„A sok különböző ajtó és a lágy fény akár derűs és békés hangulatot is teremthetett volna a folyosón, de nem így történt. A síri csendben mintha valaki folyton hallgatózott volna, és képtelenség volt kideríteni, vajon honnan jön a fény. Mégis szerettem ezt a helyet, és a gondolatot, hogy minden ajtó mögött egy másik lélek álmodik éppen, és hogy ez a labirintus az összes embert összeköti a világon. Mágikus hely volt, titokzatos és veszélyes…”
Sorozat: Silber-trilógia #3
Március van, Londonba lassan megérkezik a tavasz, Liv Silber pedig mindjárt három problémával is küzd.
Először is: hazudott Henrynek.
Másodszor: az álmok egyre veszélyesebbek. Arthur olyan titkokra jött rá, amelyek segítségével az álomvilágban borzalmas dolgokat tehet. Feltétlenül meg kell állítani.
Harmadszor: Liv anyja, Ann, és Grayson apja, Ernest júniusban össze akarnak házasodni. És a gonosz Bokkernek, Grayson nagymamájának nagy tervei vannak a fia esküvőjét illetően, de legalábbis egészen más tervei, mint a menyasszonynak.
Liv alig győzi elhárítani a fenyegető katasztrófák sorát…
Merülj el e csodálatos világban!
A Könyvmolyképző jóvoltából hazánkban is megjelent a Silber trilógia utolsó kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere még utoljára kitárja az álmok kapuját, hogy az újabb veszélyekkel dacolva bemutassák Liv és a srácok kalandjának grandiózus lezárását.
Vajon milyen véleményem lehet a regényről, ha a befejezése után ezt gondoltam: hmm, a köszönetnyilvánítás lett a legjobb része.
Rajongója vagyok Kerstin Giernek, a Silber-trilógia pedig szintén a szívem csücske volt, így bizakodtam, hogy az utolsó rész lesz majd a hab a tortán, amelyben minden kiderül, pörögni fognak az események, és érzékeny búcsút vehetek a kedvenc szereplőimtől.
A jó hír, hogy ezek közül legalább az egyik meg is valósult - valóban minden kiderült. Így elsősorban a csalódottságom jut majd eszembe, mikor visszagondolok erre a regényre.
Szerencsére nem csupán negatívumokat tudok listázni. Az írónő stílusát még mindig nagyon kedvelem. A humorérzékét különösképp értékeltem, olvasás közben többször hangosan felnevettem egy-egy történésen vagy megjegyzésen. Emellett nehezemre esett komolyan venni a könyvet – a tragikusnak / drámainak szánt részek súlyát nem tudtam teljesen átérezni. Ez a műfaji és korosztálybeli besorolás miatt volt így, ettől függetlenül azért lehetett volna érzékletesebben megírni.
A regény központi helyszíne az álomvilág, ahol a szereplők éjszakánként szabadon járkálhatnak. Eddig nem is tűnt fel igazán, de ha azon személyeknek az ajtaja, akik közel állnak egymáshoz, közel vannak egymáshoz, minek mennek több folyosónyi távolságot, hogy eljussanak egymáshoz? - Kiemelve, hogy út közben totál random emberek ajtaját is érintik. Ez logikai problémákat vetett fel bennem. Hasonlóan megkérdőjelezhetővé váltak az ajtók vándorlásai, miszerint, ha valakivel szorosabb egy napon a viszonyunk, az ajtajuk közelebb kerül a miénkhez. De miért, több emberrel nem lehet olyan pillanata, ami azt eredményezné?
A történet izgalmas volt, mikor az írónő arra fókuszált. Ezek a részek emlékeztettek arra, hogy miért szeretem annyira a sorozatot, és hogy miért is vártam annyira a záró kötetet. Viszont ritkán került valóban középpontba a cselekmény. Nagyjából a könyv ¾-nél váltott át arra Gier, hogy elkezdje elvarrni az egyes szálakat.
És itt következett be két olyan aspektusa a történetnek, ami lesüllyesztette a klisés kategóriába. Az egyik az, hogy mivel az események olyan későn indultak be, felborult az ütemezés, és kapkodóvá vált a cselekmény. Egy ilyen intenzitású történésnek nem lett volna szabad ilyen hirtelen, ennyire semmitmondóan zajlania.
Mivel a magyarázatomat és problémáimat csak a cselekmény bizonyos fokú ismertetésével tudom megadni, spoileres rész jön.
A másik fő problémám az volt, hogy semmilyen következménye nem lett a történteknek. Mindenki boldogan élt, minden tökéletes lett, mintha egy rózsaszín vattacukorba kerültek volna a szereplők. Számítottam rá, hogy happy endes vége lesz a műfaji besorolás miatt, azonban arra nem, hogy ennyire habos-babos lesz. Ennél boldogabb vége csak akkor lehetett volna, ha Arthur hirtelen megbánja a tetteit, és jó útra tér.
A fiúval kapcsolatban pedig nem is értem, miért nem lett semmi következménye a tetteinek. Az álomvilágban manipulálta az embereket, de attól még a valóságban is pszichopata hajlamokat mutatott. És Gier azt akarja beadni, hogy csak azért, mert olyan sorsa lett, ami, már semmilyen veszélyt nem jelent? Élheti nyugodtan az életét, mintha mi sem történt volna, holott hány emberét tönkretette?
Spoileres rész vége!
A szomorú az, hogy a karakterekről külön nincs sok értelme beszélgetni. A szereplők semmit nem változtak, senkit nem ismerhettem meg jobban, és karakterfejlődésnek is híján voltak. Azt azért elérte az írónő, hogy a főszereplők többsége iránt indifferens legyek. Egyedül Grayson maradt meg kedvenc szereplőmnek, aki érettebb gondolkodású volt a többieknél.
És akkor következzen a regényt számomra tönkrevágó elem – a romantika. Igen, már megint a szerelmi szállal voltak gondjaim, ráadásul több szempontból is: kezdjük ott, hogy a shipem nem történt meg. Ez személyes dolog, nem is tartom hibának. Viszont az, ahogy kezelte a shipem egyik tagját, kiborító volt. Az írónő ugyanis egy Breaking Dawn-ot (Twilight sorozatból) idéző húzást mutatott be, amivel még egyszer belevágta a tőrt a szívembe.
A másik gondom abból fakadt, hogy a történet a romantika oltárán halt dicsőtlen halált, mivel a könyv első 75%-a szerelmi drámából állt. Azok után, hogy egy izgalmas sztorit vártam (ami a második rész ígért), a szereplők fölöslegesen túlnyújtott drámáját kaptam. Mindezt az általam legjobban utált toposzomra építve – hazugságra.
Ismét spoileres rész következik.
Nem hiszem el, hogy a könyv ¾-e arról szól, hogy Liv nem meri elmondani Henrynek, hogy ő szűz, és helyette képzeletbeli pasit talál ki. Ez vicces lett volna (nem), ha mondjuk pár oldalon át tart. Viszont, mikor 250+ oldalon át ezen agonizál a főszereplő, bosszant.
És ha még csak ennyi lett volna. Emlékeztek, mikor Liv megcsalásnak bélyegezte, amit Henry az apja barátnőjével tett az álomvilágban? Ó, csak nem Liv is megtette ugyanezt? Azt, hogy a lány ennyire inkonzisztens a nézeteit illetőleg, csak még tovább rontja a páros iránt érzett szimpátiámat – amiből nem sok maradt.
Természetesen itt is bejött a következmények hiánya. Talán ez rázott meg leginkább. Fél oldal és Henry már nevet az egészen? Meg Liv van felháborodva, hogy Henry követte őt az álomba?
Spoileres rész vége!
Ezek után szerintem érthető, hogy miért nem tudtam drukkolni a fő párosnak. Nagyon sajnáltam, mert eleinte kedveltem őket (még ha nem is a shipem voltak), de már a második rész megingatta bennem a hitem, a harmadik pedig végleg összetörte. Annyira rossz alapokra építette fel az írónő a kapcsolatukat, és csupa olyan elemmel nehezítette, amely nem indokolná ezt a befejezést.
Remélem, érzékeltethető volt, hogy az utolsó rész nagyon sok kívánnivalót hagyott maga után. Jó, hogy le lett zárva, örülök, hogy minden kérdésre választ kaphattam, de felborult az egyensúly a történet és a személyes dráma közt, valamint a regény ütemezése rosszul sikerült. Annak a befejezésnek több időt kellett volna felölelnie, mert így nem érte el nálam a kívánt hatást.
Mindennek ellenére magára a sorozatra pozitív élményként gondolok vissza, hiszen az első és második rész fantasztikus volt, illetve Grayson személyében lett egy kedvenc karakterem.
Könyv adatai
Eredeti cím: Silber - das dritte Buch der Träume (2015)
Kiadó: Könyvmolyképző (2017)
Oldalszám: 368
Nyereményjáték
Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a sorozat szereplőit. Minden állomáson találtok egy idézetet, melyről ki kell találnotok, ki mondta, majd a nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
a Rafflecopter giveaway
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
“Hogy micsoda? Valami tiltott és veszélyes dolgot csináltok, amit én nem értek, és amire nyomatékosan figyelmeztettetek, hogy ne tegyem? Világos, emberek: benne vagyok!”
További állomások
10/14 Always Love a Wild Book
10/16 Sorok Között
10/18 Könyvvilág
10/20 Dreamworld
10/22 Deszy könyvajánlója
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése