A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.
Ezen a héten aztán rengeteget olvastam! Lehetőségem volt a héten, hogy a világjáró busszal menjek (azaz 40 perces utazásaim legyenek) a kedd és péntek kivételével, így több időm volt olvasni. Mióta ezen a munkahelyen vagyok, a buszos utazások váltak az elsődleges olvasási időmmé, ezért is igyekszem kihasználni az ilyen lehetőségeket.
A héten megkezdődtek az érettségik, én pedig túlestem az első felügyeléseken, ami igazából azért volt érdekes, mert rádöbbentem: kereken 10 évvel ezelőtt én írtam az érettségit, most pedig már felügyelem. A diákok pedig nagyon aranyosak voltak; többen is kirakodtak különböző kabalákkal. :)
Ó, és persze ma megérkeztek az Agave kiadós előrendeléseim! Sajnos csak jövő hétvégén jutok hozzájuk, de olyan jó tudat, hogy négy nagyon várt kötet várja, hogy sorra kerüljön. (Remélhetőleg minél hamarabb.)
A héten olvastam
Ahogy írtam is, a héten volt időm olvasni, ennek pedig meg is lett az eredménye: 3, azaz három könyvnek értem a végére. Ilyen se volt már jó ideje!
Először is, még hétvégén befejeztem Tom Sweterlitsch Letűnt világok regényét, ami instant szerelem volt. Múlt héten még azt írtam, hogy nagyon egyszerű a nyomozós része a történetnek. Ebben az író igen hamar megcáfolt, egyre jobban bonyolította a szálakat, én pedig egyik ámulatból estem a másikba. Fantasztikus élmény volt, bár az epilógus számomra kissé furcsa volt ezek után. Irónia? Talán, de mégsem érzem úgy, hogy ez lett volna a megfelelő pont mindennek a végére.
Ezt követte egy igazi klasszikus, Aldous Huxley: Szép új világ regénye. Olyan jó volt a könyv eleje és a vége - csak nem gondolom, hogy kellett volna történet ehhez a könyvhöz. Vagy ha mégis, nem ilyen se füle, se farka jellegű. Slice of life, csak kicsit kuszábban.
Pedig a világot egyszerűen imádtam! Annyira részletgazdag, elborzasztó, és az emberiség személyiségének alapvető elemeit veszi el.
Végezetül pedig újraolvastam John Scalzi: Az összeomló birodalom kötetét - hangolódva a folytatásra. Másodszorra is nagyon jó volt, Scalzi olyan szórakoztató sci-fit ír. Kikapcsolódáshoz kiváló olvasmány, s alig várom, hogy megtudjam, hova vezet ez a sok intrika!
Aktuális olvasmány
Jessica Townsend: Csudamíves
Haladás: 183. oldal (+183 oldal)
Tegnap kezdtem el a Csudamívest, s nagyjából három oldal kellett ahhoz, hogy ismét teljes mértékben elvarázsoljanak a karaterek, a helyszín és a történet. Olyan szívbemarkoló sokszor a cselekmény, és legszívesebben csak megölelgetném Morrigant.
A sorozat új karakterei pedig nagyon izgalmas személyiségek, s nagyon remélem, hogy sokkal jobban megismerhetem őket.
Egyetlen dolgot nem szeretek csak - ezt a folyamatos Harry Potter hasonlítást. Gyakorlatilag belebeszélik az emberbe, hogy minden elemét hasonlítsa ahhoz. Morrigan Crow önmagában is megállja a helyét! (Én például jobban szeretem az ő történetét, mint a HP-t.)
Tervek
Egy molyos figyeltemnél látta, hogy Erich Kästner Május 35 könyvét olvassa, ami az egyik legnagyobb gyerekkori kedvencem. Ráadásul május van, így van egy kis extra inspiráció is. Szerintem már hétvégén elutatozom a Csendes-óceánhoz Konrád bácsival!
A másik jelöltem pedig Ted Chiang: Kilégzés és más novellák. Mostanában nem olvastam novellákat, viszont nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, miképpen fog ismételten lenyűgözni a szerző! (A könyv pedig annyira gyönyörű! Az Agave könyvek igazán minőségi kiadást készítettek.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése