A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.
Hol is kezdjem ezt a posztot? Te jó ég... szóval. Hazatértem! Egy kisebb szünettel együtt 2 hetet töltöttem nyaralással, és ez hihetetlenül kellett. Sok-sok élménnyel gazdagodtam, és kijelenthetem, hogy kipihentem magam és feltöltődtem energiával.
Ami kellett is, mert akkora elmaradást halmoztam fel ebben a 2 hétben... ajaj! Nem hiszitek? Csak várjátok ki, amíg leérek az olvasmányaimig.
Mondjuk nem indult túl rózsásan a nyaralás, ugyanis egy "barátom" akkor döntött úgy, hogy megszakítja a barátságunkat, majd hátba támadott. Nyaralás alatt gondolkodtam azon, hogy írok erről egy bejegyzést, de rájöttem, hogy semmi értelme. Elengedtem e-mailben (ő így írt), csak a második lépése rengette meg a bizalmamat. De nem is írok erről - sokkal inkább, hogy mit tanultam az esetből.
- Egy történetnek két oldala van. Bár kihagyásokkal és ferdítésekkel a történet sosem lehet teljes.
- Kommunikáció a kulcsa mindennek. Ha fontos számodra egy barátság, de valami gondod van, mondd el a másiknak. A barátság munka, és egyik fél sem tökéletes. Ez nehéz számomra is néha, de azoknál, akikkel már sok mindent megéltem, akiknek megnyíltam, nem szabad, hogy problémát okozzon.
- Az "úgy érzem" nem egyenlő az "úgy is vannal". Itt megismételhetném az előző szakaszt.
- Más bizalmát elárulni valóban fájdalmat okoz a másiknak, de téged minősít. Mégis mi értelme van? Előrébb lesz valaki attól, hogy a másik személyt próbálja lehúzni? Kétlem.
- A féltékenység tönkretehet barátságokat. Ezzel kapcsolatban korábban tanultam meg, hogy a féltékenység lehet jó, hiszen motiválóan hat, viszont ha nem fordítjuk hasznunkra, kellemetlen társsá válhat.
És persze a barátaim ismét bebizonyították, hogy ők a legjobbak, nem győzöm elégszer megköszönni a támogatást, amit nyújtottak.
De lépjünk is tovább, ugyanis a nyaralás maga elfeledtetett velem mindent. Jó is, hogy távol voltam, mert így lehetőségem volt feldolgozni ezt a történést.
Nyaralás!
Az idei nyaralás határozottan a "minél több pihenés" jegyében telt. A legtöbb nap csak a partra mentünk le, fürödtünk, olvastunk, miegymás. Persze azért akadt mód egy-két kisebb kirándulásra. Például életemben először céltudatosan mentünk el Balatonmáriafürdőre. Eddig csak átutazóban voltam ott, most azonban felfedezhettem magamnak. Láttam a kikötőt, a hírekbe bekerült eliszaposodott partszakaszt, kipróbáltam a díjnyertes fagyizót is.
Emellett jártam kézműves piacon is a Majorkában, ahol életem első kézműves sörével ismerkedtem meg. Illetve, sajtimádóként elég érdekes sajtokat próbáltam ki.
Ti ettetek már levendulás sajtot? Hú, de szappaníze volt! Viszont megkóstoltam!
Az egyik kedvenc napom a badacsonyi túra volt. Sokszor voltam már Badacsonyban, mindannyiszor hajóval mentünk át - ami már önmagában egy élvezet. Annyira ellazító, ahogy megcsillan a napfény a Balatonon. Igen, tudnotok kell, hogy a Balaton az egyik legnagyobb szerelmem, és bár minden évben ott nyaralok, egyszerűen nem bírom megunni. Sőt, minden évben újabb és újabb okot találok arra, hogy még jobban beleszeressek a helybe.
Badacsony több okból is emlékezetes maradt. Egyfelől itt tesztelhettem magam, hogy mennyire fáraszt ki a Kisfaludy-házhoz való séta. Jelentem rekordidő alatt sikerült megmászni a Badacsony ezen részét, aminek nagyon örültem.
Visszafele azért nem mentünk ilyen gyorsan. Akkor alaposan megnéztük a szőlőket, megálltunk egy-két borozóban megkóstolni egy-egy különlegességet. Ittunk például bodzabort, rózsakő bort (kései szüretelésű, de nem jégbor - nagyon testes, jeges íze van), és az ürmös bort. Az új szerelememet. Gyógynövényekkel megbolondított borról van szó, ami annyira itatta magát, ráadásul annyira különleges, csábító íze volt. Hivatalos is lelökte trónjáról a muskotályost, és ez vált a kedvenc borommá.
Ezután a belvárosban sétáltunk, megnéztük a Borhetet, a bazárokat, ebédeltünk (a világ legrosszabb pizzáját), majd újabb hajózást követően hazatértünk a déli partra.
Tegnap hajnalban jöttünk haza ismét, ami különleges látvány minden alkalommal, de olyan korán volt.
Számomra az idei nyaralás újfent különleges volt, mert bár olyan nagyon kivételes dolgot nem csináltunk, de mégis sok újdonságot kipróbáltam, és felfedeztem a Balaton újabb szépségeit.
A két hétben olvastam
A nyaralás második szakaszában, 13, azaz tizenhárom könyvet fejeztem be. Számomra a pihenés egyik legjobb formája az olvasás, és én ezt maximálisan ki is használtam.
Mivel nem szeretném, hogy végtelenített poszt legyen ebből a hétvégi olvasónaplóból, így csak azokról írok részletesebben, amely könyvekről nem tervezek hosszabb véleményt írni.
No igen... Három könyvet olvastam újra - Susan Ee: End of Dayst valamint a két Catherynne M. Valente regényt (előbbit negyedszer, utóbbit még csak másodszor). Itt kell megjegyeznem, hogy a Tündérföld 2. része ezúttal sokkal jobban tetszett - úgy érzem, ezek a könyvek úgy igazán második olvasásra érnek meg, vagy nem tudom. Legalábbis mindig találok bennük valami új felfedeznivalót, új tanulságot, új kalandocskát.
Ebből a listából az újraolvasásokon kívül Jeaniene Frost: Destined for an Early Grave-ről nem tervezek hosszabb bejegyzést - de eddig ez a rész tetszett legkevésbé (ez persze azt jelenti, hogy 5 csillag helyett 4,5-t adtam). Egyfelől elég nehezen szippantott be, másrészről pedig túl egyszerűen megoldódott az egyik konfliktus, és így nem is igazán volt érezhető a súlya. Ez számomra eléggé elvesztegetett lehetőség volt, és összességében emiatt kissé elsietettnek érzem a regényt.
Azért persze szerettem, de ennek elsősorban a szereplők voltak az okai - Vlad, Mencheres, Bones, Spade, stb.stb.
Oké, nem bírom kivárni a tervek részt... LÁTTÁTOK? Befejeztem a két legrégebbi olvasmányomat (nem számolva a The Romanovst) - A hét Éva és a Strange the Dreamer áldozatomul estek! És mindkettő igencsak maradandó élményt nyújtott, úgyhogy alig várom, hogy hosszabban is beszélgessünk róla.
Aktuális olvasmányok
Igencsak megújult az aktuális olvasmányok listám, úgyhogy nézzük is őket közelebbről! Mind a négyet, mert nehogy véletlenül ne 20 könyvet olvassak egyszerre.
Brandon Sanderson: The Final Empire
Haladás: 94. oldal
Elkezdtem hivatalosan is az ismerkedést Mr. Sandersonnal. Még nem zúgtam bele, de várom az áttörést, és hogy még jobban megismerkedjek ezzel a világgal. A szereplők mondjuk már szimpatikusak, úgyhogy ez már egy nagyon jó alap.
James S. A. Corey: Leviatán ébredése
Haladás: 23. oldal
Ezen a nyáron picit jobban elkezdett érdekel az SFF sci-fi irányzata is, amiben John Scalzi játszott komoly szerepet. Ő volt az, aki visszahozta a kedvem, hogy űroperákat is be merjek vállalni. Így került képbe a Leviatán ébredése is, ami mostanában elég felkapott lett, ráadásul az ízlésőreim is kedvelik. Eddig csupán a prológust és az első fejezetet olvastam el, de tetszett, amit eddig olvastam.
James S. A. Corey: Leviatán ébredése
Haladás: 23. oldal
Ezen a nyáron picit jobban elkezdett érdekel az SFF sci-fi irányzata is, amiben John Scalzi játszott komoly szerepet. Ő volt az, aki visszahozta a kedvem, hogy űroperákat is be merjek vállalni. Így került képbe a Leviatán ébredése is, ami mostanában elég felkapott lett, ráadásul az ízlésőreim is kedvelik. Eddig csupán a prológust és az első fejezetet olvastam el, de tetszett, amit eddig olvastam.
Catherynne M. Valente: The Girl Who Soared Over Fairyland and Cut the Moon in Two
Haladás: 136. oldal
Végre, végre haladok az egyik kedvenc sorozatommal! Már most látom mondjuk, hogy jövőre újra kell olvasnom ezt is - már csak azért is, hogy telerakjam cetlikkel. Hihetetlen, hogy Catherynne M. Valente képes mindig valami újat mutatni Tündérföldből, és ezáltal mindig valami újat tanítani az olvasónak.
Laini Taylor: Füst és csont leánya
Haladás: 278. oldal
2011-ben olvastam először ezt a könyvet, gyakorlatilag azon nyomban, hogy megjelent. Most hat évvel később igazán érdekes élmény újraolvasni - szinte semmire nem emlékeztem, csak egy csavarra és a befejezésre.
Mondjuk kicsit igazságtalan körülmények közt olvasom ezt a regényt. Nemrég fejeztem be az írónő legújabb könyvét, és ez és az közt jó nagy minőségbeli különbség van. Persze attól még szeretem ezt is, de nem olyan nagy rajongással olvasom ezúttal, mint anno. Változnak az idők, mondhatni. Visszaolvastam az akkori értékelésemet molyon, és azért legalább ugyanazokon a dolgokon akadtam el. Bár cuki, hogy azt hittem, ez nem sorozat... addigra megtanulhattam volna, hogy minden sorozat.
Legutóbb azt terveztem, hogy befejezem mind a 6 regényt, amit olvasok. Jelentem, ez... sikerült. Most már csak a The Romanovst lenne jó befejezni, és teljesen megújulna az aktuális olvasmányok listám. Persze így is azért jelentős a változás, úgyhogy elégedett vagyok.
Jövő héten elég sok dolgom lesz, úgyhogy nem hiszem, hogy olyan sokat tudnék olvasni. Ettől függetlenül azért reménykedem, hogy mégis olvashatok egy kicsit.
Két könyvet teszek fel a listámra ezért. Az Amatkát megjelenés óta szerettem volna olvasni, és bevallom, már bele is olvastam nemrég, csak aztán még várólistára raktam. Most viszont szeretném elolvasni, és megismerkedni ezzel a világgal.
Emellett John Scalzi Vének háborúja sorozatával is szeretnék haladni, és nekiállni legalább a Szellemhadtestnek.
A kihívásaim pedig:
☐ Elolvasni kettőt az aktuális olvasmányok közül.
☐ Haladni valamelyik aktuális olvasmánnyal (ide nem jöhetnek befejezett könyvek).
☐ Haladni a The Romanovs-zal.
☐ Elkezdeni valamelyik tervezett könyvet.
Haladás: 136. oldal
Végre, végre haladok az egyik kedvenc sorozatommal! Már most látom mondjuk, hogy jövőre újra kell olvasnom ezt is - már csak azért is, hogy telerakjam cetlikkel. Hihetetlen, hogy Catherynne M. Valente képes mindig valami újat mutatni Tündérföldből, és ezáltal mindig valami újat tanítani az olvasónak.
Laini Taylor: Füst és csont leánya
Haladás: 278. oldal
2011-ben olvastam először ezt a könyvet, gyakorlatilag azon nyomban, hogy megjelent. Most hat évvel később igazán érdekes élmény újraolvasni - szinte semmire nem emlékeztem, csak egy csavarra és a befejezésre.
Mondjuk kicsit igazságtalan körülmények közt olvasom ezt a regényt. Nemrég fejeztem be az írónő legújabb könyvét, és ez és az közt jó nagy minőségbeli különbség van. Persze attól még szeretem ezt is, de nem olyan nagy rajongással olvasom ezúttal, mint anno. Változnak az idők, mondhatni. Visszaolvastam az akkori értékelésemet molyon, és azért legalább ugyanazokon a dolgokon akadtam el. Bár cuki, hogy azt hittem, ez nem sorozat... addigra megtanulhattam volna, hogy minden sorozat.
Tervek
Legutóbb azt terveztem, hogy befejezem mind a 6 regényt, amit olvasok. Jelentem, ez... sikerült. Most már csak a The Romanovst lenne jó befejezni, és teljesen megújulna az aktuális olvasmányok listám. Persze így is azért jelentős a változás, úgyhogy elégedett vagyok.
Jövő héten elég sok dolgom lesz, úgyhogy nem hiszem, hogy olyan sokat tudnék olvasni. Ettől függetlenül azért reménykedem, hogy mégis olvashatok egy kicsit.
Két könyvet teszek fel a listámra ezért. Az Amatkát megjelenés óta szerettem volna olvasni, és bevallom, már bele is olvastam nemrég, csak aztán még várólistára raktam. Most viszont szeretném elolvasni, és megismerkedni ezzel a világgal.
Emellett John Scalzi Vének háborúja sorozatával is szeretnék haladni, és nekiállni legalább a Szellemhadtestnek.
A kihívásaim pedig:
☐ Elolvasni kettőt az aktuális olvasmányok közül.
☐ Haladni valamelyik aktuális olvasmánnyal (ide nem jöhetnek befejezett könyvek).
☐ Haladni a The Romanovs-zal.
☐ Elkezdeni valamelyik tervezett könyvet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése