2017. szeptember 22., péntek

Hétvégi Olvasónapló (118) Egy város bűne

A hétvégi olvasónapló egy hetente jelentkező rovat, amelyben az elmúlt heti olvasmányaimat összegzem, valamint megosztom a következő heti terveimet. Emellett simán szövegelek mindenről benne.





Megjelent az új Leander Kills album! Úgyhogy, miközben a bejegyzést írom, hallgatom is. Már látom, hogy egy ideig biztos megállás nélkül ezt fogom hallgatni.

Ez a hét kimerítő volt. Ma volt időm aludni, mégis úgy érzem magam, mint, akit kifacsartak. De össze kell szednem magam, mert mára is nagy dolgokat terveztem - az emelet pakolásának folytatását.
Este pedig pihit. Olvasással egybekötve, mert oké, hogy eddig sikerült mindennap teljesítenem a kihívást (főleg az utazásoknak hála), de itthon nem olvastam gyakorlatilag semmit. 

A héten olvastam


   

Vasárnap fejeztem be John Scalzi: Vörösingesek regényét, amit zseniálisnak találtam a koncepciója miatt, ám mégsem lett kedvencem. Voltak vontatottabb részei, amelyek visszavettek az élvezeti értékéből. Ettől függetlenül nagyszerű élmény volt!

És igen, a héten befejeztem Rene Denfeld: The Child Finder regényét. Gyönyörű szép írásmód egy borzalmas témáról. Nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, hogy jellemezzem ezt a könyvet, mert egyikkel sem tudom pontosan lefedni az érzelmeimet a regény iránt. Majd idővel összeáll az egész a fejemben.

Aktuális olvasmányok


      

Ursula K. Le Guin: A rege
Haladás: 14. oldal

Éppen csak beleolvastam ebbe a regénybe a héten, de alig várom, hogy legyen időm rendesen odafigyelni rá. Az írásmód fantasztikus, a fordítás pedig tökéletesen átadja mindezt. Eddig nem sokat tudok a történetről, de már elvarázsolódtam.

Kim Stanley Robinson: New York 2140
Haladás: 129. oldal

Szerelem, szerelem, szerelem. Annyira hangulatos ez a regény, imádom olvasni! A rajongásomat jelzi, hogy képes voltam magammal vinni a bevásárló/könyvtárjáró túrámra - ahelyett, hogy valami rövidkét vittem volna. De egyszerűen beszippantott.
Egyébként a legutóbbi bejelentkezésem óta elkezdett beindulni a cselekmény is - legalábbis, már látom, hogy mire akar kilyukadni a szerző. Ettől függetlenül még mindig az életképek miatt élvezem leginkább a regényt.

Marie Rutkoski: The Winner's Crime - A nyertes bűne
Haladás: 215. oldal

Eljutottam mostanra A nyertes bűne feléig, úgyhogy éljen! Már csak a másik felét kellene elolvasni vasárnap előtt. Bizony, az eheti véleményem ebből a regényből érkezik, és vele együtt a blogturné. :)
A könyv... dráma, dráma, dráma, de nagyon élvezem! Pont az a fajta sztori lett ebből, amit élvezek, holott tudom, hogy kicsit túl sok dráma van benne.
Ugyanakkor miért jó a második részeket telerakni szerelmi problémákkal? Mármint nem lehetne valami mást beleírni?
Mondjuk Marie Rutkoskinak simán elnézem a drámát, mert YA viszonylatban elég komoly politikai szálat pakolt bele.
Spoiler(!) Annyira várom, hogy Arinnak leessen, ki a Moly, meg egyáltalán rájöjjön, mi a helyzet valójában. Imádni fogom azt a pillanatot. Minden egyes szavát! :D Spoiler vége

Tervek


Tudjátok, tudjátok! Bár most tuti nem fogom csökkenteni az aktuális olvasmányaim számát - ugyanis két könyvet szeretnék olvasni most, de nagyon - az aktuális olvasmányokon kívül.

   

Beszélhetünk arról, hogy mostanában mindig hasonló színű borítójú könyveket válogatok össze? Jelenleg 4 kék borítós regényt olvasom, most meg két pirosat tervezek be.

Marie Rutkoski: The Winner's Kiss. Tudom, hogy még be se fejeztem a második részt, de érzem, hogy megint függővége lesz a könyvnek, és azonnal akarom majd a zárórészt. Meg legalább újabb sorozatot fejezek be.

Donnie Eichar: Halálhegy. Könyvtártúrán legjobb fogása lett a Halálhegy, és tekintve, hogy mióta akarom én ezt olvasni, lehetetlen, hogy ne kezdjem el. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése