A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.
Ezt a hetet legkönnyebben úgy lehetne összefoglalni: túl sok érzelem. Több esetben nem jó érzelmek. Például, mikor jót akartok, és arra azt a reakciót kapod, hogy bolond vagy. Vagy, mikor kavar valaki körülötted, és egy számodra fontos ember bedől neki.
De volt itt felkérés keringőre is.
Ez utóbbit nem tudom kategóriába sorolni. Viszont történtek jó dolgok is - a diákjaim például fantasztikusak, imádom őket. Meg sokat dolgoztam itthon, gyakorlatilag kész vagyok a kertben (őszi betakarítás is on).
Ó, és képzeljétek, a héten befejeztem egy újabb képet a Pusheen színezőből. Mivel az előző oldalról átütött a fekete háttér, így eldöntöttem, hogy ez lesz a sötét oldal, ahol fagyit lehet kapni. Habár nem számítottam rá eleinte, de végül egészen tetszett ez a megoldás. Főleg a áttér sikerült jól - azt tegnap készítettem el. De éljen, éljen, éljen!
A következő képnél már tudom, mit akarok csinálni, remélem, úgy is fog sikerülni, ahogy elképzeltem.
Emmelett a héten 4 könyv is érkezett. Tegnap jött meg recenzióba Bödőcs Tibor: Addig sem iszik műve, amibe már bele is kezdtem.
Hétfőn pedig az egyik Awesomebooksos rendelésem:
- Brandon Sanderson: The Way of Kings I.
- Nova Ren Suma: The Walls Around Us (keménykötés)
- Chris Colfer: A Grimm Warning (keménykötés)
Annyira gyönyörűek! Mindig elfelejtem, mennyire szépek tudnak lenni a keménykötésű könyvek élőben. Még nagyobb kedvem van olvasni őket. :)
A bejegyzés írása közben megérkezett a postás, és a legutóbbi rendelésemet hozta meg:
- Brandon Sanderson: Words of Radiance (a teljes... UK kiadásban... hatalmas! És nagyon nehéz!)
- Elizabeth Wein: Rose Under Fire
- Scott Westerfeld - Margo Lanagan - Deborah Biancotti: Zeroes
Ez gyönyörű lesz!
A hétvége folyamán befejeztem Marie Rutkoski: A nyertes trilógiáját. Szombaton a második részt, aztán vasárnapra már a harmadikat is. A nyertes bűnéről már ki is került a véleményem (ha érdekel a könyv, nézzetek rá, mert meg is lehet nyerni most!). A zárórész szintén tetszett, de nem tartom a legjobb utolsó résznek - kicsit kifulladt végszóra a sorozat. Tudjátok, hogy az írónő mennyire épített fel valamit? Nos, ennek a lufinak a kipukkasztása hiányzott. De azért nagyon örülök, hogy befejeztem a sorozatot - azzal a függővéggel nem tudtam volna mit kezdeni; illetve több időt tölthettem a kedvenckéimmel.
Amúgy nem azért, hogy hátba veregessem magam, de mostanában egész jól megy ez a sorozatbefejezősdi! Idén már a 12. sorozatomat zártam le! Emellett 10 sorozatot kezdtem, amit folytatni is akarok, és nem olvastam végig azonnal (mint Chimát vagy Scalzit). Úgyhogy ez egész jó arány, nem?
Rengeteg sorozatom van egyébként még mindig (szám szerint 54), de volt ez a szám magasabb is. Tény, jó pár sorozatot félbehagytam idén is, de csökken is lassanként a számuk. Igyekszem azokkal haladni, hogy ne múljon el az érdeklődésem irántuk. Mert bizony jó pár YA sorozatommal ez történt. Vagy történik - mert vegyük például Julie Kagawa: The Immortal Rules könyvet: imádtam anno, de pár évig nem folytattam, és voilá. Nem érzek késztetést, hogy folytassam. Pedig fogom, mert ragaszkodom ehhez a sorozathoz! Ugyanakkor picit piszkál, hogy te-te... laza 5 év telt el, hogy elolvastad az első részt... nem kéne, mondjuk, teszem azt, folytatni?
Ördögi kör. Ezért érdemes a sorozatokat olyan hamar elolvasni, amilyen hamar csak lehet. Igen, ez a verdikt.
Já! Mindennel haladtam kb., amivel csak haladni lehet. :) Bár tény, hogy nem valami sokat.
Ursula K. Le Guin: A rege
Haladás: 22. oldal
8 oldalnyit haladtam csupán, így nem igazán alakult ki a véleményem - azon túl, hogy az írónő gyönyörűen ír!
Kim Stanley Robinson: New York 2140
Haladás: 294. oldal
Dearies, én szerelmes vagyok ebbe a regénybe. Majd letört a kezem, de képes voltam még a buszmegállóban is ezt olvasni, annyira érdekel! Tény, hogy nem haladok vele gyorsan, viszont ez nem is az a könyv, amin csak úgy átszáguld az ember. És ezt élvezem leginkább - hogy értéket ad, elgondolkodtat, ugyanakkor fenntartja az érdeklődésem.
Kim Stanley Robinson zseniális író, és dearies, úgy örülök, hogy elkezdtem ezt a könyvet!
Kerstin Gier: Silber - Az álmok harmadik könyve
Haladás: 24. oldal
Szerintem már végeztem volna ezzel a regénnyel, ha nem úgy kezdődik, ahogy. Az írónő ugyanis úgy indított, hogy az egyik általam utált trope-t bedobta a romantikus kapcsolatba; mindezt humorforrásként, és nem. Annyira elvette a kedvem a könyvtől, hogy azóta elő sem kapartam.
Azért ráveszem magam, hogy adjak újabb esélyt a könyvnek, hiszen mégiscsak imádom a sorozatot, de ez borzalmas indítás volt.
Bödőcs Tibor: Addig se iszik
Haladás: 52. oldal
Biztos vagyok benne, hogy ezt a könyvet nem tudom teljességében értékelni; ahhoz ugyanis nagyobb szépirodalmi olvasottság kell, mint ami nekem megvan. Ettől függetlenül értékelendő, hogy még az általam olvasatlan szerzők stílusjegyei is tökéletesen kirajzolódtak a könyv lapjain.
Holnapután már leltár következik, úgyhogy a legfőbb tervek - kitaláljátok?
Az aktuális olvasmányaim számának csökkentése.
Persze tudjuk, hogy mennyire bírom megállni általában, hogy amint végzek egy könyvvel, elkezdjek egy újat. (Semennyire?) A fenti három jelölt közül fogom elkezdeni az egyiket - vagy legszívesebben mindegyiket.
Leginkább most a Dorian Gray képmására vagyok kíváncsi, amely 10 évvel ezelőtt (te jó ég, tényleg 10 éve olvastam először!) az egyik legmeghatározóbb olvasmányélménnyé vált számomra. Emlékszem, könyvtárból kölcsönöztem ki, és a mobilomba pötyögtem be belőle idézeteket, hogy mindig velem legyenek. Emellett ehhez a regényhez kötöm a szarkasztikus személyiségem megszületését is. :)
És, ha már emlékezek... emlékszem, mikor olvastam, és anyukám mennyire megdöbbent rajta. Nem számított arra, hogy ilyen "komoly regényt" fogok olvasni. :))
Hétfőn pedig az egyik Awesomebooksos rendelésem:
- Brandon Sanderson: The Way of Kings I.
- Nova Ren Suma: The Walls Around Us (keménykötés)
- Chris Colfer: A Grimm Warning (keménykötés)
Annyira gyönyörűek! Mindig elfelejtem, mennyire szépek tudnak lenni a keménykötésű könyvek élőben. Még nagyobb kedvem van olvasni őket. :)
A bejegyzés írása közben megérkezett a postás, és a legutóbbi rendelésemet hozta meg:
- Brandon Sanderson: Words of Radiance (a teljes... UK kiadásban... hatalmas! És nagyon nehéz!)
- Elizabeth Wein: Rose Under Fire
- Scott Westerfeld - Margo Lanagan - Deborah Biancotti: Zeroes
A héten olvastam
Ez gyönyörű lesz!
A hétvége folyamán befejeztem Marie Rutkoski: A nyertes trilógiáját. Szombaton a második részt, aztán vasárnapra már a harmadikat is. A nyertes bűnéről már ki is került a véleményem (ha érdekel a könyv, nézzetek rá, mert meg is lehet nyerni most!). A zárórész szintén tetszett, de nem tartom a legjobb utolsó résznek - kicsit kifulladt végszóra a sorozat. Tudjátok, hogy az írónő mennyire épített fel valamit? Nos, ennek a lufinak a kipukkasztása hiányzott. De azért nagyon örülök, hogy befejeztem a sorozatot - azzal a függővéggel nem tudtam volna mit kezdeni; illetve több időt tölthettem a kedvenckéimmel.
Amúgy nem azért, hogy hátba veregessem magam, de mostanában egész jól megy ez a sorozatbefejezősdi! Idén már a 12. sorozatomat zártam le! Emellett 10 sorozatot kezdtem, amit folytatni is akarok, és nem olvastam végig azonnal (mint Chimát vagy Scalzit). Úgyhogy ez egész jó arány, nem?
Rengeteg sorozatom van egyébként még mindig (szám szerint 54), de volt ez a szám magasabb is. Tény, jó pár sorozatot félbehagytam idén is, de csökken is lassanként a számuk. Igyekszem azokkal haladni, hogy ne múljon el az érdeklődésem irántuk. Mert bizony jó pár YA sorozatommal ez történt. Vagy történik - mert vegyük például Julie Kagawa: The Immortal Rules könyvet: imádtam anno, de pár évig nem folytattam, és voilá. Nem érzek késztetést, hogy folytassam. Pedig fogom, mert ragaszkodom ehhez a sorozathoz! Ugyanakkor picit piszkál, hogy te-te... laza 5 év telt el, hogy elolvastad az első részt... nem kéne, mondjuk, teszem azt, folytatni?
Ördögi kör. Ezért érdemes a sorozatokat olyan hamar elolvasni, amilyen hamar csak lehet. Igen, ez a verdikt.
Aktuális olvasmányok
Já! Mindennel haladtam kb., amivel csak haladni lehet. :) Bár tény, hogy nem valami sokat.
Ursula K. Le Guin: A rege
Haladás: 22. oldal
8 oldalnyit haladtam csupán, így nem igazán alakult ki a véleményem - azon túl, hogy az írónő gyönyörűen ír!
Kim Stanley Robinson: New York 2140
Haladás: 294. oldal
Dearies, én szerelmes vagyok ebbe a regénybe. Majd letört a kezem, de képes voltam még a buszmegállóban is ezt olvasni, annyira érdekel! Tény, hogy nem haladok vele gyorsan, viszont ez nem is az a könyv, amin csak úgy átszáguld az ember. És ezt élvezem leginkább - hogy értéket ad, elgondolkodtat, ugyanakkor fenntartja az érdeklődésem.
Kim Stanley Robinson zseniális író, és dearies, úgy örülök, hogy elkezdtem ezt a könyvet!
Kerstin Gier: Silber - Az álmok harmadik könyve
Haladás: 24. oldal
Szerintem már végeztem volna ezzel a regénnyel, ha nem úgy kezdődik, ahogy. Az írónő ugyanis úgy indított, hogy az egyik általam utált trope-t bedobta a romantikus kapcsolatba; mindezt humorforrásként, és nem. Annyira elvette a kedvem a könyvtől, hogy azóta elő sem kapartam.
Azért ráveszem magam, hogy adjak újabb esélyt a könyvnek, hiszen mégiscsak imádom a sorozatot, de ez borzalmas indítás volt.
Bödőcs Tibor: Addig se iszik
Haladás: 52. oldal
Biztos vagyok benne, hogy ezt a könyvet nem tudom teljességében értékelni; ahhoz ugyanis nagyobb szépirodalmi olvasottság kell, mint ami nekem megvan. Ettől függetlenül értékelendő, hogy még az általam olvasatlan szerzők stílusjegyei is tökéletesen kirajzolódtak a könyv lapjain.
Tervek
Holnapután már leltár következik, úgyhogy a legfőbb tervek - kitaláljátok?
Az aktuális olvasmányaim számának csökkentése.
Leginkább most a Dorian Gray képmására vagyok kíváncsi, amely 10 évvel ezelőtt (te jó ég, tényleg 10 éve olvastam először!) az egyik legmeghatározóbb olvasmányélménnyé vált számomra. Emlékszem, könyvtárból kölcsönöztem ki, és a mobilomba pötyögtem be belőle idézeteket, hogy mindig velem legyenek. Emellett ehhez a regényhez kötöm a szarkasztikus személyiségem megszületését is. :)
És, ha már emlékezek... emlékszem, mikor olvastam, és anyukám mennyire megdöbbent rajta. Nem számított arra, hogy ilyen "komoly regényt" fogok olvasni. :))
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése