"Arin Kestrelre gondolt, és eltűnődött, vajon léteznek-e olyan sebek, amik sohasem gyógyulnak be."
Sorozat: A nyertes trilógia #2
Szerelem vagy a hazád. Te mit választanál?
Lady Kestrel eljegyzése Valoria koronahercegével bőven ad okot az ünneplésre: bálak, előadások, tűzijáték és mulatságok követik egymást a birodalom fővárosában. De Kestrel számára olyan az egész, mintha a maga készítette kalitkába kellene beülnie. Mikor kémkedni kezd a császári udvarban, egész élete merő színlelés lesz, és épp annak az embernek nem mondhat semmit, akinek a bizalma a legfontosabb számára…
Arin, aki továbbra is népe szabadságáért harcol, sejti, hogy Kestrel többet tud, mint amennyit elárul neki. Amikor a lány egyre közelebb kerül egy döbbenetes rejtély megoldásához, az Arin arcát elcsúfító vágásnál is fájdalmasabb lehet az igazság.
Ha ez csak egy játék, feláldoznád mindened a győzelemért? Marie Rutkoski, az első, idehaza is megjelent, regényével már egyszer darabokra törte a szívünket, a folytatásban pedig még tovább emelkedik a tét. Tartsatok velünk 2017. szeptember 24-e és 29-e közt, hogy együtt ünnepeljük a gyönyörűen megírt, érzelmekben gazdag sorozat második részének megjelenését!
Marie Rutkoski: A nyertes átka szerelem volt első olvasásra, így nagyon vártam, hogy a második kötet megjelenjen, és elvarázsoljon. Az írónő ismételten bebizonyította, hogy mesterien képes az érzelmeimmel játszani. A nyertes trilógia második része egy komoly érzelmi bomba volt, amelybe belesajdult a szívem.
Leginkább csak dicsérni tudom ezt a részt is, elsősorban a politikai intrikákért, amelyek YA szinthez viszonyítva jól kidolgozottak lettek. Tetszett, hogy Kestrelnek a császári udvarban kellett ellavíroznia, miközben a saját érzelmeivel is meg kellett birkóznia. Ehhez hozzákötve jó volt látni, hogy az ellenség („főgonosz”) kompetens volt, és valódi veszélyt jelentett az egész világ számára.
Ugyanakkor két elem miatt nem tudom kedvencnek jelölni ezt a részt, hiába tett tönkre érzelmileg:
1. A tipikus második rész klisék. Higgyétek el, zavaró tud lenni, mikor csak azért van dráma, mert ez a YA szabálya. Kestrel és Arin párosánál úgy éreztem, hogy szükségtelen volt jó néhány jelenet, és nagyon komoly éket vert a páros iránti rajongásomba. Pedig Kestrelék nagyszerűek voltak egymást, egyértelműen jelen volt a kémia köztük, és csak úgy áradt a lapokról a köztük lévő szenvedély. Ráadásul volt itt minden, amelyet egy jó drámai romantikus regényben megtalálni, és mégsem éreztem azt, hogy túl sok lenne bármiből is.
2. A szeszélyes karakterek. Kestrelt többek közt azért könnyű szeretni, mert egy okos lány, aki remek stratégiai és logikai érzékkel bír. Róla aztán tényleg nem gondolhatná senki, hogy gyerekes hibákat követ el, alapvető logikai összefüggésekre nem jön rá… És itt kerül képbe a felsőbb hatalom (aka írónő), aki a cselekmény érdekében párszor teljesen elvette a főhősnő józan paraszti eszét, és olyan lépésekre kényszeríti, amelyeket nem tett volna meg különben. Őszintén; ha egy ilyen kompetens „főellenség” található a regényben, miért kellett a főszereplőnőt lebutítani a megfelelő pillanatokban, hogy ezt kihangsúlyozzák?
A karakterek sokszor megszenvedték, hogy az írónő a cselekmény (vagy egy fordulat) érdekében kifacsarta a személyiségüket. Ezt alapvetően megértettem volna, azonban a szereplők sosem reflektáltak arra, hogy „oké, mi ütött belém”.
Kestrel karakterét pedig imádom (néhai zárlatai ellenére is), főképp, mert nem a klasszikus YA főhősnő, hanem egy valódi harcos, akinek a döntései néha morálisan megkérdőjelezhetők voltak, és aki folyamatos karakterfejlődésen ment keresztül.
Arin viszont nem ment végig ezen az úton. Az az érzésem volt végig, hogy a fiúval nem tudott mit kezdeni az írónő, és leginkább csak azért szerepelt, hogy problémát gyártson Kestrelnek. Pedig őt egyáltalán nem ilyen karakternek ismertem meg (szerencsére ez csak átmeneti helyzet volt a második részben).
A történet élvezeti értékéből viszont nem vont le az, hogy a cselekmény mozgató rugói többször természetellenesek voltak. A politikai csatározások izgalmasak voltak, még ha a történet viszonylag lassú folyású is volt. És gondolom, mondanom sem kell, hogy az írónő ismét egy gyilkos függővéget alkotott, aminek eredményeként a bejegyzés megírása előtt el is olvastam az utolsó részt.
Mindent összevetve A nyertes bűne egy jól sikerült második rész lett, amely végén a szívem ismét sajgott, a sorozat iránti rajongásom pedig még tovább nőtt. Úgy gondolom, hogy Marie Rutkoski mérhetetlenül tehetséges drámák megírásában, és pont megtalálta azt a pontot, amikor érzelmileg tönkretesz, de nem érzem soknak, vagy indokolatlannak. És pont ezzel tett a sorozata függőjévé, és garantálta, hogy bármit is ír legközelebb, olvasni akarjam.
Leginkább csak dicsérni tudom ezt a részt is, elsősorban a politikai intrikákért, amelyek YA szinthez viszonyítva jól kidolgozottak lettek. Tetszett, hogy Kestrelnek a császári udvarban kellett ellavíroznia, miközben a saját érzelmeivel is meg kellett birkóznia. Ehhez hozzákötve jó volt látni, hogy az ellenség („főgonosz”) kompetens volt, és valódi veszélyt jelentett az egész világ számára.
Ugyanakkor két elem miatt nem tudom kedvencnek jelölni ezt a részt, hiába tett tönkre érzelmileg:
1. A tipikus második rész klisék. Higgyétek el, zavaró tud lenni, mikor csak azért van dráma, mert ez a YA szabálya. Kestrel és Arin párosánál úgy éreztem, hogy szükségtelen volt jó néhány jelenet, és nagyon komoly éket vert a páros iránti rajongásomba. Pedig Kestrelék nagyszerűek voltak egymást, egyértelműen jelen volt a kémia köztük, és csak úgy áradt a lapokról a köztük lévő szenvedély. Ráadásul volt itt minden, amelyet egy jó drámai romantikus regényben megtalálni, és mégsem éreztem azt, hogy túl sok lenne bármiből is.
2. A szeszélyes karakterek. Kestrelt többek közt azért könnyű szeretni, mert egy okos lány, aki remek stratégiai és logikai érzékkel bír. Róla aztán tényleg nem gondolhatná senki, hogy gyerekes hibákat követ el, alapvető logikai összefüggésekre nem jön rá… És itt kerül képbe a felsőbb hatalom (aka írónő), aki a cselekmény érdekében párszor teljesen elvette a főhősnő józan paraszti eszét, és olyan lépésekre kényszeríti, amelyeket nem tett volna meg különben. Őszintén; ha egy ilyen kompetens „főellenség” található a regényben, miért kellett a főszereplőnőt lebutítani a megfelelő pillanatokban, hogy ezt kihangsúlyozzák?
A karakterek sokszor megszenvedték, hogy az írónő a cselekmény (vagy egy fordulat) érdekében kifacsarta a személyiségüket. Ezt alapvetően megértettem volna, azonban a szereplők sosem reflektáltak arra, hogy „oké, mi ütött belém”.
Kestrel karakterét pedig imádom (néhai zárlatai ellenére is), főképp, mert nem a klasszikus YA főhősnő, hanem egy valódi harcos, akinek a döntései néha morálisan megkérdőjelezhetők voltak, és aki folyamatos karakterfejlődésen ment keresztül.
Arin viszont nem ment végig ezen az úton. Az az érzésem volt végig, hogy a fiúval nem tudott mit kezdeni az írónő, és leginkább csak azért szerepelt, hogy problémát gyártson Kestrelnek. Pedig őt egyáltalán nem ilyen karakternek ismertem meg (szerencsére ez csak átmeneti helyzet volt a második részben).
A történet élvezeti értékéből viszont nem vont le az, hogy a cselekmény mozgató rugói többször természetellenesek voltak. A politikai csatározások izgalmasak voltak, még ha a történet viszonylag lassú folyású is volt. És gondolom, mondanom sem kell, hogy az írónő ismét egy gyilkos függővéget alkotott, aminek eredményeként a bejegyzés megírása előtt el is olvastam az utolsó részt.
Mindent összevetve A nyertes bűne egy jól sikerült második rész lett, amely végén a szívem ismét sajgott, a sorozat iránti rajongásom pedig még tovább nőtt. Úgy gondolom, hogy Marie Rutkoski mérhetetlenül tehetséges drámák megírásában, és pont megtalálta azt a pontot, amikor érzelmileg tönkretesz, de nem érzem soknak, vagy indokolatlannak. És pont ezzel tett a sorozata függőjévé, és garantálta, hogy bármit is ír legközelebb, olvasni akarjam.
Könyv adatai
Eredeti cím: The Winner's Crime (2015)
Kiadó: Könyvmolyképző (2017)
Oldalszám: 408
Nyereményjáték
A mostani nyereményjátékban egy kis kutakodásra lesz szükség. A résztvevő blogok bejegyzéseiben bloggereink betűket rejtettek el, melyeket helyes sorrendbe állítva egy, a sorozathoz köthető szót kaptok; melyet a Rafflecopter megfelelő sorába kell beírni.
A helyes megfejtők között kisorsolunk három példányt Marie Rutkoski: The Winner’s Crime - A nyertes bűne regényből a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásából!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
A helyes megfejtők között kisorsolunk három példányt Marie Rutkoski: The Winner’s Crime - A nyertes bűne regényből a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásából!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
a Rafflecopter giveaway
További állomások
09.24. Always Love a Wild Book09.25. Sorok között
09.26. Könyvvilág blog
09.27. Dreamworld
09.28. MFKata gondolatai
09.29. Deszy könyvajánlója
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése