Porter nyomozót és csapatát az FBI eltiltotta a Négy Majom Gyilkos vadászatától. Amikor egy fiatal lány holttestére bukkannak a Jackson park lagúnájának befagyott vizében, a rendőrök pillanatok alatt kiderítik, hogy Ella Reynoldsról van szó, aki három héttel korábban tűnt el. De vajon hogyan került oda? A lagúna vize hónapok óta be van fagyva. Ráadásul nem ez az ügy egyetlen furcsasága. Ella Reynolds egy másik lány ruháit viseli, aki két nappal korábban tűnt el. Miközben a Chicagói Rendőrség nyomozói mindent elkövetnek azért, hogy felderítsék a fordulatokban gazdag ügyet, Porter titokban a Négy Majom Gyilkost üldözi. Pontosan tudja, hogy a legkönnyebben úgy találhat a nyomára, ha megkeresi az anyját. Amikor a kapitány tudomást szerez Porter szabadidős tevékenyéségéről, felfüggeszti a nyomozót, és társainak, Clairnek és Nash-nek egyedül kell megtalálnia az új gyilkost.
Porter megszállottan üldözi a célpontját. Egy szemcsés fotót követ Chicagótól egészen New Orleansig, és közben egy olyan sötét világra bukkan, amely minden képzeletét felülmúlja. Arra is rádöbben, hogy csupán egyetlen olyan hely létezik, amely még egy sorozatgyilkos elméjénél is ijesztőbb: az anyja tudata, aki világra hozta őt.
Sorozat: 4MGY #2
Egyre növekvő népszerűségnek örvend az elmúlt években a pszichológiai thriller. Én is folyamatosan figyeltem az újabb és újabb megjelenéseket, de A negyedik majomig nem találtam olyat, ami eléggé felkeltette volna az érdeklődésem. J. D. Barker regénye azonban nem csupán sokat ígért, de még annál is többet adott! Hatalmas lelkesedést váltott ki nemcsak belőlem, mint a műfajt ritkán olvasóból, hanem a körülöttem levőkből is, akik jártasabbak a műfajban. Emiatt, és a függővég miatt alig bírtam kivárni, hogy megjelenjen Az ötödik áldozat.
Olvasás előtt több kérdésre is választ vártam:
A válasz a legutolsó kérdésre már az első fejezetben eldőlt: igen. Az ötödik áldozattal J. D. Barker még magasabb szintre emelte sorozatát. Sikerült felfrissítve prezentálni azokat az elemeket, amelyek első ránézésre klisésnek hatnának, és új perspektívába állítani olyan tényeket, amiket eddig biztosnak hittem.
Már a gyilkosságok bemutatása is nagyon ütős volt. Hasonlóan az NBC-n futott Hannibal sorozathoz, J. D. Barker is tud valami művészit csempészni a karakterei gyilkosságaiba. Itt egy nemrég elrabolt lány ruháit viselő lányt találtak a megfagyott tóban. A gyilkos aprólékosan elrendezte az amúgy igen nyilvános helyszínt, amivel a rendőrök aggodalmát is felkeltette. Bevallom, ezzel a gyilkossal kapcsolatban maradtak kérdéseim, mert a motivációját megértettem, de az extrém helyszínek elkészítésének hogyanját nem.
Egy új sorozatgyilkost kaptunk erre a részre, ám emellett a 4MGY utáni nyomozás is folytatódik. Ennek köszönhetően kaptunk egy új nézőpontot is, aki Parkernek az ellentéte. Ő (még) képes elvonatkoztatni a múltbéli eseményektől, s új szemszögből vizsgálni az esetet. Mivel eddig elsősorban Porter oldaláról láttuk az eseményeket, így megdöbbentő volt kívülről látni nemcsak a férfit, hanem az ügyet is.
Emiatt Portert magát is másképp tekintettem. Elérte a szerző, hogy ne bízzak meg benne teljesen, és hogy a magánakciók a filmekben jól nézhetnek ki, de egyáltalán nem olyan hősiesek sokszor, mint gondolják. El is gondolkodtatott Porter arról, hogy mennyire áll jogában egyetlen embernek felhatalmazás nélkül olyan döntést hozni, ami nem csupán az ő életére van befolyással.
Az ötödik áldozatban tehát két külön nyomozást folytatnak. Értékeltem, hogy az író mindkettőnek elegendő figyelmet szentelt; részletesen kidolgozta az új gyilkos profilját, míg Bishopét is tovább mélyítette. Az igen nagy számú csavarok is megleptek. Jó, jó, akadt olyan, ahol üvöltött a szituációról, hogy valami nem stimmel, de a pontos magyarázatra itt sem jöttem rá.
Mindent összevetve az első kérdésre a válaszom: igen, sőt, még magasabbra tudta helyezni J. D. Barker a lécet. Imádtam, hogy ilyen könnyedén az orromnál fogva tudott vezetni, hogy sikeresen elterelte a figyelmemet a lényegről. Megdöbbentett, hogy ez a kötet az első részre is hatással volt, ugyanis olyan információkat fedett fel azzal kapcsolatban, ami mindent megváltoztat. A sorozatot ajánlanám a pszichológiai thrillerrel ismerkedőknek, mert lenyűgöz, és a veteránoknak is, mert van benne valami új. Viszont mindenképp az első résszel kezdjetek, mert ez a kötet, nagyban támaszkodik rá. A könyv elolvasása után csak egy dolgot mondhatok: kíváncsian várom, miként ér véget a táncuk, Mr. Barker és Mr. Bishop.
Elméleteim a sorozatzáróval kapcsolatban (vigyázat, spoilerveszély!)
1. Minden jel arra mutat(na), hogy Porter Bishop apja
a. közös kép
b. a megfelelő időben tett megjegyzés arról, hogy mindenki azt hiszi, Bishop apja nem él,
azonban ez nem így van. Azt gondolom, hogy ő csupán egy rendőr volt, aki segített Bishopnak, amikor fiatalabb volt. Esetleg megmentette valamikor az életét… Bishop azonban elérte a célját; Portert teljesen összezavarta, hiszen a férfinek semmi emléke a múltjáról, így nem is megbízható narrátor.
2. Nem tudom elképzelni, hogy élve elkapják Bishopot; ő ahhoz túl okos. Ugyanakkor annyira Porterre fókuszál, hogy már vétett hibát a második részben is emiatt. El tudok képzelni egy olyan befejezést, amelyben elmenekül, és csak egy üzenetet hagy hátra.
3. Esélyesnek tartom, hogy Porter meghal a harmadik részben. Ha az ügyvédnő valóban ártatlan kis ügyvédnő lett volna, esélyesnek láttam volna egy esetleges újrakezdést vele, így viszont ezt a szálat is elvesztette, illetve az állásának is annyi. Ebben a részben is kifejtették, hogy hiába vinné be Bishopot, annyi törvényt megszegett, hogy hiába minden.
4. Nash és Claire összejönnek. J. D. Barker elég erősen utalgatott arra, hogy őket gyengédebb szálak fűzhetik össze.
5. Kloz nekem érdekes elem, amolyan sötét ló. Ebben a kötetben megmutatkozott, hogy a nyomozók is kissé távolságtartóan viselkednek vele, még ha viccelődnek is, stb. El tudom képzelni, hogy kiderüljön róla, ő is Bishop beépített embere. A kötetben megjelent, hogy a médiának nagyon hamar kiadják az új, titkos információkat, ráadásul Bishop túl sok mindent tud – és kétlem, hogy csak pár közrendőrtől/börtönőrtől. Ráadásul Bishop annyira szereti látványos elemekkel elvonni a figyelmet a lényegről (pl. az új sorozatgyilkos ebben a kötetben, a naplója), amihez szüksége van valakire, aki asszisztál neki hozzá.
6. Bishop és az anyja érdekes kérdés, az eddigi ismeretek alapján azt mondanám, hogy egyikük nem éli túl a sorozatzárót… de hogy melyikük, azt nem tudnám eldönteni. Mindketten túlságosan sötétek, viszont mostanra lehet, hogy Bishop több befolyással rendelkezik. Persze lehetséges, hogy a kettejük közti viszály is csupán a színjáték része, ahogy az új napló is több mint valószínű, hogy sokkal később íródott, mint állítják.
Olvasás előtt több kérdésre is választ vártam:
- Meg tudja-e ismételni J. D. Barker az első rész bravúrját?
- Milyen új művészi borzalmakat talál ki a szerző?
- Hogyan folytatódik a 4MGY ügye, most hogy Bishop elmenekült?
- Milyen hatással lesz az ügy Porter nyomozóra?
- Fogom-e imádni az új részt?
A válasz a legutolsó kérdésre már az első fejezetben eldőlt: igen. Az ötödik áldozattal J. D. Barker még magasabb szintre emelte sorozatát. Sikerült felfrissítve prezentálni azokat az elemeket, amelyek első ránézésre klisésnek hatnának, és új perspektívába állítani olyan tényeket, amiket eddig biztosnak hittem.
Már a gyilkosságok bemutatása is nagyon ütős volt. Hasonlóan az NBC-n futott Hannibal sorozathoz, J. D. Barker is tud valami művészit csempészni a karakterei gyilkosságaiba. Itt egy nemrég elrabolt lány ruháit viselő lányt találtak a megfagyott tóban. A gyilkos aprólékosan elrendezte az amúgy igen nyilvános helyszínt, amivel a rendőrök aggodalmát is felkeltette. Bevallom, ezzel a gyilkossal kapcsolatban maradtak kérdéseim, mert a motivációját megértettem, de az extrém helyszínek elkészítésének hogyanját nem.
Egy új sorozatgyilkost kaptunk erre a részre, ám emellett a 4MGY utáni nyomozás is folytatódik. Ennek köszönhetően kaptunk egy új nézőpontot is, aki Parkernek az ellentéte. Ő (még) képes elvonatkoztatni a múltbéli eseményektől, s új szemszögből vizsgálni az esetet. Mivel eddig elsősorban Porter oldaláról láttuk az eseményeket, így megdöbbentő volt kívülről látni nemcsak a férfit, hanem az ügyet is.
Emiatt Portert magát is másképp tekintettem. Elérte a szerző, hogy ne bízzak meg benne teljesen, és hogy a magánakciók a filmekben jól nézhetnek ki, de egyáltalán nem olyan hősiesek sokszor, mint gondolják. El is gondolkodtatott Porter arról, hogy mennyire áll jogában egyetlen embernek felhatalmazás nélkül olyan döntést hozni, ami nem csupán az ő életére van befolyással.
Az ötödik áldozatban tehát két külön nyomozást folytatnak. Értékeltem, hogy az író mindkettőnek elegendő figyelmet szentelt; részletesen kidolgozta az új gyilkos profilját, míg Bishopét is tovább mélyítette. Az igen nagy számú csavarok is megleptek. Jó, jó, akadt olyan, ahol üvöltött a szituációról, hogy valami nem stimmel, de a pontos magyarázatra itt sem jöttem rá.
Mindent összevetve az első kérdésre a válaszom: igen, sőt, még magasabbra tudta helyezni J. D. Barker a lécet. Imádtam, hogy ilyen könnyedén az orromnál fogva tudott vezetni, hogy sikeresen elterelte a figyelmemet a lényegről. Megdöbbentett, hogy ez a kötet az első részre is hatással volt, ugyanis olyan információkat fedett fel azzal kapcsolatban, ami mindent megváltoztat. A sorozatot ajánlanám a pszichológiai thrillerrel ismerkedőknek, mert lenyűgöz, és a veteránoknak is, mert van benne valami új. Viszont mindenképp az első résszel kezdjetek, mert ez a kötet, nagyban támaszkodik rá. A könyv elolvasása után csak egy dolgot mondhatok: kíváncsian várom, miként ér véget a táncuk, Mr. Barker és Mr. Bishop.
Elméleteim a sorozatzáróval kapcsolatban (vigyázat, spoilerveszély!)
1. Minden jel arra mutat(na), hogy Porter Bishop apja
a. közös kép
b. a megfelelő időben tett megjegyzés arról, hogy mindenki azt hiszi, Bishop apja nem él,
azonban ez nem így van. Azt gondolom, hogy ő csupán egy rendőr volt, aki segített Bishopnak, amikor fiatalabb volt. Esetleg megmentette valamikor az életét… Bishop azonban elérte a célját; Portert teljesen összezavarta, hiszen a férfinek semmi emléke a múltjáról, így nem is megbízható narrátor.
2. Nem tudom elképzelni, hogy élve elkapják Bishopot; ő ahhoz túl okos. Ugyanakkor annyira Porterre fókuszál, hogy már vétett hibát a második részben is emiatt. El tudok képzelni egy olyan befejezést, amelyben elmenekül, és csak egy üzenetet hagy hátra.
3. Esélyesnek tartom, hogy Porter meghal a harmadik részben. Ha az ügyvédnő valóban ártatlan kis ügyvédnő lett volna, esélyesnek láttam volna egy esetleges újrakezdést vele, így viszont ezt a szálat is elvesztette, illetve az állásának is annyi. Ebben a részben is kifejtették, hogy hiába vinné be Bishopot, annyi törvényt megszegett, hogy hiába minden.
4. Nash és Claire összejönnek. J. D. Barker elég erősen utalgatott arra, hogy őket gyengédebb szálak fűzhetik össze.
5. Kloz nekem érdekes elem, amolyan sötét ló. Ebben a kötetben megmutatkozott, hogy a nyomozók is kissé távolságtartóan viselkednek vele, még ha viccelődnek is, stb. El tudom képzelni, hogy kiderüljön róla, ő is Bishop beépített embere. A kötetben megjelent, hogy a médiának nagyon hamar kiadják az új, titkos információkat, ráadásul Bishop túl sok mindent tud – és kétlem, hogy csak pár közrendőrtől/börtönőrtől. Ráadásul Bishop annyira szereti látványos elemekkel elvonni a figyelmet a lényegről (pl. az új sorozatgyilkos ebben a kötetben, a naplója), amihez szüksége van valakire, aki asszisztál neki hozzá.
6. Bishop és az anyja érdekes kérdés, az eddigi ismeretek alapján azt mondanám, hogy egyikük nem éli túl a sorozatzárót… de hogy melyikük, azt nem tudnám eldönteni. Mindketten túlságosan sötétek, viszont mostanra lehet, hogy Bishop több befolyással rendelkezik. Persze lehetséges, hogy a kettejük közti viszály is csupán a színjáték része, ahogy az új napló is több mint valószínű, hogy sokkal később íródott, mint állítják.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése