"Túl korán érkeztem az ellenem elkövetett merénylet helyszínére."
Sorozat: Hatalom #2
A királyság a pusztulás szélén áll. A király eltűnt. Ki éli túl?
Alig pár héttel az után, hogy elfoglalta a trónt, egy gyilkossági kísérlet veszélyes helyzetbe kényszeríti Jaront. A készülődő háborúról szóló pletykák beszivárognak a kastély falain belülre, Jaron pedig érzi a Carthyára lassan rátelepedő feszültséget. Hamarosan rá kell jönnie, csak akkor mentheti meg királyságát, ha lemond a trónról. De minél távolabb kényszeríti a sors a palotától, annál többet gondol arra, hogy vajon nem megy-e túl messzire?
Visszatérhet-e valaha? Vagy fel kell áldoznia saját életét, hogy megmentse országát?
A Hatalom-trilógia második része igazi hullámvasút, tele árulással és gyilkossággal, izgalommal és veszéllyel.
Kövesd a hős királyt!
Jaron visszatér! Megszerezni egy koronát egy dolog, de megtartani azt és irányítani egy országot már egészen más. Nem kis kihívás ez, még egy olyan talpraesett embernek sem, mint a főszereplőnk. De mi vele tartunk, május 5-e és 11-e között három állomáson keresztül! Ugye Ti is kíváncsiak vagytok, milyen bonyodalmakra számíthat még? Mert abból bizony nem lesz hiány.
De ha ügyesen sakkoztok a kalózok között, egy példány ütheti a markotokat a könyvből!
Idén fedeztem fel magamnak Jennifer A. Nielsen Hatalom trilógiáját, mikor is sokszori pozitív értékelés után úgy döntöttem, esélyt adok A hamis hercegnek. Szerelem volt első olvasásra! Ezek után nagyon vártam, hogy megjelenjen a második rész, és olvashassam, miként folytatódik Jaronék kalandja. A Könyvfesztiválon pedig meg is kaparintottam az édest. Amúgy az volt az érdekes, hogy egyáltalán nem tartottam attól, hogy ez a rész nem lesz olyan fantasztikus, mint az előző. Jól is tettem.
Kissé megijedtem a rész elején, ugyanis akkora klisével indít a könyv, hogy fájt. Annyira nem volt arra szükség, bár a dráma-szintet mindenképp megnövelte. De akkor sem tetszett. Sőt, még amiatt is aggódni kezdtem, hogy ez lesz a fő irányelv a következőkben is? Mert ugyebár azt vártam, hogy majd jönnek a gondok, és ezzel foglalkozunk.
Szerencsére nem tartott sokáig ez a félelmem, mert beindult a történet, és pörögtek az események. Nagyon élveztem, hogy ismét tele volt a regény fordulatokkal. Habár itt észrevettem, hogy hiába Jaron szemszögéből vannak leírva az események, sokszor a döntéseivel teljesen meglep, mert ellentétben áll azzal, amit gondolt egy fél oldallal korábban. Ez persze nem rossz, csak feltűnővé vált ebben a részben. Ami azt jelenti, hogy kissé sokszor csinálta ezt velem az írónő. Viszont a fordulatok mindannyiszor megleptek – mármint mindig voltak apróbb jelek, de annyira belevesztem az olvasásba, hogy ilyen dolgokra nem is figyeltem. Utólag persze megvoltak a nagy „ó, tényleg” pillanatok ennek következtében.
A karaktereket még mindig imádom. Ebben a könyvben mindenki annyira erős, ám senki sem tökéletes. Még Jaronnak is megvannak a maga hibái, amelyre sok-sok vicces jelenetet, jelentős fordulatot épített az írónő. Egyébként annyira sajnáltam őt, mert olyan sok rosszat meg kellett tapasztalnia, és annyira durva, hogy a személyiségén milyen mély nyomokat hagyott az a négy év. Folyamatosan elfelejtem, hogy egy tizennéhány éves gyerek még. Ha nem kerülne néha elő, azt hinném, hogy legalább egy húsz-huszonöt éves férfi. Minden karakternél úgy érzem, hogy jóval idősebb lélekben, mint a valódi koruk. Ez különösen átjött, mikor Fink is bekerült a képbe. Alig fiatalabb Jaronnál, ám ő mégis egy kisgyereket lát benne – erre rásegít, hogy a viselkedése és személyisége is ezt a gyerekséget tükrözi. Nekem ebben csak az nem tetszett, hogy Jaron néha, nem lenézően, de egy kisebb felsőbbrendűséggel tekint a fiúra, akinek szintén nincsen egyszerű sorsa.
És igen, már megint élvezkedtem minden egyes jeleneten, amelyben Mott szerepelt. Egyszerűen imádom ezt a férfit, végtelen türelemmel bír és annyira lojális! Ő az abszolút kedvenc karakterem ebben a sorozatban, és annyira szerettem olvasni a Jaronnal közös jeleneteiket. Ott kijött mindegyik tulajdonsága, és … á, érzelmek. Sok-sok érzelem. Inkább lépjünk tovább.
Imogen szála kissé vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Kedvelem őt, de annyira köré épült az egyik főszál, hogy már kicsit sok volt. Nem érzem, hogy miként jutottunk el ebbe a helyzetbe, amit ez a rész felfestett. Ráadásul Imogen miatt Jaron értékítélete is torzult egy ponton.
Ebben a részben leginkább a karakter közti dinamika és ezek alakulása tetszett. Felettébb érzelemdússá tette az egyes részeket. Nem is tudom, melyik jelenet hatott meg leginkább – talán Mott és Jaron beszélgetése. Imogennek és Jaronnak is volt jó pár megható pillanata, csak engem azért nem érintett meg különösen, mert még mindig nem érzem, hogy az a karakterdráma, amit behozott az írónő ezáltal, annyira szükséges lenne. De szerintem igencsak kisebbségben vagyok a véleményemmel.
Mindenesetre ezt a részt is imádtam – bár szörnyű, hogy megint egy hatalmas függővéggel ért véget a könyv. Arról ne is beszéljünk, hogy a felvezetés miatt egy szuperizgalmas befejezést várok, amiben sok-sok Mott lesz, és Jaron megmutatja az egész világnak, hogy ő a legjobb király.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Runaway King (2013)
Kiadó: Könyvmolyképző (2015)
Oldalszám: 357
Nyereményjáték
Jaron többek között a Kalózkirállyal is szembetalálja magát ebben a kötetben.
Ti sem érhetitek be kevesebbel! Minden állomáson találtok egy rövid leírást egy híres kalózról, a feladatotok az, hogy a leírások alapján kitaláljátok, melyik kalózról is van szó.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a nyertesek jelentkezését pedig az értesítéstől számított 72 órán belül várjuk.
A mai kalózunk:
Egy dal miatt szinte biztos ismersz, még ha a rólam szóló sorozatot nem is nézted. Ahogyan a rám aggatott nevet is: a tigris.
További állomások
05/05. - Deszy könyvajánlója
05/08. - Dreamworld
05/11. - Always Love a Wild Book
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése