"Ha egyvalamit megtanultam az életben, hát az az, hogy a becsület csupán bajt hoz az ember fejére."
Sorozat: Öregkabátosok #1
A király halott. A rendet feloszlatták. Az ország szétesőben. A munkaadónkat pedig megölték… De esküszöm, nem mi voltunk!
Tristia királya halott. Egykor az országot törvénytudó elit harcosok, az uralkodó Öregkabátosai járták, hogy fenntartsák a rendet, amíg szélnek nem eresztették őket. Falcio Val Mond és két vándorbíró társa, Kest és Brasti ezekben a zűrzavaros időkben testőrként biztosítanak kíséretet egy nemes úr számára, aki viszont nem hajlandó kifizetni őket. Már csak akkor lehetne rosszabb a helyzet, ha megbízójuk holtan feküdne a padlón, miközben a tettes a gyanút rájuk terelő bizonyítékokat helyezne el a gyilkosság helyszínén. De… várjunk csak! Hiszen pontosan ez is történik!
Eközben a világ legromlottabb városában összeesküvést szőnek a trón megszerzéséért. A gondosan megtervezett gyilkosságsorozatot egy árván maradt kislány halála zárná le, romba döntve mindent, amiért a három jóbarát korábban küzdött. Ám ahhoz, hogy betartsák Paelis királynak tett végső ígéretüket, és utolsó küldetésükként leleplezzék a cselszövést és megmentsék a lány életét, újra egyesíteniük kell az Öregkabátosokat. Ebben a harcban kizárólag legendás kabátjukra és kardjukra támaszkodhatnak: a nemesek zsarnokká, a lovagok haramiákká lettek, ők pedig egyedül az árulók pengéjében bízhatnak.
Egy újabb fantasyvilágba kalauzolunk titeket egy három állomásos turné keretein belül. Az állomásokon megismerhetitek Falciót és két társát, valamint az is kiderül, miért öreg a kabátjuk. Tartsatok velünk, mert a szokásos posztok mellett természetesen nyerhettek is.
Sebastian de Castell Az áruló pengéje regényével Goodreadsen ismerkedtem meg. Akárhányszor high fantasyt olvastam, ezt a kötetet ajánlotta az oldalsávban. Úgyhogy gondoltam, adok neki egy esélyt, ha már lépten-nyomon szembejött velem, ráadásul még magyarul is megjelent.
Sokkal hosszabb időnek érződött ennek a regénynek az elolvasása, mint amennyi a valóságban volt – ami már jelzi, hogy nem alakult valami fényesen a kapcsolatunk.
Olyan volt ennek a könyvnek az olvasása, mintha egy hullámvasúton ültem volna – némely részt kifejezetten élveztem, majd egy pár oldallal később azt hittem, sosem ér véget a könyv. Majd kezdődött minden az elejéről.
Úgy érzem, hogy leginkább az írásmód zavart – amiről nem hittem volna, hogy ennyire betesz az olvasási élményemnek. Először is, ugyanazokkal a frázisokkal dobálózott a szerző, ami hozzájárult ahhoz, hogy repetitívnek érezzem a könyvnek. Akadtak részek (több, mint szerettem volna), aminél meg mertem volna esküdni, hogy egyszer már olvastam.
Aztán a csaták leírása – alapvetően egyes párbajokat és harcokat részletgazdagon írt le, amelyről érződött, hogy az írót érdekli a téma és alaposan utána is nézett. Emellett segített abban is, hogy úgy érezzem, én vagyok, aki a pengét forgatja, aki kikalkulálja a szükséges szöget, a csapás erejét, stb. Kár, hogy a legtöbb harc közel ugyanúgy zajlott le, és az ötödiknél kissé hatását vesztette a dolog. Persze nem lehet minden harc egyedi, mert végül is az első szabály a lényeg; de akkor legalább ne ugyanazokkal a szavakkal lett volna leírva az egész, és ne ugyanazokat a mozdulatokat emelte volna ki (vagy ne ugyanolyan részletességgel mutatta volna be az egészet). Az sem segített, hogy néha úgy éreztem, mintha egy tankönyvet olvasnék a harc művészetéről.
A kivágásoknak sem örültem túlságosan, tekintve, hogy pont azok a történések és harcok maradtak ki a könyvből, amelyek igazán érdekeltek volna. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy alapvető információkat nem osztott meg velem az író, amitől kissé kidolgozatlannak érzem az egész regényt. És tudom, ez sorozat, és még van három kötete, amiben választ adhat a kérdéseimre – csak ezúttal nekem igenis lényegi információk hiányoztak, amelyek hozzájárultak volna a regény olvasási élményéhez.
Ebből kifolyólag az író fel sem keltette igazán az érdeklődésemet a világ és a szereplők sorsa iránt. Úgyhogy jelenleg nincs motivációm arra, hogy folytassam a sorozatot.
De hogy ne csak rosszakat írjak róla, azért nem a semmire adtam 3,5*-ot.
Akadtak ugyanis pillanatok, amikor a könyv elfeledtette velem minden problémáját. Ilyenek voltak a kedvenc szereplőm, Kest, jelenetei. Nagyon megkedveltem őt, és szeretnék többet megtudni róla (például a motivációit, és hogy mi történt egy bizonyos harcban).
Történetileg is vannak igen erős pillanatai a könyvnek – több fordulattal is találkoztam, amire nem számítottam, így ez határozottan pozitív.
A kötet legjobb eleme mégis maguk az Öregkabátosok – a történetük, eszmerendszerük, minden velük kapcsolatban. Castio által már szereztem egy stabil alaptudást róluk, de kíváncsi lennék, hogy a többiek miként viszonyulnak az Öregkabátos létükhöz (kicsit behatóbban, mint ahogy a regény kitért rá).
Mindent összevetve úgy érzem, ez a regény kissé alulmúlta a lehetőségeit. Megvoltak a kiemelkedő pillanatai, de egyrészt érződött, hogy bevezető kötet, másrészt nem találtam olyan elemet, ami arra ösztönözne, hogy még inkább elmélyedjek ebben a világban. Csalódott vagyok, mert nagyon sokan szerették ezt a regényt, és jó lett volna, ha én is közéjük tartozom. Majd legközelebb.
Könyv adatai
Eredeti cím: Traitor's Blade (2012)
Kiadó: Fumax (2017)
Oldalszám: 389
Nyereményjáték
Minden állomáson találtok majd egy-egy jellegzetes kabátot, a rafflecopter megfelelő sorába pedig azt kell majd beírnotok, ki viseli a ruhadarabot.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
További állomások
06. 28. Always Love a Wild Book
06. 30. Bibliotheca Fummie
07. 01. Függővég
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése