2014. február 16., vasárnap

Ally Carter: United We Spy

"Mi is a Gallagher Lány?
Zseni, tudós, hősnő, kém... a Gallagher Lány az, ami lenni akar."

Sorozat: Gallagher Girls #6 (Cammie, a kaméleon #6)

Cammie és barátai végre tudják, miért vadászik rá a a Cavan Köre. Most a lányoknak és Zachnek meg kell találniuk a Kör elit tagjait, hogy megállítsák a készülő mestertervüket, amellyel nem csak Cammie, de az országa életét is örökre megváltoztatnák.


A Strikeforce befejezése után újabb szívfájdalmat okoztam magamnak, mikor befejeztem Ally Carter: Gallagher Girls sorozatát. A sorozatot 2011. augusztusában kezdtem el olvasni, és egyből beleszerettem a kémek világába, a történetbe, és legfőképp a karakterekbe. És ez a szerelem kitartott a következő öt könyvön keresztül is.

De nézzük a United We Spy-t részletesebben.

Az ötödik rész egy kisebb pszichothrillerrel (YA-sítva persze) ért fel, ez pedig kifejtette hatását a hatodik részre is: az a humoros alaphangulat, amely a korábbi részeket jellemezte, és amelyik a harmadik résztől kezdve fokozatosan kevesebb hangsúllyal bírt, most szinte teljesen eltűnt. Ugyanúgy voltak humoros riportok egy-egy fejezeten belül, de alapjában véve jóval szomorúbb és komorabb lett a regény. Természetesen ezt a viszonyítást a korábbi részekhez képest teszem - azért nem vált egy depresszív sorozattá.
Viszont kétségkívül kijelenthetem, hogy a United We Spy rengeteg érzelmet közvetített, mind pozitív, mind negatív jellegűeket. És! Mindezt az írónő teljes hitelességgel ábrázolta. Már ezért is kedvenc könyv lett számomra.

"- Minden rendben lesz.
A kémkedésről tudni kell, hogy néha csak a hazugságaid vannak. Megvédik az álcádat és megőrzik titkaidat. És ebben a pillanatban hinnem kellett abban, hogy igazat mondott, még ha minden tény az ellenkezőjét is bizonyította."

A könyv története hihetetlen volt! Egyrészt teljes mértékben kitágult a színtere (fülszövegben is olvasható, hogy globális problémával kell szembenéznie kémeinknek), másrészt rengeteg eseményt beletuszkolt az írónő - volt itt minden, amivel egy kém szembenézhet. Emellett rá kellett jönnöm, hogy annyi kis történetelemre nem figyeltem fel a korábbi kötetekben - ugyanis most több jelentéktelennek tűnő elem fontos szerepet kapott, én pedig csak kapkodtam a fejem, hogy Te. Jó. Ég! Erre egyáltalán nem gondoltam.

Emellett, habár sejtettem, milyen befejezést szán az írónő, mégis többször  meglepődtem az események alakulásán! Mármint alapból rengeteg minden történt, de ezek úgy lettek csavarva, hogy csak kapkodtam a fejem! Mindenesetre ez volt a legösszetettebb rész történetileg - utólag nehezen hiszem el, hogy ennyi minden belefért ebbe a kicsike könyvbe.
Azt mondjuk hozzá kell tennem, hogy 1-2 dolog azért már tényleg túl-túl-túl volt, de összességében nem zavart, hiszen a sorozat egyik velejárója ez a néha túlzásba esés.

A karakterek voltak a legjobb részei ennek a regénynek. Sőt az egész sorozatnak. Hatalmas öröm volt látni, hogy a részek folyamán hogyan változnak, nőnek fel a kedvenc szereplőim: az első kötetben még aranyos kislányok voltak, akik túl kíváncsiak, és nem kicsit szeleburdiak; a hatodik részre viszont mindannyian megkomolyodtak, megtapasztalták az élet sötétebb oldalát, és ez nyomot hagyott mindannyiukon. A legfeltűnőbb változás Cammieben ment végbe, amit a könyvben meg is említ (imádom, hogy tudatában van ennek a fejlődésnek).
Ezzel természetesen nem akarok senkit elriasztani - Cammie sem fordult ki önmagából, még mindig megvan az a "bája", mint a korábbi kötetekben. Csak a valóság beköszönt, és nem múlt el nyomtalanul.

A romantika, jaj, a romantika. Mert amellett, hogy meg kell menteni a világot, és magunkat, fel kell dolgoznunk az elmúlt félév eseményét, egy cseppnyi romantikára így is van idő. És én teljesen elvarázsolódtam! Az a komplexitás, amely a kapcsolatukat jellemzi: egyszer játékos, csipkelődős, másik pillanatban gyengéd, tele színtiszta érzelemmel. És ennek ellenére, ez az aspektus egyáltalán nem jelenik meg hangsúlyosan a regényben. Pedig én akartam még többet belőlük!

Szóval ennyi. Tudom, hogy nagyjából csak két évig volt az életem része a Gallagher Akadémia és a Gallagher lányok, mégis nagyon megszerettem őket. Imádtam a sorozatot a legelejétől kezdve, mikor Cammie még Josh-sal próbálkozott, és egészen egyszerű volt az élete. És azért olyan megható, hogy abból az ártatlan kislányból hova nőtt. Azt hiszem, csak annyit mondanék, hogy nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettem ezt a sorozatot, és egy kicsit én is kém lehettem.


Könyv adatai
Eredeti cím: United We Spy (2013)
Kiadó: Disney-Hyperion
Oldalszám: 296

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése