A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.
Boldog pénteket Dearies! Ha egy dallal össze lehetne foglalni a hangulatomat, EZ lenne az. Elég random, de valahogy illik. Tényleg, hallottátok az új Taylor Swift dalt? Az éles váltás enyhe kifejezés rá, de őszintén szólva, én más előadónál jobban el tudnám képzelni ezt a dalt.
Szóval, ez a hét. A hétvégét a Balatonon töltöttem. Nagy szerencsénk volt, mert bár hétvégére lehűlést mondtak, szombat éjjel volt egy vihar, vasárnap viszont ismét meleg volt. Úgyhogy rengeteg időt töltöttünk a parton - ami tökéletes volt! Emellett átmentünk a BB fesztiválra - itt másodszorra jártam, így már teljesebb az élményem. Nagyon finom borok voltak, de legjobban a borkülönlegességek - mézbor, málnabor - tetszettek legjobban. Ó, és persze a banánsör, amit ki kellett próbálnom. Végül vasárnap este még megnéztük a tűzijátékot a Balaton parton, majd megkóstoltuk az ország tortáját (amiből valaki készíthetne egy egészet, mert egek, nagyon-nagyon-nagyon finom volt!).
A héten ismét visszatértem a régi kerékvágásba, úgyhogy alig olvastam. Helyette - hosszas rákészülés után - elkezdtem játszani a Darkest Dungeonnel, ami kedvenc lett. Most mondjuk azzal kell foglalkoznom, hogy ne az egész szabadidőmet áldozzam rá.
Úgyhogy nekiálltam egy nagytakarításnak az emeleten. Húúúúúú. Ha eltűnnék, maga alá temetett a sok holmi, ami ott volt. De már látható eredményt értem el, amiért nagyon büszke vagyok magamra! Ha megírtam a posztot, megyek is vissza, hogy jussak is valamire még ma.
A blog kicsit háttérbe került hét közben, pedig szerdára terveztem egy bejegyzést. Viszont nem hagyom veszendőbe a dolgot, így hétvégén mindkét napon teszek ki valamit. Mert nem hagyom, hogy minden boruljon emiatt.
Amúgy nagyon sok ötletem van ismét a blogra, amiket tervezek minél előbb megvalósítani. Remélem, jövő hónapban már elkezdhetem őket.
A héten olvastam
Még csütörtök este a Balatonon fejeztem be Josh Malerman: A végzet tébolyult kerekét. Hétvégén tervezem róla a hosszabb posztot, de elöljáróban annyit, hogy ez a Malerman könyv tetszett legkevésbé - mégpedig a vége miatt. Annyira ellaposodott, hogy az egész regényre kifejtette a hatását visszamenőleg. Eredetileg 4*-ban gondolkodtam nála, de a távolság még ront az élményen. Pedig voltak nagyon jó pillanatai, de annyival többet ki lehetett volna hozni belőle.
Egy klasszikussal folytattam a sort - Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek lett a parti olvasmányom. Ezzel igen komoly hiánypótlás történt meg. A kötet fénypontja egyértelműen a Fahrenheit 451 lett, ami nem véletlenül vált igazi klasszikussá. Engem is elgondolkodtatott, és komoly beszélgetéseket eredményezett.
És igen... visszatértem a Vének háború világába. John Scalzi: A lázadás hangjait is sikerült ledarálnom. De komolyan... daráltam. Epizodikus felépítésű volt, ami a klasszikus "bármikor le tudom tenni... csak még egy epizódot elolvasok" esethez vezetett. Tartottam attól, hogy mivel új szereplők kerülnek középpontba, már nem élvezem úgy a történetet, de óóóó, dehogyisnem! Ráadásul micsoda függővége lett!
Aktuális olvasmányok
Visszakerültem a "túl sok aktuális olvasmány" állapotba. De nem az én hibám... tényleg. Miért lenne az enyém?
Catherynne M. Valente: The Melancholy of a Mechagirl
Haladás: 75. oldal
Volt már veletek olyan, hogy azt hittétek egy rövid könyvről, hogy ez seperc alatt megvan, majd egyszerűen nem haladtatok vele semmit? Mert velem pont ez történt. És nem azért, mert rossz lenne - pont az ellenkezője. Érzelmileg nagyon megvisel ez a kötet, és most nem pont ebben a hangulatban vagyok, így egyszerűen képtelen voltam gyorsabban haladni.
John Scalzi: Árnyékszövetség
Haladás: 47. oldal
Ki lepődött meg, hogy itt is John Scalzi bukkant elő? Folytatnom kellett a sorozatot - bár nem számítottam arra, hogy ismét egy új szereplő fejébe kerülünk. (Úúúúú, bad pun...egek!)
Érdekes az új szereplő is, de ami még fontosabb: TUDTAM! TUDTAM, HOGY EZ A HELYZET! Végre nem tudott teljesen orromnál fogva vezetni Scalzi.
Abigail Roux: Touch & Geaux
Haladás: 32. oldal
Tegnap este kezdtem el a Cut & Run 7. részét, mert kellett valami szuperkönnyed. Kíváncsi vagyok, mi fog történni ebben a részben. Egyelőre örülök, hogy újra Ty-jal és Zane-nel tölthetek el egy kis időt.
Tervek
Szokás szerint a célom az aktuális olvasmányaim számának csökkentése. Persze azért találtam magamnak egyéb olvasnivalót is. Egyrészt a legújabb Courtney Stevens regényt, ami most jelent meg. Tőle tavaly olvastam először az akkori új megjelenését, így kíváncsi vagyok erre is.
A másik jelöltemet múlt hétről hozom át, Ted Chiang novelláit szeretném már elkezdeni - olyan régóta néz rám. Majd, ha végeztem Scalzival, ezzel a könyvvel fogom folytatni a sort.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése