2018. október 1., hétfő

Leltár (62) 2018. szeptember

A Leltár minden hónap első napján jelentkező rovat, amelyben megemlékezem az előző havi történésekről, számot vetek az olvasmányaimról, ill. tervezgetek. Ez utóbbit kissé naivan.






Szeptember végén is túl vagyunk, új hónap vette kezdetét. Sajnos az utolsó hét nem alakult valami jól számomra, egészségügyi okokból nem jutottam el oda, hogy bármit is posztoljak. Pedig annyira szuper vázlataim vannak, alig várom, hogy megosszam őket veletek! 
Annyit előre megsúgok, hogy tervezem a könyvespolcom átrendezését és egy hatalmas unhault is ezzel együtt. És mivel kaotikus a helyzet, ezt még a szülinapom előtt szeretném megvalósítani. Tudjátok, egyfajta őszi nagytakarítás. Meg igazán ideje lenne kiraknom az őszi dekorációt. :) 

De nézzük is, mi történt szeptemberben!

Szeptemberben...


✩ Megkezdődött a tanítás, így megismerkedtem a 112 új diákommal. 
✩ Habár nem ideális a helyzet, pozitívan csalódtam a diákokban. 
✩ Egyszerűen szeretek ott tanítani, s őket tanítani. 
✩ Annyira más minden a tanár szemszögéből - igen, ezt újra megállapítottam a hónap folyamán.
✩ Megfigyeltem, hogy sokkal emberibb kapcsolatok vannak a tanár és diákok között, mint az "én időmben" volt. Teljesen hétköznapi jelenség, hogy egy diák odajön elmesélni, hogy mi történt vele előző nap, vagy jön dicsekedni, ha egy ötöst kapott. 
✩ Még mindig nem tudom megszokni, hogy mikor békésen sétálok a városban, s hirtelen meghallom: "Good morning, Tanárnő!" 
✩ Csöpikém 09.01-jén 13 éves lett. *-*
✩ Szüreteltünk kétszer is.
✩ Megmetszettem a málnát, s közben jókat beszélgettem a szomszéddal.

Szeptemberben olvastam


Szeptemberben 5 könyvet sikerült befejeznem, s 1 regényt (Hidegvérrel) félbehagytam. Sajnos nem sikerült mindegyik régebben elkezdett könyvemet befejezni, de haladtam mindegyikkel!

Az első olvasmányom például pont ilyen régebben elkezdett olvasmány, Margaret Atwood: Guvat és Gazella regénye. A kötetet még július 15-én kezdtem el, de csak szeptember elején jött meg hozzá igazán a hangulatom. A regény hozta a Margaret Atwoodtól megszokott szépirodalmi minőséget és mélységet. Az írónő ismét elgondolkodtatott és rengeteg kérdést vetett fel bennem.

Következő olvasásom Nevil Shute: Az örökség könyve lesz, ami teljes mértékben kívül esik a komfortzónámon. Ugyanakkor imádom a szerző Az utolsó part című művét, emiatt mindenképp el akartam olvasni a másik itthon is megjelent regényét. Ha az első felét nézem, simán egy öt csillagos regénynek néz ki, mivel egy igen tragikus történelmi eseményt mutat be. A második felében azonban átvált egyfajta... nem tudom behatárolni milyen történetté. Mármint az a része is jó volt, de nem ért fel az elsőhöz.

Következett egy nosztalgiaolvasás, mégpedig Leslie L. Lawrence: Csöd kötete. Az író régebben hatalmas kedvencem volt, de nagyjából 7 éve nem olvastam tőle - ami idő alatt az ízlésem nagy mértékben megváltozott. Úgy tűnik azonban, hogy Leslie L. Lawrence kiállja az idő próbáját, most is kikapcsolódást hozó élmény volt, még úgyis, hogy nem tartom tökéletes alkotásnak

Innentől viszont eltértem a havi TBR-tól, ugyanis megérkezett az Agave kiadótól két nagyon várt regény, és ki vagyok én, hogy nemet mondjak az olvasásukra? Először Marko Kloos: Tengerészek kötetébe vetettem bele magam, amit már alig vártam a második rész okozta gyilkos függővég után! Kijelenthetem, hogy a sorozatból ez a harmadik rész vitte eddig a prímet, minőségben és tartalomban is az előzőek fölött áll. Hamarosan írok is róla bővebben!

Akárcsak a hónap utolsó olvasmányáról, ami egyben a hónap legjobb olvasmánya is lett - Philip K. Dick: Kamera által homályosan. Ezt a könyvet évek óta kerestem, ez volt az egyetlen regényem az írótól, ami a hazai megjelenések közül nem volt meg. Úgyhogy hatalmas lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak. És még nagyobb rajongással és elborzadással jutottam el a végére. Kései regény, így főleg a droghasználat és az általános paranoia áll a középpontjából (vallást csak elhintve említve), és annyira tökéletes volt. A szerző a saját életét szőtte bele a regénybe, s ahogy ő is írta, ez a regény ő maga. Én pedig imádom. A regényt is és őt is.

Aktuális olvasmányok



   

Anthony Ryan: A láng légiója
Haladás: 144. oldal (+64 oldal)

Lassan, de biztosan haladok Anthony Ryan regényével is. Az a gond, hogy bár elhatároztam magam, egyszerűen nincs hangulatom ezt olvasni. Kényszeríteni pedig nem akarom magam, mert akkor elveszik a varázsa. Ettől függetlenül imádtam ezt a 64 oldalt, és az új szemszög nagyon sokat hozzáad a regényhez.
Alig várom, hogy megérkezzen a hangulatom, és végre megtudjam, ki mit tervez, és hogy fog minden terv valamilyen módon dugába dőlni.

N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Haladás: 52. oldal (+27 oldal)

Szívszerelmem, N. K. Jemisin és az ő csodálatos regénye! Itt a remek példa a hangulathoz. A kedvenc regényemhez is csak a hónap utolsó napján, kínjaim enyhítésére irányulva jött meg a hangulatom, és boldogsággal töltött el ennek a könyvnek az olvasása. Egyszerűen tökéletes, még mindig azt mondom. Ráadásul olyan jó, hogy ismét visszatérhettem ebbe a világba, így megfigyelhetem azokat az elemeket, amelyeket nem vettem észre / elfelejtettem.


Tervek


A terveim felét sikerült szeptemberben teljesítenem, októberre így nagyon optimista és kissé eltúlzott TBR listát állítottam össze. A két aktuális olvasmányom kívül ugyanis 6... igen, HAT másik kötet is helyet kapott.

      

Szeptemberről csúszott át Paul Tremblay: The Cabin at the End of the World könyve. Olyan meleg volt szeptember nagy részében, én pedig szerettem volna igazán őszi időben olvasni, hogy illeszkedjen az időjárás a regényhez. Úgyhogy október lett belőle. Most úgyis olyan hidegek vannak, ideális lesz egy bögre tea mellé.

Visszatérek egyik kedvenc írómhoz is, és olvasni fogom Ray Bradbury: A villamos testet énekelem. Még nem kaptam meg, szülinapi ajándék lesz, de alig várom, hogy ismét Bradburyt olvashassak. Tudom, ott vannak azok a féltéglák tőle, de azokat különleges alkalomra tartogatom.

Még nagyon régen vettem meg Adrian Barnes: Álmatlanok regényét, de valahogy mindig halogattam az olvasását. Most azonban itt a tökéletes idő. A könyv címe mindent megmagyaráz, s olyan izgatott vagyok, hogy megtudjam a miérteket és a következményeket!


      

 Kicsit csalok, mert a következő jelöltet már el is kezdtem. Ma érkezett meg postán Joseph Fink - Jeffrey Cranor: Mostly Void, Partially Stars, ami a Welcome to Night Vale podcast 1-25.részét és egy Liveshow leírását tartalmazza.
Aki régebb óta jár ide, tudhatja, hogy imádom ezt a podcastet, úgyhogy egyértelmű volt, hogy kell könyv változatban is, hogy újra felidézzem az első részeket, és bejelöljem a kedvenc részeimet.

Az utolsó két könyvemet a BTK keretein belül olvasom. Tomi Adeyemi: Vér és csont gyermekei már régóta várólistán van, miután a hihetetlen nagy hype-nak köszönhetően felkerült a radaromra. Mivel most tervezem olvasni, és igyekeztem minél többet felejteni a fülszövegből előtte, nem igazán tudok nyilatkozni a tartalmáról.

Alice Broadway: Ink regénye azonban friss felfedezés. A leírás alapján, ami szerint minden jelentős eseményre tetoválást kapnak az emberek, kíváncsivá tett. Ráadásul nézzetek rá arra a borítóra. Annyira szemkápráztató! Hihetetlenül hálás vagyok a Maximnak, hogy átvették a külföldit. Tuti, hogy ezt ki fogom állítani a polcomra.




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése