2019. december 1., vasárnap

Leltár (76) 2019. november

A Leltár minden hónap elején jelentkező rovat, amelyben megemlékezem az előző havi történésekről, számot vetek az olvasmányaimról, ill. tervezgetek. Ez utóbbit kissé naivan.






Úgy szerettem volna összefoglalni novembert, de őszintén szólva, nem tudom. Miközben tartott a hónap, folyamatosan történtek események, ám ezek már-már a mindennapi életem részét képezik, s most, hogy fel kellene idéznem őket, már nem sikerül.
De ez már csak így van.

A munka még mindig kimerítő tud lenni, de úgy érzem, végre megtaláltam az egyensúlyt az osztályfőnökség és tanárság közt, így mindkettőre van végre időm! (Oké, ehhez kellett, hogy minden adminisztratív dolgot megcsináljak.)
A diákjaim viszont még mindig nagyon aranyosak! Rengeteg pozitív visszajelzést kapok tőlük napi szinten, aminek köszönhetően folyton vigyorogva jövök ki egy-egy óráról. Például az egyik osztályban melléknévfokozást tanultunk, s megkértem mindenkit, hogy írjanak a csoporttársaikról. Ebbe ők úgy gondolták, hogy én is beletartozok, úgyhogy rólam is írtak. Kiderült, hogy én vagyok a legokosabb (hihi), a legaktívabb (mert szerintük folyton pörgök, s hogy vagyok erre képes) és szimplán csak a legjobb (ami nagyon édes volt tőlük). :) És ez csak egy kis esemény a sok közül. 

De térjünk is rá a novemberi olvasmányaimra, hiszen akad "pár"!

Novemberben olvastam


Novemberben kétszer annyi könyvet fejeztem be, mint októberben, azaz négyet. 

Az első befejezett olvasmányom Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: Tűz kötete, az Engelsfors trilógia második kötete. Ezt rögtön 1-jén fejeztem be valami csoda folytán. Úgy gondolom ez a rész gyengébb volt az elsőnél, a szereplők irritáltak, az események nem haladtak igazán semerre, s mindenki, ismétlem, MINDENKI izzadt. 
Emlékszem, mennyire irritált, mikor olvasás közben folyamatosan ezzel voltak elfoglalva az írók. Azt hittem, jelentősége lesz, ha már ennyire hangsúlyozzák, de.... spoiler: nem volt lényeges.
Igazából a kötet második fele volt értékelhetőbb, és azon belül is leginkább a befejezés - erős függővéget kapott ez a kötet, ami már-már rávett, hogy azonnal elolvassam a Kulcsot is. Ez azonban nem történt meg, sőt, jelenleg semmi vágyam, hogy nekiálljak. Pedig jó lenne még azelőtt elolvasni, mielőtt elfelejtem, miről is szólt ez a 600 oldal.

Ezután a kis csalódás után váltottam, és elolvastam Karen Marie Moning: Faefever kötetét, ami eredetileg az egyik kedvencem volt, most azonban az egyik legrosszabb résznek találtam. Az emlékeimben Mac csak a negyedik részben idegelt ki Barrons folyamatos.... khm... szekálásával, de úgy tűnik, ez már itt elkezdődött. Annyira logikátlanul gondolkodik ez a nő sokszor! De persze ettől függetlenül szeretem a Barronsszal közös jeleneteiket, mert na.... nem lehet azokat a tűzijátékokat figyelmen kívül hagyni.

Azt következett Dominic Dulley: Repeszholdja, és azt hiszem, a bejegyzésemben minden benne van. A keresés egy jó szélhámos-regény után folytatódik! (Remélem, jövőre megtalálom.)

Tegnap, november 30-án, reggel sikerült a végére érnem a hónap legjobb olvasmányának, Lőrinczy Judit: Ingókövek regényének. Mint már többször írtam róla, ez volt a legrégebben vásárolt könyvem (még 2013-ból), ám ezúttal örülök, hogy nem olvastam el akkor: nem biztos, hogy képes lettem volna úgy értékelni, mint most. 
A történet Sztálingrád ostromát dolgozza fel, azon belül is négy ember szemszögéből ismerhettem meg, miként próbáltak túlélni (német és szovjet oldalon). Két apróság volt csupán, amiért nem adtam neki teljes öt csillagot, azok pedig 1.) a befejezés, amit én ennél sötétebben képzeltem el, 2.) pár gondolat túl repetitív volt - főleg a könyv második felében. 
Ettől függetlenül viszont kiváló olvasmány volt, amiről napokig megállás nélkül beszéltem idehaza.

Aktuális olvasmányok


   

Ray Bradbury: Stories Volume 1.
Haladás: 312. oldal (+312 oldal)

Hogy miként éltem túl novembert a sok csalódást keltő könyv között? Nos, íme a válasz: elkezdtem olvasni Bradbury novelláit (100 novella van ebben a kötetben, ebből 35-t befejeztem). Mondanom sem kell, hogy továbbra is a végletekig imádom Bradburyt és azt a csodálatos elméjét és szívét. A novellák többségét ugyan már olvastam magyarul, de ugyanúgy millió érzéssel töltöttek el, mint első olvasásra. 

Romsics Ignác: Magyar rebellisek
Haladás: 140. oldal (+140 oldal)

Kicsit megakadtam hónap közepén ezzel a könyvvel, de csak azért, mert ezt a rengeteg információt, amit itt kaptam, fel kell dolgoznom. Romsics ebben a tanulmánykötetben is részletekbe menően, több forrást felhasználva mutatja be az egyes lázadó (társadalmi) csoportot, azok céljait és sorsukat. Bevallom, alig várom, hogy elérjünk a területemre, a 20. századi eseményekhez. 

Tervek


December 1-je van, ám már sikerült egy könyvet befejeznem (tény, hogy nem volt nehéz, de mégiscsak haladás)!

1. Regények

   

Mivel van már két aktuális olvasmányom, nem akartam túltervezni magam, hiszen van egy olyan mániám, hogy december 31-re be akarom fejezni az összes aktuális olvasmányomat, és január 1-jén friss lappal indulni.

J. D. Barker: A hatodik éjszakát már el is kezdtem olvasni, mert nincs olyanom, hogy megtartóztatás. Simán jó lett volna ez a könyv jövőre a sorozatfüggős kihívásomhoz, de ellen tudtam állni? Dehogy tudtam! Amint kivettem a dobozból pénteken, tudtam, hogy esélytelen, hogy 2020-ig várjak ezzel a könyvvel. Már csak azt nem tudom, mi lesz velem, mikor végzek a sorozattal, ugyanis nem találtam meg az utódját.

Isaac Asimov: Az űrvándor / Az aszteroidák kalózai könyv miatt főleg azért vagyok izgatott, mert még nem olvastam Asimovot. Születésnapomra megkaptam ugyan az Alapítvány-trilógiát, de azt csak jövőre tervezem olvasni. Nagyon izgatott vagyok, bár nem emlékszem, miről szól ez a sorozat. (Jöhetnek a kövek.)


2. Képregények

      

 December a különböző megjelenéseknek köszönhetően úgy alakult, hogy három képregényt is olvashatok. Ebből az elsőt, Noelle Stevenson: Nimona kötetét már be is fejeztem. Imádtam. 

A másik két képregény, Neil Gaiman: Death és Sandman - Az álmok fejedelme gyűjtemény 2. kötet, megjelenését már tűkön ülve vártam, és amint megláttam a kiírást, hogy előrendelhetők, azonnal lecsaptam rájuk. Oké, kissé fáj a szívem, hogy mennyit elköltöttem két képregényre, de a Sandman sorozat különleges helyet foglal el a szívemben, s tudom, hogy sokszorosan meg fog ez térülni. 

A két Gaiman kötet amúgy azért is különleges számomra, mert ezekkel elértem a 40 vásárolt könyvet, s hivatalosan is le vagyok állítva a könyvvásárlásokkal. Nagyon furcsa érzés, mert természetesen most van mindenhol akció, én pedig inkább meg se nyitok semmit, nehogy véletlenül találjak valamit, amit akarnék. 
(Emellett készüljetek, mert hamarosan érkezik egy bejegyzés a 40 vásárolt kötetemről. ;) ) 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése