2019. március 2., szombat

Leltár (67) 2019. február

A Leltár minden hónap első napján jelentkező rovat, amelyben megemlékezem az előző havi történésekről, számot vetek az olvasmányaimról, ill. tervezgetek. Ez utóbbit kissé naivan.






Gondolkodom, hogy mivel is kezdjem a mostani leltárt - panasszal vagy örömködéssel, hogy itt van a tavasz, itt van újra! 

Itt van a tavasz, itt van újra! Mint a meleg időjárás elkötelezett híve nagyon örülök, hogy végre véget ért(?) a tél. Szüksége volt rá a természetnek, de örülök, hogy újra lehet kezdeni a kerti munkákat. Számomra február így is arról szólt, hogy beszereztem mindent a kezdésre, s megéleztettem a metszőollómat és ágvágómat.

Februárban tartottam egy filmes napot is, amely során 3 filmet megnéztem egymás után! Így kerítettem sort a Sierra Burgess Is a Loser, a To All the Boys I've Loved Before és a Love, Simon filmekre is. Örülök, hogy megnéztem őket, mert régóta birizgálták a fantáziámat. Amúgy nem tudom, olyan jó volt ilyen könnyed filmeket nézni (bár a Simon szerintem komolyabb volt filmben, mint könyvben. Itt még könnyeztem is rajta).

Ezenkívül.... ismét beteg vagyok. December óta nem tudok teljesen kikeveredni belőle, a háziorvos meg kb. semmit nem ajánl. Vegyem be az antibiotikumot, s jó lesz. Mellékes, hogy soha életemben nem voltam ennyit beteg. És még ő kérdezi tőlem, hogy mennyi időre írjon ki. Én tudjam, mennyi a lefolyási ideje? Nem tudom hová tenni ezt. 

Na de, térjünk is át a februári olvasmányaimra!

Februárban olvastam


Az év második hónapjában 7 könyvet fejeztem be (amiből 1 képregény, úgyhogy nem nagy kaland). Emellett elég sokat blogoltam, úgyhogy egy részükről írtam bővebben is.

Az első olvasmányom Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége volt. Tudom, nem szép a borítója, de a tartalom! A történet alapja, hogy egy idegen faj jelenik meg a Földön, akik békés úton próbálják elérni, hogy az emberiség egy jobb fajjá váljon. 
A könyv sokat foglalkozik az emberi természettel, kíváncsisággal és szabadságvággyal. Elgondolkodtató mű volt, amely számomra a hónap kedvence címet is kiérdemelte. A márciusi listámon pedig már ott is van a szerző egy következő regénye.

Ezután szépirodalmi vonalra tértem át Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét! regényével. A mű két szemszögből mutatja be ugyanazt a cselekményt (anya-fia). A történet nem jelentős (az anya, annak barátnője és a gyerekei elmennek a börtönből szabadult apáért), a hangsúly a karaktereken van. Őszinte leszek - szépen van megírva a regény, de nem nyújtott maradandó élményt. 

Visszatérve a klasszikus sci-fi világába, Stanislaw Lem Solarisát vettem elő. Ebben a regényben megérkezik a Solaris állomásra a főszereplőnk, ám csak két embert talál ott. Illetve még valamit, ami lassan az őrületbe kerget minden megmaradót.
Egy újabb elgondolkodtató regény, ezúttal a józan ész és az érzelmek harcáról. Olyan kérdéseket feszegetett az író, amelyről nem tudnék elfogulatlanul beszélni. Pláne nem kijelentéseket tenni, amikor lehet, én is hitegetném magam.

Megvolt az idei első Philip K. Dick élményem is a Csordulj, könnyem, mondta a rendőr regénynek köszönhetően. A történet főszereplője egy showműsor vezetője, aki egy ellene elkövetett támadást követő napon arra ébred, hogy senki nem emlékszik rá. Mindezt egy olyan világban, ahol csak papírokkal élhetsz.
Találjátok ki, mit mondok! Igen, ez is egy gondolatébresztő mű volt (nem tehetek róla, a társadalmi sci-fik többsége ilyen, s ez az egyik kedvenc kategóriám), amelynek kérdésfelvetése manapság nem is lehetne relevánsabb. Mi mindenre vagyunk képesek, hogy "valakivé" váljunk.
A könyv végén lévő magyarázat kicsit kusza, amit maguk a szereplők is megjegyeznek. De egy Philip K. Dick regény magyarázatát nem adják olyan könnyen.

Valentin napot ünnepelve olvastam el Catana Chetwynd: Szerelmes pillanatok képregényét, ami cuki volt.

Mivel mostanában nem olvastam novelláskötetet, ráadásul vágytam már egy kis N. K. Jemisin jóságra, sort kerítettem a How Long 'til Black Future Month? művére. Ennek a kötetnek az olvasása tette ki majdnem a hónap teljes második felét. Jemisin írásmódja igényli a figyelmet, de meg is hálálja azt. Nagyon szép novellák teszik ki ezt a kötetet. A többségük nagyon tetszett, bár pont a kezdő és a záró történet volt az, amely kissé csalódást okozott.
Egyelőre úgy érzem, az írónő jobb regények írásában - pláne, mert minden novellában benne maradt az az érzés, hogy ez még lehetett volna több is. Kíváncsi lettem volna, milyenek lettek volna ezek az ötletek regény formában.

Februárban született John Steinbeck, így szinte sorsszerű volt, hogy ebben a hónapban sor került a Kedves csirkefogók művének elolvasására is (bejegyzés hamarosan).
A történet egy baráti társaságról szól, amelynek egy tagja, Danny, megörököl két házat a Tortilla Flaten. Ne tudjátok meg, kezdetben mennyire frusztráltak a karakterek! Ahogy azonban telt az idő, s jobban megismertem a gondolkodásmódjukat, azt vettem észre, hogy lassanként kezdem megkedvelni őket. Ugyanakkor nem értem, hogy a könyv fülszövege miért taglalja a TELJES könyv cselekményét? Értem, hogy már rég megjelent más kiadónál, de nem egy olyan klasszikus, amelynek a történetét mindenki ismeri.

Aktuális olvasmányok


   

Mark Lawrence: Tövisek királya
Haladás: 161. oldal (+161 oldal)

Végre nekiálltam a sorozat folytatásának! És hát.... jó? Nagyon gyorsan lehet vele haladni, zajlanak az események is, de úgy ennyiben ki is merül. Nincs meg benne az a plusz, ami miatt annyira akarnám olvasni.
Gondolom, hogy ennek hátterében az áll, hogy elég komoly mondanivalóval bíró műveket olvastam mostanában, s azok után ez - nos, nem egy kategória azokkal. Azért is pihentetem picit, hogy kiéljem magam, s ha egy könnyedebb műre vágyom, visszatérjek hozzá.

Ursula K. Le Guin: The Books of Earthsea
Haladás: 25. oldal (+25 oldal)

Eredetileg A megtalált és elveszett II. részét szerettem volna olvasni az írónőtől, ám rá kellett döbbennem, hogy a 4 novellából 3 az Earthsea sorozathoz kapcsolódik. Azóta megtudtam, hogy nem spoilerezik el az eredeti sorozatot, hiszen előzmény- vagy spin-off novella. Mindenesetre úgy gondoltam, hogy jobban fogom élvezni őket, ha megismerkedem végre ezzel a világgal.
Úgyhogy meg is van az itthoni olvasmányom, hiszen ezt az 1008 oldalas apróságot ki nem viszem a házból. (My preciousssss.)
Egyébként, annak ellenére, hogy fiatalabb korosztálynak íródott, ez nem érződik rajta igazán. Az írónő olyan gyönyörűen ír, ráadásul kockáról-kockára építi fel a világát. Mivel nem sok időt töltök itthon, valószínűleg lassan fogok haladni vele. Cserébe viszont minden egyes pillanatát ki fogom élvezni.

Tervek


Március a vaskos könyvek hónapja lesz - legalábbis én így érzem, annak ellenére, hogy van 1-2 rövidebb mű is a listámon.

1. Saját könyvek


   

Egy könyvem maradt a februári listán, mégpedig Ursula K. Le Guin: A megtalált és az elveszett II. kötete, amely előfordulhat, hogy még márciusban sem kerül sorra. Viszont úgy gondolom, megéri a várakozást, hiszen teljes egészében fogom majd élvezni majd az Earthsea sorozat novelláit.

A másik saját könyvem, amit viszont szeretném mindenképp márciusban elolvasni, az a frissen, ropogósan kézhez kapott Kommunista kiskirályok tanulmánykötet Majtényi György, Szabó Csaba és Mikó Zsuzsanna szerkesztésében. Sokszor írtam már arról, hogy mennyire szeretek erről az időszakról olvasni, s elmélyíteni a tudásomat, úgyhogy képzelhetitek, mennyire izgatott vagyok, hogy újabb kötetben olvashatok erről.

2. Könyvtári könyvek

      


Ismételten 3 könyvtári könyv van nálam, ami szerintem egy egész jó szám. Nem akarok úgy járni, mint tavaly, amikor az első félévben majdhogynem több könyvtári könyvet olvastam, mint sajátot. Illetve nem is olvasok annyit egy hónapban, hogy annyi könyvtári beleférjen. Majd lassanként kikölcsönözgetem az engem érdeklő regényeket - megvárnak. :)

Az első jelöltem Ed McDonald: Éjszárny kötete, amit részben a túl nagy hype, részben a "grimlove" jelző miatt nem mertem első körben megvásárolni. Így viszont lehetőségem van elköteleződés nélkül megismerkedni a szerzővel és a világával.

Februárban Arthur C. Clarke vitte a prímet, így márciusra is begyűjtöttem tőle egy könyvet, mégpedig a 2001 Űrodisszeiát. Úgy gondolom, ez lehet a szerző legismertebb műve (ennek ellenére nem tudom, miről szól). Viszont, ha tetszik, a következő hónapokban végigolvasom ezt a sorozatot is mindennel együtt.

Utolsó könyvtári könyvem Moskát Anita: Bábel fiai. Az írónőnek Könyvfesztiválra jelenik meg a legújabb regénye, úgyhogy a Bábel fiaival fogok hangolódni rá.

Ha olvastátok a posztban szereplő bármelyik könyvet, kíváncsi lennék, mit gondoltatok róla? :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése