2018. október 19., péntek

Hétvégi Olvasónapló (163) Boldog szülinapot!

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.





Ez a hét sok szempontból nagyon-nagyon intenzív volt. A negatív eseményről nem szeretnék írni, mert folyamatban lévő ügyről van szó. Viszont megvan végre a minősítésemhez szükséges határidő, illetve a héten ünnepeltem a szülinapomat is!

Bizony, 28 éves lettem, amit idén a családom körében ünnepeltem meg - mondhatni, tökéletes volt minden szempontból. Ajándékba természetesen a virágon túl könyveket kaptam (mert van, ami nem változik). Történetesen 3 gyönyörűséges kötettel gyarapodott a gyűjteményem.

Erről jut eszembe, hogy mióta nem fényképezgettem semmi könyveset! Mondanám, hogy hopp, akkor most lövök is egy képet, de esélytelen (már sötétedik be). De a hosszú hétvégén szeretnék fotózgatni kicsit - legalább az új szerzeményeket, meg az aktuális olvasmányokat, meg a terveket, meg úgy bármit! 

De hogy miket is kaptam? Először is már reggel megkaptam Ray Bradbury: A villamos testet énekelem novelláskötetét megalapozva a hangulatot. Az ünneplésen pedig két kedvelt író 1-1 könyvét, amik most jelentek meg újra:
Dan Simmons: Hyperion és Kim Stanley Robinson: 2312 regényeit. El se raktam magam mellől, mert olvasni akarom őket minél hamarabb!

Emellett valami csoda folytán olvastam a hét első felében, s ami még brutálisabb - KETTŐ könyvet be is fejeztem! Mielőtt belevágnék, linkelem nektek a "mai hangulat" dalt.

A héten olvastam


   

Még vasárnap délelőtt fejeztem be Jessica Townsend: Nevermoor könyvét. Erre nem is térnék ki külön, a blogturnés posztom megmagyaráz mindent. 

A másik olvasmányomnak szerda este értem a végére. Hilary Mantel: Margaret Thatcher meggyilkolása és más történetek elsőre úgy tűnik, semmiről nem szól, de valójában a mélyben egy élet rejtezik, amely kiáltani szeretne. Ez néha sikerül, néha azonban csak egy halk suttogásra telik neki. Nagyon szerettem a történeteket, és biztos, hogy még visszatérek ezekhez a novellákhoz a jövőben is. Úgy érzem, akkor már mást árulnak majd el magukról, mint most. 

Aktuális olvasmányok



Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei
Haladás: 33. oldal (+33 oldal)

Nem is tudom, hogy kezdjem a mondandómat. Először is, ÍÍÍÍÍ, ez a könyv nagyon-nagyon ütős eddig! Felidézi bennem N. K. Jemisint, csak egy fokkal visszafogottabb módon (mégiscsak a célközönség más korosztályból kerül ki). 
Az írónő egy nagyon izgalmas történetszálat lebegtetett be, de azon kívül még annyi konfliktusforrást ültetett el a történetében, hogy kétlem, hogy a 464 oldalba akár 1 unalmas pillanat is beleférne. Mindenesetre nagyon várom, hogy folytassam az olvasását, tudni akarom, mi történt és mi fog történni!

Tervek




Oké, két célom van a hétre!
1. Szeretném befejezni egy régebbi aktuális olvasmányomat (Jemisint könnyebb, azért választottam).
2. Szeretnék legalább 2 különböző könyvvel haladni.

A Kör úgy került a képbe erre a hétre, hogy a hosszú hétvégén (igen, igen, igeeeeen) végre tudok vaskosabb könyveket is olvasni, hiszen itthon leszek, nyugton (remélem). 

Remélhetőleg tényleg lesz időm olvasni, nagyon hiányzik már ez a hobbim! 

Ennyi lett volna mára a hétvégi olvasónapló! Dearies, pihenésben és olvasásban gazdag hosszú hétvégét kívánok nektek! :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése