2016. június 5., vasárnap

Michelle Hodkin: The Evolution of Mara Dyer - Mara Dyer változása

"Azt mondta, hogy ha igazán szeretném Noah-t, akkor elengedném.
Azt kívántam, bárcsak eléggé szeretném őt ahhoz, hogy le tudjak mondani róla."


Sorozat: Mara Dyer #2


Mara Dyer valaha úgy gondolta, hogy maga mögött hagyhatja a múltját. Nem menekülhet előle.
Azt hitte, talán csak képzelte az összes problémáját. Nem képzelődött.
Biztos benne, hogy mindazok után, amin keresztülmentek, a fiú, akit szeret, már semmit sem titkol előle. Nagyon téved.






Mara Dyer különleges hangulatú története visszatér! A Könyvmolyképző Kiadó a Könyvhétre hozza el nekünk a folytatást, mi pedig már június 5-től elindulunk vele turnéra. Méghozzá hat állomáson keresztül követhetitek, miként éltük meg az újabb megdöbbentő kalandot.
És ha ügyesek vagytok, a 3 példány egyikét is megnyerhetitek a könyvből.

Tavaly tavasszal olvastam a Mara Dyer sorozat első kötetét, amely már az első oldalakkal belopta magát a szívembe. Imádtam a kiszámíthatatlanságát, a rejtélyt és természetesen Noaht. Lehet ezt a fiút nem kedvelni? Szerintem sem. Mivel az első rész óriási függő véggel ért véget, alig vártam, hogy olvashassam a folytatást. Ugyan eltelt egy év, de azt kell mondanom, megérte a várakozást.

Nancy barátném említette már nekem, hogy a sorozat második része jobb, mint az első, de a második részes sztereotípiák miatt nem igazán hittem neki. Pedig mennyire igaza volt! A Mara Dyer változása még tovább fokozta az izgalmakat. Már a legelső oldalaknál magával ragadott a történet.

Imádtam, hogy a főszereplő megbízhatatlan narrátor, mivel emiatt folyamatosan kételkedtem a szavahihetőségében. Ezen az sem segített, hogy egy elmegyógyintézetben láttam őt először. Ha racionálisan gondolkodtam, őszintén szólva, nagyon sántított a legtöbb története, és valahol meg tudtam érteni a családja reakcióját (különösen azok után, ami kiderült az egyik felmenőjéről). Számomra ez a teljes bizonytalanság volt a legizgalmasabb, leglebilincselőbb aspektusa ennek a regénynek. Azért szomorú volt arról olvasni, hogy mennyire nem támaszkodhat Mara a családjára, akik mindennél jobban szeretik őt. Nem tudom, én mit tennék hasonló helyzetben, és bele se akarok gondolni, mert túlságosan rémisztő.

Az írónő ebben a részben a mentális betegségeket helyezte középpontba. Tetszett a témaválasztás, kiválóan illett a történethez is, de úgy éreztem, hogy a diverzitásban minden páciens más és más mentális betegséggel küzdött, ráadásul azok elég extrém módon nyilvánultak meg náluk. Ezt kissé túlzásnak éreztem, és nem is annyira nyerte el a tetszésemet. Megfigyeltem már elmegyógyintézetekben játszódó könyvekben, hogy a főszereplő mindig úgy mutatja be magát, mint akinek semmi baja, míg másokat őrültnek nyilvánít. Ez a, mondhatni, klisé ebben a regényben is megjelent, ám itt nem volt annyira zavaró, ugyanis nem párosult lenézéssel.

A másik ilyen klisés pont a „főszereplő hazudik a pszichiáternek állapotfelmérésen, az pedig elhiszi” volt, ami miért? Mondjuk már azt sem értem, hogy miért van egy sztenderd pszichiátertípus, amely a legtöbb hasonló témájú YA könyvben megjelenik ugyanolyan leírással. Úgy értékelném, ha nem lenne ennyire megkérdőjelezve az orvosok kompetenciája.

Ezt leszámítva nagyon tetszett a történet, amelynek kiszámíthatatlanságát Mara megbízhatatlansága adta legfőképpen. Ráadásul a mostani kötetben kaptunk egy „azelőtt” részt, amely igencsak meglepett a helyszínválasztásával. És erről nem is írok többet, csak annyit, hogy végül nagyon érdekesnek találtam ezt a szálat.

A karakterek iránti érzéseim nem változtak; még mindig imádok mindenkit. Marat továbbra sem tudtam teljesen kiismerni, ezért őt tartottam a legérdekesebb karakternek. Teljesen megértettem a bizonytalanságát, a félelmeit és a döntéseit is. Azért elszomorított, hogy ennyire elszigetelte magát mindenkitől, ugyanis neki pont, hogy megértésre lett volna szüksége.

Noah, kicsi Noah. Vele kapcsolatban végig azt éreztem, hogy valami nagyon fontosat nem veszek észre – amely gyanúmat a fülszöveg is erősítette. Ettől függetlenül annyira aranyosnak találtam továbbra is. Na, nem tehetek róla, nem tudok leszokni Noah Shaw-ról!

Mara és Noah románca kemény időt élt meg ebben a részben, de azért megvolt köztük a kémia. Azt sajnáltam, hogy bár akadtak igen szenvedélyes jelenetek, ezúttal nem tudtam átérezni őket. Valószínűleg ez azért volt, mert a történet annyira lekötött, illetve Mara állapotát is olyan súlyosnak éreztem, hogy nem értettem, miért kell a romantikát erőltetni.

Mindent összevetve imádtam a második részt (még jobban, mint az elsőt). Izgalmas, pörgős, néhol nyomasztó és helyenként a horror határát súroló történet mellé szerethető karaktereket kaptam, akiknek igenis érdekelt a sorsa. Most már csak az a kérdés, hogy miként fog ez az egész véget érni?




Könyv adatai
Eredeti cím: The Evolution of Mara Dyer (2012)
Kiadó: Könyvmolyképző (2016)
Oldalszám: 512

Nyereményjáték


Ezúttal nem lesz túl nehéz a dolgotok a nyereményjátékban.
Az első részből már ismerős lehet ouija tábla. Úgy döntöttünk, mi is kérdezünk tőle! De nem áruljuk ám el, mit - mindenesetre a turné minden állomásán megtaláljátok a kapott válasz egy betűjét. De vigyázat! A tábla kicsit kótyagos volt, így a betűk összekeveredtek, nektek kell rájönnötök, pontosan mit is üzent.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.





További állomások


06/05 - Always Love a Wild Book
06/07 - CBooks
06/09 - Deszy könyvajánlója
06/11 - Sorok Között
06/13 - MFKata Gondolatai
06/15 - Kelly & Lupi olvas

1 megjegyzés: