Hétvégi Olvasónapló (183) Three Days Grace koncert és évzárás

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.

Szuper hetem volt! Oké, ez a vége kicsit rontott ezen a kiemelkedő érzésen, miután szombaton elkezdett fájni a torkom (a jelenlegi bejegyzést is egy bögre forró, mézzel édesített kamillatea társaságában írom).  Az ezt megelőző hét viszont fantasztikus volt!

Kezdjük ott, hogy a hosszú hétvégét a Balatonon töltöttem, és meg is volt vasárnap az első fürdőzés is az akkor még 21 fokos vízben. Remek volt, pláne, hogy pont akkor volt egy régi autós, katonai kiállítás, ahol többször is körbejártunk. Életemben először valódi fegyvert is fogtam a kezemben. 

Kedden aztán Budapestre utaztam, ahol a nap zárásaként barátnémmal Three Days Grace koncerten vettünk részt. Most tudni kell, hogy ezt a bandát 2007-ben fedeztem fel az I Hate Everything About You daluknak köszönhetően, s azóta töretlen a rajongásom irántuk. Emiatt elmondhatatlan az érzés, mikor megszólalt a The Mountain, s berobbantak a színpadra. Az ezt követő 1,5 óra mintha villámsebességgel telt volna el. Csak énekeltünk (ordítva) a körülöttünk lévőkkel, ugráltunk, miegymás. Teljes mértékben kiélveztem a koncertet, és kellemesen elfáradva tértünk vissza Nikiékhez. 

A koncerten amúgy csak egy dal nem fogott meg annyira, s az pont a The Mountain volt. Matt itt még nem lendült bele annyira szerintem, de aztán már mindegyik tökéletes volt! Ráadásul a kedvenceim is előadásra kerültek (Get Out Alive, Infra-Red és a legleglegnagyobb kedvencem az Animal I've Become). Hihetetlen volt, egyszerűen hihetetlen. Hatalmas szerencsém van a bandákat tekintve, miután tavaly a Shinedownt, idén pedig a Three Days Gracet láthattam élőben. Remélem, jövőre is jön valaki, akit megnézhetünk!

Végezetül pedig véget ért a tanév! Azt hiszem, sokkal jobban alakult az egész, mint augusztusban hittem volna. Nem volt tökéletes, hiszen több konfliktusom is adódott (ha minden jól megy, írok egy külön bejegyzést az évemről), összességében azonban pozitív élményként marad meg. Az egyik osztályomtól kaptam virágot is, bár az egy külön történet volt. 

A bizonyítványosztás után jöttek oda a tanárihoz, ám mikor az egyikük meglátott, elvette a virágot, berohant hozzám vigyorogva, s kiabálva köszönte meg, hogy átengedtem. Akkorát nevettem miután elmentek, mert ez nagyon abszurd volt. :) 

Éééés itt annyira rosszabbodott a betegségem, hogy nem tudtam megírni múlt hétre a posztot. Úgyhogy térjünk rá a mostani hétre is.

Az egyik legfontosabb esemény volt számomra, hogy csütörtökön lezajlottak a beiratkozások, s
megismerkedtem a gyerekeimmel. *-* Nagyon kis cukorfalatok voltak, annyira izgultak.
Emellett átjött hozzám egy magándiákom, aki most érettségizett, s hozott nekem egy csokor virágot, amiért a semmiből felhoztam odáig, hogy sikeresen tudja venni a kihívást angolból.

Mostanában olvastam

      

Három könyvet fejeztem be múlt héten, ezen a héten pedig sikerült a Láthatatlan bolygókat befejeznem.
Ezeken kívül félbehagytam 100 oldal után Elizabeth Bear: Range of Ghosts - Szellemek hegyeit. Be kell vallanom, eléggé elment a kedvem tőle, mivel nem valószínű, hogy megjelenne itthon a folytatása, annyira pedig nem érdekel, hogy külföldről beszerezzem a köteteket. Pedig emlékszem, mikor először olvastam, mennyire szerettem. Most viszont úgy éreztem, hogy nincs értelme újraolvasni (és nem is éreztem azt az instant vonzást, mint első alkalommal).

Aktuális olvasmány

Cinda Williams Chima: Shadowcaster
Haladás: 38. oldal (+38 oldal)

Annyira magával ragadott most ez a regény! Emlékszem, mikor a Flamecastert (Lángvetőt) olvastam, nem igazán éreztem a varázst, s tartottam is tőle, hogy nem fog annyira tetszeni a folytatás. Viszont az, hogy az eredeti nyelven olvashatom ismét, illetve újra az ismert terminológusokkal találkozom, felidézte bennem, hogy milyen volt a Seven Realms sorozatot olvasni. Úgyhogy jelenleg odáig vagyok a könyvért!
Elhatároztam azt is, hogy maratonozni fogok a sorozattal, ahogy a Seven Realms-zel is tettem tavalyelőtt. (Jó ég! Először azt írtam, hogy tavaly, majd megnéztem, s már 2,5 év eltelt, hogy elkezdtem a The Demon King-et. Hihetetlen!)

Tervek

Egyetlen hét maradt hátra júniusból, így igazából örülök, ha sikerül a Shadowcastert befejeznem. Viszont leadtam egy rendelést a Fumax webshopban, úgyhogy remélem, hogy jövő héten meg is érkezik a csomagom. Már csak azért is, mert ha ideér, egy könyvet biztos, hogy még a hónapban elkezdek: