A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.
Két nap telt el csupán a Leltár bejegyzés óta, s nem is fejeztem még be könyvet - de olvastam, úgyhogy lesz miről írnom. Előtte azonban pár szóban szeretnék mesélni a mai nap tanulságairól és élményeiről.
A mai napon volt ugyanis ballagás az iskolánkban, és most először éltem át először tanárként ezt az eseményt. Izgalmas volt nézni, hogy 7:30-kor már nagyban nyüzsgött az egész iskola, sorra kerültek fel a virágok, borostyánok, stb. Aztán csend lett, ahogy az alsóbb évfolyamon tanulók hazamentek, s a végzősök még nem érkeztek meg.
Nagyjából 9 és 9:30 között szállingóztak be a végzősök, s virágokkal, csokikkal köszöntötték a tanáraikat, ami szerintem egy nagyon szép gesztus. Láttam meghatódott kollégákat és diákokat, ami szívmelengető volt. Ugyanakkor láttam azt is, hogy egy-egy kollégám mire képes, hogy virágot kapjon, s ott helyben meg is fogadtam, hogy én sosem leszek ilyen.
Nekem egy ballagós osztályom volt (ahonnan 3-an voltak csupán angolosok), és nem számítottam arra, hogy hoznának bármit - hiszen mégiscsak egy évig tanítottam őket. Ennél nagyobb volt a meglepetésem, amikor az eredményhirdetéskor odajöttek hozzám, és átadtak egy szál virágot. Bevallom, meghatódtam, s annyira jól esett, amiért ilyen módon is megköszönték a munkámat. :)
Maga a ballagásnak csupán a lábaim nem örültek - mivel utána még találkoztam egy barátnőmmel, mire a buszmegállóba értem, azt hittem, nem fogok tudni továbbmenni. Az biztos, hogy most hétvégén nem csinálok semmi olyat, ami sok sétával járna. Vagy, ha igen, akkor a legpuhább papucsomba megyek!
Ursula K. Le Guin: The Books of Earthsea
Haladás: 251. oldal (+42 oldal)
Ahogy terveztem is, a hónap elején sikerült a 2. regény végére érnem! Nagyon tanulságos élmény volt, amit átitatott egy nagy adag szomorúság.
A harmadik rész előtt tartok egy kis szünetet, hogy feldolgozzam ennek a kötetnek az eseményeit.
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Haladás: 194. oldal (+94 oldal)
Persze ez a feldolgozós idő akkor következik el, ha a Letűnt világok végére érek, ugyanis ez a könyv egy perc pihenőt sem ad. Folyamatosan változik a jelen, a jövő, s csak a múlt állandó valamilyen szinten. Egymást érik a fordulatok, a főszereplő pedig megállás nélkül egyre kétségbeesettebb helyzetben találja magát.
Egyszerűen imádom, és elképzelni sem tudom, hogy miképp ér majd véget ez a történet!
Bevallom, nem igazán van elképzelésem a jövő hétről. Azt tudom, hogy szeretném a hétvégén befejezni a Letűnt világokat, majd talán a Szép új világnak állnék neki.
A mai napon volt ugyanis ballagás az iskolánkban, és most először éltem át először tanárként ezt az eseményt. Izgalmas volt nézni, hogy 7:30-kor már nagyban nyüzsgött az egész iskola, sorra kerültek fel a virágok, borostyánok, stb. Aztán csend lett, ahogy az alsóbb évfolyamon tanulók hazamentek, s a végzősök még nem érkeztek meg.
Nagyjából 9 és 9:30 között szállingóztak be a végzősök, s virágokkal, csokikkal köszöntötték a tanáraikat, ami szerintem egy nagyon szép gesztus. Láttam meghatódott kollégákat és diákokat, ami szívmelengető volt. Ugyanakkor láttam azt is, hogy egy-egy kollégám mire képes, hogy virágot kapjon, s ott helyben meg is fogadtam, hogy én sosem leszek ilyen.
Nekem egy ballagós osztályom volt (ahonnan 3-an voltak csupán angolosok), és nem számítottam arra, hogy hoznának bármit - hiszen mégiscsak egy évig tanítottam őket. Ennél nagyobb volt a meglepetésem, amikor az eredményhirdetéskor odajöttek hozzám, és átadtak egy szál virágot. Bevallom, meghatódtam, s annyira jól esett, amiért ilyen módon is megköszönték a munkámat. :)
Maga a ballagásnak csupán a lábaim nem örültek - mivel utána még találkoztam egy barátnőmmel, mire a buszmegállóba értem, azt hittem, nem fogok tudni továbbmenni. Az biztos, hogy most hétvégén nem csinálok semmi olyat, ami sok sétával járna. Vagy, ha igen, akkor a legpuhább papucsomba megyek!
Aktuális olvasmányok
Ursula K. Le Guin: The Books of Earthsea
Haladás: 251. oldal (+42 oldal)
Ahogy terveztem is, a hónap elején sikerült a 2. regény végére érnem! Nagyon tanulságos élmény volt, amit átitatott egy nagy adag szomorúság.
A harmadik rész előtt tartok egy kis szünetet, hogy feldolgozzam ennek a kötetnek az eseményeit.
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Haladás: 194. oldal (+94 oldal)
Persze ez a feldolgozós idő akkor következik el, ha a Letűnt világok végére érek, ugyanis ez a könyv egy perc pihenőt sem ad. Folyamatosan változik a jelen, a jövő, s csak a múlt állandó valamilyen szinten. Egymást érik a fordulatok, a főszereplő pedig megállás nélkül egyre kétségbeesettebb helyzetben találja magát.
Egyszerűen imádom, és elképzelni sem tudom, hogy miképp ér majd véget ez a történet!
Tervek
Bevallom, nem igazán van elképzelésem a jövő hétről. Azt tudom, hogy szeretném a hétvégén befejezni a Letűnt világokat, majd talán a Szép új világnak állnék neki.
Én mindig hetekig készülök lélekben, ha tudom, hogy magassarkút kell felvennem, de sosem úszom meg 1-2 kidörzsölés nélkül :DD
VálaszTörlésÉn is így vagyok! Ráadásul most az érettségi felügyeletek miatt egy darabig járhatok "csiniben", aka a lábaimat kárpótolnom kell a hétvégéken. :D
Törlés