kénytelenek szembenézni, aminek azonban sokkal nagyobb tétje van, mint az először, ráadásul a rejtély a barátságukat is veszélybe sodorhatja. Nagyon tetszett, hogy ebben a részben mind a család, mind a barátság kiemelkedő szerepet kapott. Igazából ezek miatt érzem úgy, hogy sokkal érzelmesebb lett ez a kötet, mint az elődje. Különösen az hatott meg, hogy Howard miként igyekszik feldolgozni az eseményeket. Azért ennyire fiatalon ilyen komoly döntéseket meghozni nagy hatással lehetett rá.
Ami számomra leginkább újdonság volt, az az események kronológiája. A történet a jelenben kezdődik, majd visszaugrunk a múltba, majd a könyv második felében nagyjából összeérnek az események. Hogy őszinte legyek, nem tudom, mennyire volt szükség erre. Tény, hogy néha kiválóan tud működni ez a formula (ld. Madarak a dobozban), de ennél a regénynél nem érzem úgy, hogy igazán indokolt lett volna.
Ebben a kötetben úgy vettem észre, hogy tök akció van, mint az előző részben. Howardék az események felgöngyölítése során sokkal több terepszemlét tartanak. Ami mondjuk igencsak veszélyesnek tűnt a saját szemszögemből nézve – talán ezért is nem volt ugyanakkora a szerelem, mint az előző kötetnél. Ugyanakkor a humor is több volt, amit imádtam! Howard annyira szarkasztikus már ilyen fiatalon, hogy kedvenc szereplőmmé vált még inkább. Ráadásul ő az a karakter, aki képes racionálisan gondolkodni néha (és ezt a néhát sokszorosan aláhúzva képzeljétek), ő egyféle balansz Nita és Gil között.
Ha már a szereplőknél tartunk, már említettem a barátság fontosságát. Tetszett például ezzel kapcsolatban Nita szála, aki a fiúk mellett egy rövid időre egy sztereotipikus kislány bandába is keveredik. És mikor ez a két oldal közeledik egymáshoz – óriási jelenet volt, annyit nevettem rajta. Viszont látszik, hogy mennyire komoly és őszinte a közti barátság: az a nyíltság, önzetlenség, amivel egymáshoz viszonyulnak. Na, és Nita versenyének prioritása? Egyébként úgy érzem, Nita és Howard barátsága valamelyest erősebb – több közös jelenet miatt is lehet, illetve, hogy ők ketten személyiségileg valamelyest közelebb állnak egymáshoz.
Muszáj megemlítenem, hogy habár öt csillagot adtam a könyvre, mert tényleg imádtam, és lekötött, nagyon sajnáltam, hogy A harmadikban sokat dicsért „realitás” itt nem volt annyira érezhető. A könyv végén található nagy akciójelenet engem kivágott a könyvből, mert annyira nem tudtam beleélni magam, és annyi felnőtt kérdés felmerült bennem ezzel kapcsolatban. Bár, belegondolva, hogy hányan állnak meg segíteni, ha valaki mondjuk elesik… lehet, mégsem volt annyira irreális.
Ez most elég negatív bejegyzésre sikerült, pedig a könyv ismét kiválóan sikerült. A történet izgalmas, akciódús, rengeteg humoros jelenetet sikerült az írónak belecsempésznie; a karakterek szerethetők, az érzelmek a végletekig reálisak. Ráadásul a könyv központi témája is igen szép, jól átgondolt és kidolgozott. Egyébként ezen okok miatt gondolom úgy, hogy a célközönség számára egy abszolút favorit olvasmány. Csak én elkövettem egy olyan hibát, amit ezeknél a könyveknél nem szabad: túl felnőtt volt a gondolkodásom. Nagy hiba volt.
Könyv adatai
Eredeti cím: A Nyúl akta (2015)
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 146
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése