Hétvégi Olvasónapló (114) A read-a-thon szezon vége

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.

Ma éjfélkor ér véget a Tome Topple Read-a-thon, azaz most egy időre vége a read-a-thonoknak számomra is. Nem semmi volt ez a 2,5 hét - remek motivációt nyújtott mindkét read-a-thon az aktuális listám és a könyvtári könyveim listájának csökkentésében, úgyhogy elégedett vagyok. 

Ezt leszámítva visszatértem a szürke hétköznapokba - kivéve hétvégén. Azt a Balatonon töltöttem a legjobb barátnémmal, és annyira jó volt! Már nem találkoztunk pár hónapja, és hiányzott nagyon. "Megismerkedtünk" Charminggal, fürdőztünk, piacoztunk, és rengeteget sétáltunk. Bár nem sok alvásra volt lehetőségünk, de abszolút megérte egy kis kialvatlanság. *-*

A héten olvastam

Ugyan "csak" egy regénnyel végeztem a héten, de az egy féltégla volt. Brandon Sanderson: The Final Empire-ja kikészített, annyira jó volt! Nem vált még kedvenccé, de azt már most tudom, hogy el akarom olvasni Sanderson fantasyjeit, mert wow! Nem semmi világokat teremt az író! Gyakorlatilag minden megvolt benne, amibe bele lehet zúgni olvasóként. Nemsokára folytatom is a sorozatot, csak előtte megírom róla a bővebb, remélhetőleg kissé koherensebb, bejegyzésemet róla. 

Aktuális olvasmányok

      

Simon Sebag Montefiore: The Romanovs
Haladás: 263. oldal

Igen, végre előszedtem az én kis orosz töris könyvecskémet, és majdnem 100 oldalnyit haladtam is benne a héten. Remélem, ezt a tendenciát tartani fogom a jövőben is, és idén azért még kivégzem a kicsikét. Mostanra eljutottam Paul uralkodásáig, a 18. század utolsó éveihez. Még mindig bulváros, de jól bemutatja, milyen szövevényes volt az orosz arisztokrácia élete.

Josh Malerman: A végzet tébolyult kereke

Haladás: 141. oldal

Tegnap kicsit elengedtem a Tome Topple Read-a-thont már, mert szerettem volna olvasni valamit, amivel gyorsabban lehet haladni. Ez lett az utolsó olvasatlan Malerman regényem. Kicsit vegyesek az érzelmeim azonban - vannak jó elemei, de valami zavar benne. Majd meglátjuk - egyelőre nagyon kíváncsi vagyok arra, mi is folyik itt, és hogy jutott a szereplőnk oda, ahova.

Catherynne M. Valente: The Melancholy of a Mechagirl
Haladás: 14. oldal

Ma hozta a postásunk ezt a gyönyörű gyűjteményt, én pedig néztem, nézegettem, és azon kaptam magam, hogy már olvasom is. Amúgy is rövid kis könyv, úgyhogy nem oszt, nem szoroz. Annyira jó Valentét olvasni!

Tervek

      

Most, hogy véget ér a Tome Topple read-a-thon, vissza is térek a könyvtári könyveim pusztitásához, beleérte John Scalzit! Igen, igen, azt a sorozatot még a nyár vége előtt be szeretném fejezni, ha már így belehúztam a dologba. 

Ó, és most látom, hogy Agave kiadós hetem lesz, ha mind a három szépség előkerül.

Ezek mellett még van 2 nagyon "talán" jelöltem. Mindkét regény augusztusi megjelenés, és mindegyik különleges a maga nemében. Az elsővel már találkozhattatok a várólistára rovatban (kelet-európai misztikus lények történetei), a Reincarnation Blues pedig elég fura volt ahhoz, hogy be akarjam próbálni.