2017. október 27., péntek

Hétvégi Olvasónapló (123) Sorozatos félbehagyások hete

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne....





Mikor azt gondolom, hogy nyugodt hetem lesz, sosincs. Ezek szerint célszerű lenne kijelentenem, hogy a jövő héten rengeteg dolgom lesz, akkor talán lesz egy kis időm minden másra. 
Na de! Úgy döntöttem, hogy ma teljesen pozitív leszek: péntek van, tegnap voltam könyvtárban (meg fogtechnikusnál, aki egy igazi pro), meg megismerkedtem egy Philip K. Dick rajongó molycival - akitől megszereztem a Csordulj ki könnyem, mondta a rendőr című ritkaságot.

Elég sok új zenét fedeztem fel a héten, most pedig a ma megjelent Red: Gone albumát hallgatom. 11 vadiúj Red dal! *-* Meg a Five Finger Death Punchnak is most jött ki új dala, bár az nem tett túl mély benyomást egyelőre. 

Olvasás szempontjából viszont felemás hetem volt...

A héten olvastam



Az elolvasott könyvem Neil Gaiman: Tükör és füst lett, ami kedvenccé is vált. Olyannyira, hogy tegnap éjszaka hangoskönyvben ismét elkezdtem hallgatni. De csak kicsit, kicsit, kicsit, így nem számolom.
Ugyanakkor úgy tűnik, hogy nem érdemeltem ekkora szerencsét, mert utána kész lejtmenet következett...

A héten ugyanis két könyvet is félbehagytam, ami szokatlan jelenség nálam. Ráadásul meg fogjátok látni, az aktuális olvasmányaimnál sincs túl nagy lelkesedésem az esetek többségében.

Aktuális olvasmányok


      

Gaura Ágnes: Túlontúl
Haladás: 189. oldal

Essünk túl rajta... a kezdeti lelkesedésem jelenleg mínusz tartományban mozog. Már átállítottam az agyam, hogy igen, ennek a könyvnek egy része sima chick lit, de attól még vicces.
De aztán elkezdett zavarni a párbeszéd... hogy minden egyes beszélgetésben tündérmesékkel jönnek. Ezek alapján már úgy képzelem el Liliom életét, hogy valaki megkérdezi tőle, hogy kér-e egy szelet kenyeret?, azt feleli, hogy A herceg XY mesében is ezt ajánlja, ám ez valójában egy átkot szimbolizál, így nem is tudom. Te pedig nem vagy igazi herceg, mert felajánlottad. 
Még el is engedném talán ezt (bár ugye a legtöbb időt Liliommal töltjük), de a másik két helyszín olyan, mintha megfagyott volna az időben - akárhányszor ott járunk, ugyanaz történik. Persze, lépnek előre ott is a történetben, de olyan érzésem van, mintha minduntalan ugyanazt a beszélgetést folytatnák le. 
Azért vannak jelenetek, mikor visszatér a reményem, de egyre nehezebben tartok ki - pedig ez még csak a harmada. Jövő hét csütörtökre mind megtudjuk, mi lesz a végső verdikt, akkor jövök ugyanis a blogturnéval.

Erika Johansen: Tear ostroma
Haladás: 13. oldal

A második félbehagyás után kezdtem el, mert szükségem volt valamire, ami már bizonyított. És ó, igen! IMÁDOM. Még semmi jelentős nem történt, de az írónő stílusa már most magával ragadott. 

Mikó Zsuzsanna: A terror hétköznapjai
Haladás: 98. oldal

Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, ugyanis a bemutatott korszak felettébb érdekelt. A cím viszont becsapott, ugyanis ez a könyv az igazságszolgáltatás működését mutatja be részletesebben, nem pedig a "hétköznapokat", ahogy a cím is sugallja. Viszont úgy láttam, hogy van egy 70 oldalnyi személyes sorsok rész, ami inkább bemutatja majd a tényleges hétköznapokat. 
Az viszont bizonyos, hogy sok munka van benne, amit értékelek. 

Tervek


Nagyon-nagyon vonz Neil Gaiman: Törékeny holmik könyve, illetve Philip K. Dick: Galaktikus cserépgyógyász is, de legyenek ők a jutalom.
Csináljunk egy minikihívást. Nagyon felhalmozódtak az aktuális olvasmányaim (micsoda meglepetés), úgyhogy játsszunk "Csökkentsük az aktuális olvasmányaink számát!" 
A feladat egyszerű: jövő hét péntekig csökkentsük le minél inkább az aktuális olvasmányaink számát!

Számomra ez az alábbi könyveket jelenti (The Romanovs-t nem számolom most, az a következő hónap kihívása lesz):

      

   
 Haladások

James S. A. Corey: Leviatán ébredése 79/581
Alexandra Bracken: The Dreadful Tale of Prosper Redding 30/362
Gaura Ágnes: Túlontúl 189/610
Erika Johansen: Tear ostroma 13/418
Mikó Zsuzsanna: A terror hétköznapjai 98/226

Elég sanszos, hogy nem végzek mindegyikkel jövő hét péntekig, viszont szeretnék minél többet elolvasni. Illetve a Leviatán ébredését még november 1-je előtt be akarom fejezni, hiszen tudjátok, az volt az októberi fő kihívásom, hogy annak eljussak a végére!

Ha pedig valakinek van kedve csatlakozni hozzám, örömmel várom. :)



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése