Morrigan Crow legyőzte a halálos átkot, kiállta a veszélyes próbákat, és felvételt nyert a rejtélyes Csudálatos Társaságba, a titokzatos Nevermoor azonban még számtalan felfedeznivalót tartogat számára. Ám hamar rá kell jönnie, hogy nem minden varázslat a jót szolgálja.
Morrigan a Társaság új tagjaként azt reméli, hogy végre igazi családra és barátokra lel. Csudákra számít, kalandokra és felfedezésekre, de kiderül, hogy a Társaság egyetlen dologgal akarja megismertetni: a Csudamívesek által elkövetett rémtettekkel. Ráadásul valaki zsarolja a társait…
És ami a legrosszabb: az emberek sorra tűnnek el. Nevermoor fantasztikus városát, amely valaha a mágia biztonságos szigete volt, most félelem és gyanakvás fojtogatja…
Sorozat: Nevermoor #2
A Kolibri Kiadó jóvoltából nemrég megjelent a bloggereink által imádott Nevermoor folytatása! Az első rész végén Morrigan felvételt nyert a Csudálatos Társaságba, miután legyőzött egy halálos átkot és jó néhány veszélyes próbát kiállt. A kislány boldog, hogy a Társaság tagjai és a Deukalión Hotel lakói között igazi családra és barátokra lelt, de ez a varázslatos világ még számtalan titkot rejt. Ráadásul Nevermoorban a félelem uralkodik, ugyanis emberek tűnnek el! Vajon a Csudamívesek tehetnek róla?
Ha szeretnétek megtudni, hogy mit gondolnak bloggereink Morrigan Crow kalandjainak folytatásáról, tartsatok velük! Ráadásul, ha ügyesek vagytok, a blogturné végén lehetőségetek lesz megnyerni a Kolibri Kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!
Jessica Townsend 2017-ben robbant be a köztudatba Nevermoor – Morrigan Crow négy próbája című regényével, amelyet azóta hangzatosan a „következő Harry Potternek” hívnak. Remélem, profetikus jelleggel, mert ez a sorozat méltó utódja lehet a Harry Potternek.
Mivel az első rész ilyen magas szintet ütött meg, izgultam amiatt, hogy az írónő képes-e tartani (esetleg még meg is ugrani) azt a színvonalat, amivel indított. A Csudamíves elolvasása (vagyis élménye) után bátran kijelenthetem, hogy egy új kedvencet avattam. Ez a kis hóbortos, csupaszív sorozat a maga fantasztikus karaktereivel és izgalmas világával esernyőjét szélesre tárva letáborozott a szívemben.
De miként sikerült ilyen módon elvarázsolnia az írónőnek?
A Csudamíves ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött: Morrigan bekerült a Csudálatos Társaságba (azaz a Csutába) nyolc társával együtt. A lánynak azonban titokban kell tartania tehetségét, ezt pedig úgy tűnik, valaki ki is akarja használni. Eközben pedig sorra tűnnek el az emberek és csudlények.
És ez még csak a jéghegy teteje. A történet végig bővelkedik izgalmakban, és pár alapvető dolgot kivéve szerintem teljesen kiszámíthatatlan. Természetesen sokszor viszi előre a cselekményt a klasszikus ifjúsági regényes elem, azaz a tiltott jelenségek vizsgálata. Ugyanakkor itt nem volt olyan frusztráló, mivel nem minden esetben volt a karaktereknek alternatív választásuk. Azt viszont értékeltem, hogy veszélyhelyzet esetén mertek segítséget kérni, mivel szerintem ezzel a célközönség számára pozitív példával szolgált.
A történet ismételten tele volt érzelemmel, és olyan témákkal foglalkozott, amelyeket felnőttként is teljes mértékben át tudtam érezni. Nagyon gyakori jelenség társadalmunkban a kiközösítés, különösen a fiatalabb korosztályban. Elég egy kicsit kilógni a sorból, hogy lassan elkezdjenek piszkálódni valakivel, majd nyíltan utálkozni. Elkeserítő jelenség, amelynek sokszor olyanok esnek áldozatul, akiknek leginkább szükségük lenne valamiféle támogatásra. A Csudamívesben Morrigan is hasonló helyzetben találja magát. A képessége és külső hatásra ismét azt kell tapasztalnia, hogy elfordulnak tőle. Szívszaggató jeleneteket alkottak, amelyet csak az enyhített, hogy a talált családja feltétel nélkül támogatja őt. Fontosnak tartom, hogy az embernek legyen valaki, akire támaszkodhat, egy biztonsági háló ebben a sokszor toxikus világban, ezt pedig a regényben is gyönyörűen bemutatta az írónő.
Sokat hozzátett az olvasási élményhez a karakterek mélysége is. Az írónő élő, szerethető (vagy nem) szereplőket alkotott, akikért lehet izgulni, akik hibáznak, de igyekeznek jóvá tenni (vagy nem) azt, s akikre még évekkel olvasás után is emlékezni fogok. Úgy gondolom, hogy a szereplők ennek a sorozatnak a legnagyobb erősségei. Igaz ugyan, hogy a világ mágikus, a történet izgalmas, de a sorozat szíve a karakterekben rejlik.
Mindent összevetve a Csudamívesnek sikerült az, amit nem hittem volna: még magasabbra tette a lécet, mint a Nevermoor. Minden aspektusában fantasztikus, élettel teli regény lett, ami az első pillanattal magával ragad. Személy szerint a végtelenségig rajongtam a folytatásért, s hivatalosan is kedvenccé avattam a sorozatot. A Nevermoor sorozatot bármelyik korosztálynak szívesen ajánlom, mindenki számára tartogat mondanivalót. És ki ne szeretne egy csipetnyi mágiát az életébe?
Mivel az első rész ilyen magas szintet ütött meg, izgultam amiatt, hogy az írónő képes-e tartani (esetleg még meg is ugrani) azt a színvonalat, amivel indított. A Csudamíves elolvasása (vagyis élménye) után bátran kijelenthetem, hogy egy új kedvencet avattam. Ez a kis hóbortos, csupaszív sorozat a maga fantasztikus karaktereivel és izgalmas világával esernyőjét szélesre tárva letáborozott a szívemben.
De miként sikerült ilyen módon elvarázsolnia az írónőnek?
A Csudamíves ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött: Morrigan bekerült a Csudálatos Társaságba (azaz a Csutába) nyolc társával együtt. A lánynak azonban titokban kell tartania tehetségét, ezt pedig úgy tűnik, valaki ki is akarja használni. Eközben pedig sorra tűnnek el az emberek és csudlények.
És ez még csak a jéghegy teteje. A történet végig bővelkedik izgalmakban, és pár alapvető dolgot kivéve szerintem teljesen kiszámíthatatlan. Természetesen sokszor viszi előre a cselekményt a klasszikus ifjúsági regényes elem, azaz a tiltott jelenségek vizsgálata. Ugyanakkor itt nem volt olyan frusztráló, mivel nem minden esetben volt a karaktereknek alternatív választásuk. Azt viszont értékeltem, hogy veszélyhelyzet esetén mertek segítséget kérni, mivel szerintem ezzel a célközönség számára pozitív példával szolgált.
A történet ismételten tele volt érzelemmel, és olyan témákkal foglalkozott, amelyeket felnőttként is teljes mértékben át tudtam érezni. Nagyon gyakori jelenség társadalmunkban a kiközösítés, különösen a fiatalabb korosztályban. Elég egy kicsit kilógni a sorból, hogy lassan elkezdjenek piszkálódni valakivel, majd nyíltan utálkozni. Elkeserítő jelenség, amelynek sokszor olyanok esnek áldozatul, akiknek leginkább szükségük lenne valamiféle támogatásra. A Csudamívesben Morrigan is hasonló helyzetben találja magát. A képessége és külső hatásra ismét azt kell tapasztalnia, hogy elfordulnak tőle. Szívszaggató jeleneteket alkottak, amelyet csak az enyhített, hogy a talált családja feltétel nélkül támogatja őt. Fontosnak tartom, hogy az embernek legyen valaki, akire támaszkodhat, egy biztonsági háló ebben a sokszor toxikus világban, ezt pedig a regényben is gyönyörűen bemutatta az írónő.
Sokat hozzátett az olvasási élményhez a karakterek mélysége is. Az írónő élő, szerethető (vagy nem) szereplőket alkotott, akikért lehet izgulni, akik hibáznak, de igyekeznek jóvá tenni (vagy nem) azt, s akikre még évekkel olvasás után is emlékezni fogok. Úgy gondolom, hogy a szereplők ennek a sorozatnak a legnagyobb erősségei. Igaz ugyan, hogy a világ mágikus, a történet izgalmas, de a sorozat szíve a karakterekben rejlik.
Mindent összevetve a Csudamívesnek sikerült az, amit nem hittem volna: még magasabbra tette a lécet, mint a Nevermoor. Minden aspektusában fantasztikus, élettel teli regény lett, ami az első pillanattal magával ragad. Személy szerint a végtelenségig rajongtam a folytatásért, s hivatalosan is kedvenccé avattam a sorozatot. A Nevermoor sorozatot bármelyik korosztálynak szívesen ajánlom, mindenki számára tartogat mondanivalót. És ki ne szeretne egy csipetnyi mágiát az életébe?
Könyv adatai
Eredeti cím: Wundersmith (2018)
Kiadó: Kolibri (2019)
Oldalszám: 420
Nyereményjáték
A Kolibri kiadó újdonságai között jó pár tetszetős borítót találtunk, amikor a szemünkbe ötlött a frissen megjelent Csudamíves… és bizony a bloggereink köztudottan szeretik a szép könyvborítókat, ezért a mostani feladatunkban borító részleteket kell felismernetek! Találjátok ki, hogy melyik könyvhöz tartozik a borító, és írjátok be a könyv címét a megfelelő helyre a rafflecopter dobozban!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
További állomások
05/22 - Always Love a Wild Book
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése