"...bárki megkaphatja a saját egyszer-volt-hol-nem-volt és boldogan-éltek-amíg-meg-nem-haltak tündérmeséjét, de a kettő közti út az, ami miatt egy történetet érdemes elmesélni."
Sorozat: Mesék Földjén #2
„A Mesék Földje” már nem az a vidám hely, amire Alex és Conner Bailey a Kívánságvarázslat-kalandjukról emlékeznek: a Gonosz Tündér, aki megátkozta Csipkerózsikát, visszatért, hogy bosszút álljon, és a mesevilág rettegésben él.
Amikor a Gonosz Tündér mesterkedése Alex és Conner világát is eléri (elrabolják az édesanyjukat!), szembeszegülnek nagymamájuk utasításaival, és követik a Mesék Földjére, hogy megmenthessék őt.
Vajon a fanyalgó Piroska királynő, a törvényen kívüli kalandorok, Aranyfürt és Jankó, valamint régi kétéltű barátjuk, Breki segítségével Alexnek és Connernek sikerül megmenteniük édesanyjukat és a mesevilágot az eddig látott legnagyobb veszélytől?
Hol volt, hol nem volt két világ, amelyet egy ikerpár születése kapcsolt össze. Chris Colfer mesés sorozatának folytatása ismét elrepít minket a világba, ahol kedvenc meseszereplőink élnek. Szeptember 26-a és október 2-a között tartsatok ti is velünk, hogy megünnepeljünk A Gonosz Tündér visszatérésének megjelenését!
Tavaly jelent meg idehaza Chris Colfer A Kívánságvarázslat című regénye, ami azonnal az egyik kedvenc olvasmányommá vált. Emiatt nagyon vártam, hogy a folytatás is megjelenjen idehaza, és folytathassam az ikrekkel közös kalandomat a Mesék Földjének felfedezésében. Ha az összképet nézem, kijelenthetem, hogy tetszett A Gonosz Tündér visszatér, ugyanakkor bennem van az érzés, hogy ez a rész nem lett annyira kiemelkedő, mint az előző. Mégpedig a történet miatt.
De mi volt a gond? A második részben az ikrek visszatértek a saját világukba, ám szeretnének ismét visszajutni a Mesék Földjére – amit nem engedélyeznek nekik, hiszen odaát elszabadult a Csipkerózsikából ismert gonosz tündér, és rettegésben tartja őket. Nekem már ez nem annyira tetszett, mert a legtöbb két univerzumos történet második részében ez adja az alapkonfliktust. De miért? Úgyis tudjuk, hogy vissza fognak jutni oda valamiképp, különben mi értelme lenne az egésznek? Viszont erre rátesz még az is, hogy túlságosan sokáig húzta az író ezt a részt. Ha mondjuk 200 oldallal hosszabb lett volna a regény, akkor még meg is értettem volna, hogy ilyen sokáig tartott ez a rész. Így azonban a „lényegi” rész rovására ment.
Ugyanis amint eljutottunk a Mesék Földjére, túlságosan is felgyorsultak az események. Egyetlen lényegesnek tekinthető történés sem kapott annyi figyelmet, amennyit megérdemelt volna. Ettől egyrészt darabossá vált a történet, másrészt nem tudtam annyira beleélni magam a sztoriba, mint az első részben. Pedig izgalmakban nem volt hiány.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem szerettem ezt a kötetet. Ó, dehogyisnem! Chris Colfer zseniális író, így hiába bosszankodtam az arányokon, mégis élveztem az olvasást; egyszerűen lebilincselő volt, emellett nem lett lebutítva a szöveg, így még inkább el tudtam képzelni az egész világot.
A világot, amit még mindig a sorozat legnagyobb erősségének tartok. Chris Colfer ebben a részben is képes volt új oldalát megmutatni a Mesék Földjének. Érdekes, hogy a mesékből megismert alakok itt egy világban élnek, csak más-más birodalomban. Leginkább azonban azért rajongok ezért az univerzumért, mert lehetőséget kínál arra, hogy jobban megismerhessük a különböző szereplőket, illetve hogy más környezetben láthassuk őket, nem csupán a saját tündérmeséikben. Ezáltal egy újabb réteget kapott ezen szereplők személyisége.
Ebben a kötetben a hangsúly Piroskára helyeződött, akinek a személyiségét leginkább árnyalta a szerző. Kicsit furcsa megszokni, hogy ilyen jellemet írt Colfer mondjuk. Bár bevallom, a neve eredetének története egyáltalán nem tetszett – másságot bátran prezentáló regényben visszásan hat, amikor gúny tárgyává válik valaki azért, mert kilóg a sorból.
Az ikreket viszont nagyon szerettem. Mindketten értelmes, különleges gyerekek, akiket talán egy kicsit túlságosan is érettnek alkotott meg Colfer. Persze Conner néha követett el csínyeket, ám az érzelmi intelligenciájuk átlag feletti volt. Alex és Conner viszont együtt voltak igazán kiemelkedők. Mélyen megérintő volt olvasni az egymás iránti odaadásukról és a testvéri kötelékük erősségéről. Nagyszerűen kiegészítették és kiegyensúlyozták egymást.
Mindent összevetve, A Gonosz Tündér visszatér szolid folytatás lett. Nem ért fel az első részhez összességében, viszont megvoltak a maga erősségei – a világ, az érzelmek ábrázolása és a karakterek. A regényt, és a sorozatot azoknak ajánlom, akik szeretik a tündérmeséket, ugyanis azok számára igazi élmény lesz megismerkedni a kedvenc szereplői jövőjével. Én pedig kíváncsian várom, hogy egy ilyen lezárás után mit tartogat még Chris Colfer. Abban biztos vagyok, hogy valami varázslatosat.
Tavaly jelent meg idehaza Chris Colfer A Kívánságvarázslat című regénye, ami azonnal az egyik kedvenc olvasmányommá vált. Emiatt nagyon vártam, hogy a folytatás is megjelenjen idehaza, és folytathassam az ikrekkel közös kalandomat a Mesék Földjének felfedezésében. Ha az összképet nézem, kijelenthetem, hogy tetszett A Gonosz Tündér visszatér, ugyanakkor bennem van az érzés, hogy ez a rész nem lett annyira kiemelkedő, mint az előző. Mégpedig a történet miatt.
De mi volt a gond? A második részben az ikrek visszatértek a saját világukba, ám szeretnének ismét visszajutni a Mesék Földjére – amit nem engedélyeznek nekik, hiszen odaát elszabadult a Csipkerózsikából ismert gonosz tündér, és rettegésben tartja őket. Nekem már ez nem annyira tetszett, mert a legtöbb két univerzumos történet második részében ez adja az alapkonfliktust. De miért? Úgyis tudjuk, hogy vissza fognak jutni oda valamiképp, különben mi értelme lenne az egésznek? Viszont erre rátesz még az is, hogy túlságosan sokáig húzta az író ezt a részt. Ha mondjuk 200 oldallal hosszabb lett volna a regény, akkor még meg is értettem volna, hogy ilyen sokáig tartott ez a rész. Így azonban a „lényegi” rész rovására ment.
Ugyanis amint eljutottunk a Mesék Földjére, túlságosan is felgyorsultak az események. Egyetlen lényegesnek tekinthető történés sem kapott annyi figyelmet, amennyit megérdemelt volna. Ettől egyrészt darabossá vált a történet, másrészt nem tudtam annyira beleélni magam a sztoriba, mint az első részben. Pedig izgalmakban nem volt hiány.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem szerettem ezt a kötetet. Ó, dehogyisnem! Chris Colfer zseniális író, így hiába bosszankodtam az arányokon, mégis élveztem az olvasást; egyszerűen lebilincselő volt, emellett nem lett lebutítva a szöveg, így még inkább el tudtam képzelni az egész világot.
A világot, amit még mindig a sorozat legnagyobb erősségének tartok. Chris Colfer ebben a részben is képes volt új oldalát megmutatni a Mesék Földjének. Érdekes, hogy a mesékből megismert alakok itt egy világban élnek, csak más-más birodalomban. Leginkább azonban azért rajongok ezért az univerzumért, mert lehetőséget kínál arra, hogy jobban megismerhessük a különböző szereplőket, illetve hogy más környezetben láthassuk őket, nem csupán a saját tündérmeséikben. Ezáltal egy újabb réteget kapott ezen szereplők személyisége.
Ebben a kötetben a hangsúly Piroskára helyeződött, akinek a személyiségét leginkább árnyalta a szerző. Kicsit furcsa megszokni, hogy ilyen jellemet írt Colfer mondjuk. Bár bevallom, a neve eredetének története egyáltalán nem tetszett – másságot bátran prezentáló regényben visszásan hat, amikor gúny tárgyává válik valaki azért, mert kilóg a sorból.
Az ikreket viszont nagyon szerettem. Mindketten értelmes, különleges gyerekek, akiket talán egy kicsit túlságosan is érettnek alkotott meg Colfer. Persze Conner néha követett el csínyeket, ám az érzelmi intelligenciájuk átlag feletti volt. Alex és Conner viszont együtt voltak igazán kiemelkedők. Mélyen megérintő volt olvasni az egymás iránti odaadásukról és a testvéri kötelékük erősségéről. Nagyszerűen kiegészítették és kiegyensúlyozták egymást.
Mindent összevetve, A Gonosz Tündér visszatér szolid folytatás lett. Nem ért fel az első részhez összességében, viszont megvoltak a maga erősségei – a világ, az érzelmek ábrázolása és a karakterek. A regényt, és a sorozatot azoknak ajánlom, akik szeretik a tündérmeséket, ugyanis azok számára igazi élmény lesz megismerkedni a kedvenc szereplői jövőjével. Én pedig kíváncsian várom, hogy egy ilyen lezárás után mit tartogat még Chris Colfer. Abban biztos vagyok, hogy valami varázslatosat.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Enchantress Returns (2013)
Kiadó: Könyvmolyképző (2017)
Oldalszám: 520
Nyereményjáték
Ha már a Mesék Földjén járunk, a mostani nyereményjáték is az ott élőkkel kapcsolatos lesz. Mindegyik blogon találhattok három szót, amellyel egy mesére utalunk; ezeknek a meséknek a címét kell beírni a Rafflecopter megfelelő helyére. A helyes megfejtők között kisorsolunk egy példányt Chris Colfer: A Gonosz Tündér visszatér regényből a Könyvmolyképző kiadó felajánlásával.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
átok, tündér, rokka
További állomások
09.26. Always Love a Wild Book
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése